Bizonyára ismerősen cseng mindenki számára Roland Emmerich neve, Dean Devlint már ennél kevesebben tudják besorolni valahova. Devlin az az ember, aki producerként és íróként legtöbbször ott állt Emmerich mögött, neki is nagy szerepe van tehát a vásznakon látott pusztításnak. Persze Devlin nincs hozzáláncolva a német rendezőhöz, sokszor saját utakon jár. Készített néhány önálló művet is és Devlinnek köszönhetjük a Lépéselőnyben (Leverage) sorozatot is.
Kellenek az agyatlan filmek, néha szükség van arra, hogy másfél óráig csak csitt-csatt, dirr-durr-féleség pörögjön az ember szeme előtt, jól jön olykor az olyan mű, amelyben a főhős szétfejel mindent és lever mindenkit. Ilyen volt a Felpörögve is, ami az első perctől az utolsóig Jason Statham ámokfutásából állt. Az ilyen alkotásokhoz csak egy alibi sztori kell, valami konfliktus-szerűség, hogy a középpontban lévő színész végiggyepálja a filmet. Régebben sok helyen lehetett hallani az Ong Bak első részérél, gyakorlatilag mindenki úgy fogalmazta meg (a buszon, a kocsmában vagy akár a mezőn), hogy egy Bruce Lee utánzat szarrá ver mindenkit. Tony Jaa-t igen sokan a film után bizony Lee-hez hasonlítottak, ami neki talán hízelgő, de azért még le kell tennie pár hasonló produkciót és mozdulatot a harcművészet kemény asztalára, míg egyáltalán a mester odafentről letekint reája. A srác azért jó úton halad, A sárkány bosszúja még az Ong Bakra is rátett néhány lapáttal, zseniális, látványos és szépen megkoreografált verekedések követték egymást (és ott is csak egy elefántbébi ellopása okán lett összezúzva pár test). Ezen filmek rendezője ezek után a Chocolate-tal jelentkezett, ami dettó bámulatosra sikeredett (ebben nem szerepelt Jaa).
Néhány napja jegyeztem meg, hogy a nagy vértől tocsogó palettán egyszerűen már nincs hely a sok horror számára, túlkínálat van ebből a műfajból, futószalagon jönnek az új köntösbe csomagolt régi filmek és akad köztük pár önálló kreálmány is. Talán azért is lehet ezekre azt mondani, hogy nem nyújtanak semmi újat, nem borzong bele az ember, mert már immunissá lettünk a sok borzasztó dolog láttán. Néha azonban belefut az ember egy olyan műbe is, amely kivételesen nem egy hollywood-i gépezetről pottyant le, hanem egy másik ország alkotása, amely kijutott az adott ország hátarain túlra. Ilyen volt [REC] spanyol horror, amely mellett a többi amcsi hasonló műfajú mű elbújhatott (a kutak mélyére vagy a fák mögé vagy egy soha nem nézett tévécsatorna késő esti programjába). Most a norvégok is előrukkoltak egy élvezhető-nézhető náci-zombis filmmel és talán egyszer majd megnézhetjük végre a Block-66 című magyar mutánshorrort is.
Ez az a film, ami nálam a mumus kategória.
Biztos előfordul másoknál is, hogy egyszerűen képtelenek egy bizonyos rész után tovább nézni egy filmet. Olyan ez, mint amikor Samuel L. Jackson a Gömbben csak egy darabig olvassa a könyvét, aztán újra kezdi és megint addig jut el. Valahogy így vagyok én is pár filmmel, és hogy egy példát mondjak a Jean Reno féle Farkasok birodalmát kb négyszer kezdtem el, de mindig ugyanannál a résznél leállítottam. Pedig nagyon szeretem Renot, mégsem tudom megnézni ezt a filmet. Azonban ez a négyszeri újrakezdés semmi, ahhoz képest, ahányszor elkezdtem a fent megnevezett Shindo c. japán filmet. 20-szor biztos neki szaladtam és minden alkalommal csak negyed órát bírtam elviselni belőle. El is telt jó pár hónap, mire erőt vettem magamon és minden bajom félretéve végignéztem. Nem kis szenvedés árán, de Filmdroidért mindent.
Kényszerleszállást hajt végre egy teherszállító űrhajó valami kietlennek tűnő bolygón. A zűrös landolást csak alig pár ember éli túl, köztük van egy veszélyes bűnöző (Vin Diesel), a tökös pilótacsaj, egy félénk régiségkereskedő és pár palacknyi finom piája, egy drogfüggő rendőr és egy Allah-hívő. Ezen a helyen nem egy, hanem egyszerre három nap is világít, a túlélők a landolástól nem messze szállásra lelnek, de a korábbi lakók csak csontok formájában képviseltetik magukat.. Később rájönnek arra is, hogy 22 évente sötétség borul erre planétára és minél hamarabb el kellene innen húzniuk, mert akkor előjönnek az éjszaka teremtményei és azok igencsak szeretik az ilyenkor errefelé kószáló lényeket… megenni. Az űrhajótörést megúszó emberek közül nem mindegyike fogja megélni a játékidő végét.
