Film Noir (2007)

D. Jud Jones és Risto Topaloski szerb rendezők rögtön első filmes munkájuknak olyan címet adtak, amelyről az embernek egy olyan műfaj jut eszébe, ami jó 60 évvel ezelőtt élte a virágkorát, ez pedig a film noir. Mit is kell tudni erről? „A film noir egy filmstílus amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció… időszakát általában az 1940-es eleje és a késő 1950-es évek közé teszik… Ehhez a korszakhoz társítják általában a kontrasztos fekete-fehér képi világot.” (wikipedia). Személy szerint volt szerencsém pár filmhez régebben a témán belül, de valahogy mégsem tudom a látottakat ebbe a műfajba sorolni. Úgy tűnik, mintha a két direktornak lett volna ötletet egy fekete-fehér animációs valami elkészítésére és a hangzatos Film Noir nevet adták művüknek, mondván jól passzol ide. Végső soron inkább egy olcsónak tűnő animációs, erotikus, lövöldözős B kategóriájú filmet tudnak felmutatni.

A sztori teljesen jól indul: a főhős Los Angelesben a messziről is szépen kivehető Hollywood betűk alatt tér magához. Nem messze tőle egy zsaru fekszik, két szeme között golyó. Emberünk nem emlékszik semmire, nem tudja kicsoda, fogalma sincs mit keres a helyszínen, viszont nagyon is érdekli ki is ő valójában, ezért a fellelhető lehetőségeket követve próbál kideríteni mindent. Hamarosan a nyomában liheg a város rendőrsége, ismeretlenek tüzelnek rá helikopterből, maszkot viselő gengsztereket próbálják elkapni és még néhány numerára is akad ideje.

A történet egy egyszerű logikai számítógépes játék sémáját követi, a helyszínen fellelhető nyomokat fel kell kutatni, az adott körzetben található beszédképes emberekből némi információmorzsát kell kicsikarni, ezek segítségével pedig meg lehet tenni a következő lépést. Ezt spékelték meg a főhős monológjaival, amelyek olykor odaillenek, máskor teljesen feleslegesnek tűnnek, ráadásul valahogy olyan semmilyen, unott hangon mondja ezeket a mondatokat,aminek hatása egy jó, irgalmatlan nagy ásítás.

A képi világ megteremtésénél a Sin City lebeghetett az alkotók előtt, a fekete-fehér és fakó jelenetekbe belepakoltak néhány más színt is, főleg pirost (rúzs, közlekedési lámpa) és sárgát (lövések, robbanások) részesítették előnyben, ám a felhozatal nem merül ki ennyiben, akad még lila, kék és zöld is. A baj csak az, hogy míg a Sin Cityben ez jól mutatott, eredetinek hatott és nem tűnt erőltetettnek, addig itt sokszor teljesen oda nem illőnek látszik, mintha csak úgy odadobtak volna színeket egy jelenetbe mindenféle motiváció nélkül. A Film Noir-on meglátszik a spórolás (jóhogy, hiszen nem jött össze a pénz egy élőszereplős film elkészítésére), a  grafika és és a látvány megvalósítása nem áll éppen a helyzet magaslatán, sok jelenet háttere elmosódott, mintha nem tudták volna befejezni a filmet, a szereplők is elég darabosan, élettelenül mozognak. A kocsikázásoknál az alkotók a 40-es, 50-es éveket próbálták idézni a háttérvetítések alkalmazásával, ezért jó pont jár.

Az akciójelenetekben sincs hiány, igaz ezeknél is van pár fejcsóválos rész. Emberünkre közvetlen közelről lőnek, de soha senki nem találja el, míg ő már az elején leszűri lehet, hogy kiválóan bánik a fegyverrel és később ki is oszt pár fejlövést. Sokszor akad össze a körszakállas, nagyfejű fickóval, aki elvileg (szerintem) profi lenne, mégis olyan gyönyörűen lő mellé mindenféle fegyverrel, hogy ahhoz már tényleg tapasztalat kell. A különféle csatározásoknak itt már nem 60, hanem 20 évvel ezelőtti hangulata van, a 80-as éveket idézik ezek az akciók.

A Film Noir eleje jól indul, örültem volna, ha tartják a szintet, ám sajnos megbicsaklik a sztori, megesik, hogy unalmassá válik a cselekmény és néha még az érdekességét is elveszíti. Nagyban erőltették az erotikus „látnivalókat” is, a főszereplőről kiderül ugyanis, hogy egy igazi spermahajder, az útjába kerülő csajok gyorsan szétteszik a lábukat számára, akad tehát meztelenség (pornográfiába is átcsap néha) bőven és feleslegesen. A film végső soron egy nézhető produkció, bár (mint ahogy korábban megjegyeztem) nem nő fel a régi film noir alkotásokhoz, csak egy nem rossz krimi szintjét üti meg, ezen pedig túl kell tennie magát az embernek, mert így nem tudja élvezni a művet. A látottak nálam 60 %-ot érnek.

imdb: 6,5