Erről a Dél-Koreai csodáról Koimbra már írt pár sorban. Kis fáziskéséssel persze sikerült nekem is megtekintenem a filmet és azt kell hogy mondjam örülök neki. Kategorizálni nehéz, horrornak gyenge, unalmas és kiszámítható, vígjátéknak és szatírának viszont szuper.
James Cameron rendezésében eddig nem láttam rossz filmet, be is akartam szerezni egy olyan pólót, amire az van írva, hogy Cameron a haverom (nem tudom létezik-e ilyen ruhadarab). Elindította a Terminátort, amit fantasztikusan folytatott tovább, az Aliens kiváló és félelmetes szórakozás volt, a Titanic-on pedig alig érződik a három óra hossz, stb. stb. Na de Cameron nem a Terminátorral indított, hanem a Piranha második részével.
 |
Miután a The Necromerchant’s Debt nagy sikernek örvendett a színházban a készítők kibővítették a sztorit, későbbDarren Lynn Bousman forgatott egy 10 perces rövidfilmet ebből a darabból, azt remélve, hogy valamely stúdiónak megtetszenek majd a látottak és ezáltal elkészülhet majd egy rendes mozifilm is ebből az anyagból. Végül a Lionsgate bólintott rá a produkcióra.
 |
Jó pár évvel ezelőtt, mikor még aktív képregényvásárló voltam és a Kandi Lapok is létezett a Pókember mellett feltűnt néhány más szuperhős is. Az X-Men képregényeket a kezdetektől fogva vettem, rögtön az első számban feltűnt Rozsomák. Igazi keménykötésű karakternek ismerhettük meg. A figura elég nagy népszerűségnek örvendett, a Marvel felismerte benne az aranytojást tojó tyúkot, vendégszerepeltették is Rozsomákot mindenféle más képregényben. Gyakran olyan helyeken és csapatokban tűnt fel, ahol nem lett volna semmi keresnivalója, hiszen ekkor elvileg máshol tevékenykedett. Na de a mutáns az évek alatt nem vesztett népszerűségéből, továbbra is a kedvelt szereplők közé tartozik. Hallhattunk olyan sztorikat is, hogy a sulikban a tanórákon néhány nebuló a legkeményebb fémnek az adamantiumot nevezte meg Csak idő kérdése volt, hogy az X-Men filmek mellett Rozsomák is külön alkotásban láthassuk viszont, ahol a többi X tag már nem nyüzsög körülötte.
Nem tudom fordult-e már elő valakivel, hogy egy könyv olvasása közben a ¾-énél rádöbbent a következőre: Ez így ebben a formában egy kalap barna, szagos matéria. Ilyenkor mit lehet tenni? Van aki abbahagyja, van aki folytatja, mondván ha már ideáig elolvastam, akkor csak nem teszem le. Személy szerint én egy regényt soha nem tettem félre a vége előtt. Egy film esetében már a helyzet, ha otthon nézi az ember, akkor megfogja a kapcsolót és tekerve nézi tovább a maradék perceket. A Hősök esetében hasonló a helyzet, csak itt a gebasz már hamarabb beütött. Ha videón néztem volna, akkor úgy a 18 rész után bizony tekertem volna.
Spoilerers iromány
Mindenféle jót lehetett hallani és olvasni a Két nővér (A Tale Of Two Sisters) koreai pszicho-horrorról, én ugyan nem kedvelem az ilyen műfajú távol-keleti filmeket, de meg szerettem volna nézni, sajnos nem sikerült a mai napig a közelébe jutnom. A tapasztalatom az, hogy ezek a művek számomra sokkal élvezhetőbbek, ha Hollywood remake-li valamelyiket. A Két nővér Koreában hatalmas sikernek örvendett, Amerikában is bemutatták (csekély érdeklődés közepette) és az újraforgatás ötlete is megszületett, aztán pedig természetesen a remake is szépen elkészült.
Melyik a legjobb film a világon? A Fegyencjárat. Legalábbis Simon Pegg ezt mondja a How To Lose Friends & Alienate People vígjátékban. Meg is indokolja miért. Egyrészt ott van John Malkovich, aki a színészi alakításért felel, Nicolas Cage akciózik, Steve Buscemi a poénokért felelős, John Cusacknak pedig a melegek örülhetnek. Benne van minden, ami egy tökéletes produkcióhoz szükségeltetik. Pegg akcióőrült, ezt már a Vaskabátokban is szépen bizonyította, ott a Bad Boys 2 és a Holtpont volt előtérbe helyezve. A Fegyencjárat valóban jó film, ám nem mondanám rá, hogy ez lenne a legesleg a világon, még a műfajban sem túl kiemelkedő,bár kétségékívül élvezhető produkció. Ráadásul ebben az időszakban (90-es évek) készültek ennél sokkal jobb művek is, amelyekre már talán jobban rá lehet sütni a klasszikus jelzőt.