A világ legrövidebb horror története:
Valakik mennek valahova.
De soha nem érnek oda.
Ha jól rémlik Bán Mór szülte meg ezt a kétsorost és a 100 mini fantasy történet összeállításban jelent meg. Nem túl félelmetes, de azért nem rossz egynek, az viszont már elég aggasztó, hogy egyszerűen túlkínálat van a horrorfilmekből. Idén is próbálkoztak mindenfélével a készítők, jöttek vérfarkasok, maszkos csákányos gyilkos, rémmesét is kaptunk, most pedig még egy túlvilági egyén is meg akar születni. Egyszerűen sok vért és brutalitást zúdítanak már az emberre, egy hosszabb kés láttán már csak ásításra futja a nézőnek. Nem panaszkodom, mert nem rossz az, ha valamely műfajból annyi filmet gyártanak, hogy már úgy érezheti magát a rettegni vágyó mintha szüreten lenne. A gond a félelemmel, a rémülettel, aggódással van, illetve ezek hiányával, mivel a nagy tömeggyártás közepette ezeket a hozzávalókat kihagyják a filmből és néhány jelenet láttán inkább csak mosolyoghatunk, akárcsak a fenti kétsorosnál, mert míg Mór viccesnek szánta amit írt, addig a film készítői inkább rémisztőnek.
Gyerekkoromban szokás szerint esténként meséket olvastak fel nekem, bele is éltem magam a történetbe, elképzeltem milyen jó lenne, ha én is a sárga köves úton lépdelnék, esetleg a lovaggal vagy a herceggel indulnék a tűzokádó sárkány ellen, vagy milyen jó lenne ha Aladdinnal együtt dörzsölhetném a csodalámpát. Ugyanakkor eszembe ötlött, ha a könyvbeli dolgot áthozhatnék ebbe a világba akkor az megkönnyítené az életem. Cornelia Funke írónak is hasonló gondolatai lehettek, ezeket papírra vetette és máris kész volt a Bűvölet fantasykönyv, amely nem kerülhette el sorsát és filmes producerek vászonra álmodták művét.
Aggályaim voltak azzal kapcsolatban vajon tetszeni fog-e nekem ez a film. Azért fogalmazódott meg némi kétely bennem, mivel nem kedvelem az olyan alkotásokat, ami egy-két szűk helyen játszódik és össz-vissz 2-3 szereplő látható benne, az ilyesféle műveket általában azért a tékából kihozom, bár a tapasztalat az, hogy kb. 20 esetből egyet tudok élvezni.. Nem érdekelnek a díjak, sem elismerések, ha egyszer nem tetszik, akkor nincs mit csinálni, ezúttal viszont kivételes esettel volt dolgom.
A fantasy könyvek rajongói előtt nem ismeretlen Neil Gaiman neve, a vásznakon is találkozhattunk már vele, legutóbb Robert Zemeckis készítette el a Beowulf filmet forgatókönyvéből, előtte pedig Matthew Vaughn rendezésében került bemutatásra a Csillagpor, amely az író regényén alapszik. Ezek kellőképpen hangulatos és élvezhető alkotások voltak, személy szerint érdeklődve vártam milyen produkció kapcsán merül fel ismét Gaiman neve, ez pedig a Coraline lett, amelyet idén mutattak be.
Nem írnék sokat róla, én ezen a filmen konkrétan elsírtam magam.
“Egy kutyának nem kell se luxuskocsi, se nagy ház, se drága ruhák, beéri egy útszélen lelt bottal, lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyarfúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretet kér és ad. ” – mondja Owen Wilson a film végén (Az idézet nem pontos)
Ha horrorról van szó, akkor Stephen King és Dean R. Koontz neve ugorhat be elsőre az embereknek, de míg előbbi nevét a filmszakmában nem igazán kapták fel és műveiből leginkább tévéfilmeket gyártanak, addig utóbbi regényeit sorra költöztetik át a vászonra. Nem egyszer mondtam már, hogy King-et a horror nagymesterének tartják, de ő maga kit tart jó írónak?
A filmről korábban vadoc/csillagmoha is írt.
Stephenie Meyer könyveibe nem futottam eddig bele, leginkább Laurell K. Hamilton sorozatát olvastam (egy ideig), azt rebesgették Anita Blake is a filmvászonra költözik majd. Szóval ha már a Gyűrűk ura meg a Harry Potter nagy siker lehetett a mozikban, akkor egy népszerű vámpíros könyvszéria miért ne lehetne?
Bella (Kristen Stwart) anyja éppen az új fickójával utazgatnak, ezért a lány az apjához költözik, új környezetbe, új suliba kerül, ahol pedig beleszeret Edwardba (Robert Pattinson), aki történetesen egy vámpír.
FilmDROID