kritika

A western él! – szokták hangosan mondogatni mikor egy ilyen műfajú filmet kerül a mozikba. Örülök én, ha újra szól a hatlövetű, annak viszont már kevésbé, hogy az utóbbi időkben egy normális westernt nem láttam a felhozatalból. A Börtönvonat Yumába el lett cseszve, a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford pedig iszonyat hosszú lett, ami nem lett volna baj, ha nem lett volna veszettül unalmas, a Nem vénnek való vidék is csalódás volt. Utoljára a Fegyvertársak volt az, ami jónak számított a témában. Most Ed Harrisen volt a sor a próbálkozók közül, figyelemfelkeltő szereplőgárdát trombitált össze, kár, hogy egy valamirevaló művet nem tudott összehozni.

Olvasd tovább →

Erről a Dél-Koreai csodáról Koimbra már írt pár sorban. Kis fáziskéséssel persze sikerült nekem is megtekintenem a filmet és azt kell hogy mondjam örülök neki. Kategorizálni nehéz, horrornak gyenge, unalmas és kiszámítható, vígjátéknak és szatírának viszont szuper.

Olvasd tovább →

James Cameron rendezésében eddig nem láttam rossz filmet, be is akartam szerezni egy olyan pólót, amire az van írva, hogy Cameron a haverom (nem tudom létezik-e ilyen ruhadarab). Elindította a Terminátort, amit fantasztikusan folytatott tovább, az Aliens kiváló és félelmetes szórakozás volt, a Titanic-on pedig alig érződik a három óra hossz, stb. stb. Na de Cameron nem a Terminátorral indított, hanem a Piranha második részével.

Olvasd tovább →

Miután a The Necromerchant’s Debt nagy sikernek örvendett a színházban a készítők kibővítették a sztorit, későbbDarren Lynn Bousman forgatott egy 10 perces rövidfilmet ebből a darabból, azt remélve, hogy valamely stúdiónak megtetszenek majd a látottak és ezáltal elkészülhet majd egy rendes mozifilm is ebből az anyagból. Végül a Lionsgate bólintott rá a produkcióra.

Olvasd tovább →

Mindenféle jót lehetett hallani és olvasni a Két nővér (A Tale Of Two Sisters) koreai pszicho-horrorról, én ugyan nem kedvelem az ilyen műfajú távol-keleti filmeket, de meg szerettem volna nézni, sajnos nem sikerült a mai napig a közelébe jutnom. A tapasztalatom az, hogy ezek a művek számomra sokkal élvezhetőbbek, ha Hollywood remake-li valamelyiket. A Két nővér Koreában hatalmas sikernek örvendett, Amerikában is bemutatták (csekély érdeklődés közepette) és az újraforgatás ötlete is megszületett, aztán pedig természetesen a remake is szépen elkészült.

Olvasd tovább →

Melyik a legjobb film a világon? A Fegyencjárat. Legalábbis Simon Pegg ezt mondja a How To Lose Friends & Alienate People vígjátékban. Meg is indokolja miért. Egyrészt ott van John Malkovich, aki a színészi alakításért felel, Nicolas Cage akciózik, Steve Buscemi a poénokért felelős, John Cusacknak pedig a melegek örülhetnek. Benne van minden, ami egy tökéletes produkcióhoz szükségeltetik. Pegg akcióőrült, ezt már a Vaskabátokban is szépen bizonyította, ott a Bad Boys 2 és a Holtpont volt előtérbe helyezve. A Fegyencjárat valóban jó film, ám nem mondanám rá, hogy ez lenne a legesleg a világon, még a műfajban sem túl kiemelkedő,bár kétségékívül élvezhető produkció. Ráadásul ebben az időszakban (90-es évek) készültek ennél sokkal jobb művek is, amelyekre már talán jobban rá lehet sütni a klasszikus jelzőt.

Olvasd tovább →

Számtalan könyv íródott már a földönkívüliekről, tengernyi fura történet látott napvilágot a repülő csészealjakról és sok ezren állítják, hogy ők bizony kerültek már kapcsolatba idegen lényekkel, ezen emberek egy részéről kiderült, hogy csak feltűnési viszketegségük van, esetleg kissé zakkantak, de olyan történés is akad, amit senki nem tud cáfolni. Bizonyíték akad a földönkívüli élet létezésére, ám ezeket nem ismerték el hivatalosan és talán soha nem fogják. Így továbbra is szájról-szájra járnak a különféle históriák, összeesküvés-elméletek és ki tudja hány fanatikus és Fox Mulder kutat bőszen az igazság után. A kis zöld emberkék iránti kíváncsiságot a filmesek ki is aknázták, rengeteg sok jó és rossz produkció született már a témában, a Boszorkány-hegy ezeknek a sorát gazdagítja.

Olvasd tovább →

D. Jud Jones és Risto Topaloski szerb rendezők rögtön első filmes munkájuknak olyan címet adtak, amelyről az embernek egy olyan műfaj jut eszébe, ami jó 60 évvel ezelőtt élte a virágkorát, ez pedig a film noir. Mit is kell tudni erről? „A film noir egy filmstílus amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció… időszakát általában az 1940-es eleje és a késő 1950-es évek közé teszik… Ehhez a korszakhoz társítják általában a kontrasztos fekete-fehér képi világot.” (wikipedia). Személy szerint volt szerencsém pár filmhez régebben a témán belül, de valahogy mégsem tudom a látottakat ebbe a műfajba sorolni. Úgy tűnik, mintha a két direktornak lett volna ötletet egy fekete-fehér animációs valami elkészítésére és a hangzatos Film Noir nevet adták művüknek, mondván jól passzol ide. Végső soron inkább egy olcsónak tűnő animációs, erotikus, lövöldözős B kategóriájú filmet tudnak felmutatni.

Olvasd tovább →