How to Lose Friends & Alienate People

A film alapja Toy Young önéletrajzi ihletésű könyve, ami 4 éve jelent meg. Az írót kirúgták a Guardiantól és a Times of Londontól is, majd a Vanity Fairnél kapott melót. Különféle bulikra próbált bejutni, sztárokkal szórakozott, kissé alkesz volt és a munkáival is folyton csak késett. A könyv besteller lett, jóhogy lecsapott rá egy stúdió és Robert B. Weide csinálhat filmet belőle, akinek ez volt a kiugrási lehetősége a kisképernyőről a mozi világába.

Sidney Young egy kis ócska lapot üzemeltet, a sztárok közelébe és a nagyobb bulikba se engedik be. Ám jön egy telefon, a Sharp magazinba ajánlanak számára munkát, amit ő boldogan elfogad. Az első napokban tömi a gyomrát és emészti a dolgok menetét. Mindenhez van hozzáfűznivalója, kicsit önimádió, nagyobb részben pedig bunkó, gyakorlatilag azt hiszi magáról, hogy ő a nagy valaki, pedig igazság szerint előtte jó be kell nyalnia, hogy észrevegyék.Young rádöbben, hogy a törpök élete nem csak játék és mese sztárvilág nem csak csillogás és élvezet Ahogy telik az idő elfogadja a játékszabályokat, önmagát feladva belesimul a környezetébe.

A játékidőben eltelik úgy két és fél perc mikor a főszereplő belenéz a kamerába és a nézőnek mond egy mondatot, na itt erősen bennem volt, hogy ezt most szépen kikapcsolom és nem folytatom, nem minden alkotásban jön be az, ha valaki a kamerába beszél olykor (hirtelen a Kútfejek jut eszembe, mikor Fenyő Iván hirtelen a kamera felé fordul és hozzánk, nézőkhöz beszél, teljesen értelmetlen volt ez a cselekedet.) Szerencsére nem fordul elő többet ez az eset.

Simon Pegg nagyszerű választás volt, jól nyomja a tuskó, dumagép egyént, pozitív az is, hogy nem csak néha lehet mosolyogni vagy nevetgélni a szövegein és még jól is mozog a vígjáték kategóriában. Kirsten Dunst kapott már hideget-meleget, sokan tehetségtelennek tartják (személy szerint nem értem miért pont ő lett Mary Jane a Pókemberben, bár úgyis gyatra lett a Hálószövő produkció), itt kifejezetten üde színfolt, szimpatikus figura. Megan Fox teljesen bután nézett ki (valahol azt olvastam színészkednie sem kellett, rutinból csinálta, amit csinált), a medencés jelenet konkrétan nem volt túl szexis, szegény olyan elől deszka, hátul léc beállítottságú, mintha melle se lenne, bár ha itt állna előttem lehet annyit se tudnék mondani, hogy búú. Valamivel formásabb színésznő/modell/pornósztár kellett volna a szerepre, akit esetleg kellőképpen ki lehetett volna röhögni egy apáca szerepben. Jeff Bridges kiváló választás volt a magazin vezetőjének a szerepére. A nagyfőnök iszik rendszeresen, nem tűnik beszámíthatónak néha és sokszor vág szarok én ebbe bele arckifejezést, mindezek ellenére jól vezeti a céget. Gillian Anderson pedig valami iszonyat rosszul nézett ki, nem ugrott be elsőre, hogy ő volt az, aki Mulderrel nyomozott az igazság után.

Fogalmam sincs miért kedvelik meg páran kretén Youngot, bár erre van válasz, hiszen a nők szeretik a szemét alakokat, ez tény, minthogy az is alap dolog a filmekben, amikor az ilyen emberek másfél óra múlva megváltoznak és elnyerik valaki kacsóját.

A How to Lose… maga sablonos, kiszámítható, láttunk hasonlót néhányat az elmúlt évek alatt, ahol a főhős némileg megváltozik, aztán a játékidő vége felé jön az ölelkezés, meg a puszilkodás, öröm mindenütt a vásznon. Mindezek ellenére én rettenetesen jól elszórakoztam rajta a sok megszokott dolog ellenére, jól rakták össze, a végeredmény működőképes volt és nem is ült le sehol a film, részemről 80 %. A végén Az ördög Pradát visel jutott eszembe, némely ponton erősen hasonlított rá.

Ha Young valóban ezt élte át, amit ebben a filmben bemutattak, akkor nem lehetett unalmas élete. Megmutatja, hogy a legtöbb sztár és ügynök nem bíz semmit a véletlenre, vannak olyan emberek, akik megbízásból írnak valakiről pozitív cikkeket (a stúdióknak is megvannak a maguk bértollnokaik, akik egy adott produkció bemutatása előtt áradoznak az adott alkotásról). Nos, aki a sztárok világába vágyik, annak először „több szobát kell végigjárnia”, meg kell alázkodni, segget kell nyalni. Van ez a mondás: Pénzért mindent!! Na igen, de mi az ára ennek?

imdb: 7,1

rottentomatoes: 38 %

Itt egy kis Trópusi viharhoz hasonló marketing látható.

Amerikai bevétel: 2,77 millió dollár

Eddigi összbevétel: 14,01 millió dollár

Büdzsé: 28 millió dollár