Számtalan könyv íródott már a földönkívüliekről, tengernyi fura történet látott napvilágot a repülő csészealjakról és sok ezren állítják, hogy ők bizony kerültek már kapcsolatba idegen lényekkel, ezen emberek egy részéről kiderült, hogy csak feltűnési viszketegségük van, esetleg kissé zakkantak, de olyan történés is akad, amit senki nem tud cáfolni. Bizonyíték akad a földönkívüli élet létezésére, ám ezeket nem ismerték el hivatalosan és talán soha nem fogják. Így továbbra is szájról-szájra járnak a különféle históriák, összeesküvés-elméletek és ki tudja hány fanatikus és Fox Mulder kutat bőszen az igazság után. A kis zöld emberkék iránti kíváncsiságot a filmesek ki is aknázták, rengeteg sok jó és rossz produkció született már a témában, a Boszorkány-hegy ezeknek a sorát gazdagítja.
Vélhetően mindenki fel tud idézni magában fiatalkorából egy-két-több olyan esetet, mikor egy thriller, horror megtekintése közbe a félelemtől inkább magára húzta a takarót, később pedig csak felkapcsolt villany mellett tudott elaludni. Nekem az egyik ilyen film a Támadók a Marsról volt, emlékszem elég sokszor bújtam el anyám háta mögé a játékidő alatt. Sikerült újra megtekintenem az alkotást, most már szemernyit sem izgultam rajta, inkább csak mosolyogtam magamban mikor néhány jelenetnél beugrott, hogy én ezen mennyire is féltem anno. Jön egy hatalmas nagy UFO, landolásának egy srác lesz szemtanúja. Apja szétnéz a környéken, visszatérve furcsán viselkedik, tarkóján pedig egy seb van. Később egyre több embernél véli felfedezni, hogy az eddig nem a megszokott módon viselkedik.
Nosztalgiának jó volt a film, egyébként pedig csöppet röhejes. Mégpedig azért mert a földönkívüliek alig egy tucatnyian vannak, lomhán mozognak és a könnyen ki lehet őket csinálni, ráadásul az „átprogramozott” embereket is fel lehet ismerni könnyedén. Nem is tudom hogy gondolták ezt az inváziót.
D. Jud Jones és Risto Topaloski szerb rendezők rögtön első filmes munkájuknak olyan címet adtak, amelyről az embernek egy olyan műfaj jut eszébe, ami jó 60 évvel ezelőtt élte a virágkorát, ez pedig a film noir. Mit is kell tudni erről? „A film noir egy filmstílus amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció… időszakát általában az 1940-es eleje és a késő 1950-es évek közé teszik… Ehhez a korszakhoz társítják általában a kontrasztos fekete-fehér képi világot.” (wikipedia). Személy szerint volt szerencsém pár filmhez régebben a témán belül, de valahogy mégsem tudom a látottakat ebbe a műfajba sorolni. Úgy tűnik, mintha a két direktornak lett volna ötletet egy fekete-fehér animációs valami elkészítésére és a hangzatos Film Noir nevet adták művüknek, mondván jól passzol ide. Végső soron inkább egy olcsónak tűnő animációs, erotikus, lövöldözős B kategóriájú filmet tudnak felmutatni.
John Hobbes nyomozó (Denzel Washington) nem tétlenkedett az évek során, sok ügyet megoldott, a soralomházban éppen a 8. olyan esete várakozik, akit kivégeznek. Edgar Reese-t nem törte meg a hír, hogy hamarosan halott lesz, eszelős tekintettel énekelgeti a Time is on my side slégert (Rolling Stones) és valami halandzsának vélt szöveget is elhadar. A halálbüntetés végrehajtása után találnak pár olyan hullát, amellyel kapcsolatban a néhai Reese-t lehet összekötni, Hobbes és társa (John Goodman) pedig pislogva és hümmögve áll az eset előtt. Aztán ahogy egyre több részletre derül fény Hobbes kezdi sejteni, hogy az eddigi ügyei csupán csak egy vidámparki sétának illenek be a mostanihoz képest, ugyanis természetfeletti erővel kerül összetűzésbe, rémálomhoz kezdenek hasonlítani napjai és folyton felhangzik az a bizonyos Stones szám.
Azokhoz szólnék, akik nézik a 24. hetedik évadját és már látták a 18.-19. részt, a többieknek spoileres lesz.
A 18. epizód végén Almeida megöli Larry Mosst. Néztem egy nagyot, hogy mi van, de gondoltam ha adnak valami elfogadható magyarázatot arra miért tette mindezt, akkor mondom oké. Megtekintettem a 19. részt és nem történt ilyesmi. Valahogy nem vagyok kibékülve ezzel.
Szóval Almeida és Hodges is gyakorlatilag ugyanannak a szervezetnek dolgozik. Akkor viszont miért dolgozott eddig Bauerrel meg az FBI-osokkal Almeida? Miért mondta el, hogy megtámadják majd a Fehér Házat?
Valaki adjon valami jó magyarázatot.
FilmDROID