kritika

Tele a világ különféle szektákkal, ahol a jó beszélő képességekkel megáldott műsorvezető és vezéregyéniség szövegel a hallgatóságnak, azok pedig magukévá teszik a mondandóját, hisznek a szavaiban, követik az elhangzottakat fanatikusan. Carl (Jim Carrey) életunt, rezignált ember, esténként pedig egyedül nézi otthon a tékából kikölcsönzött filmeket. Egy nap eljut egy ilyen összejövetelre ő is, ami teljesen megváltoztatja az életét. Megtanul koreaiul vagy megiszik egy este több doboznyi energiaitalt, ha úgy hozza a helyzet, semmit sem hagy ki, a nem ezentúl nem szerepel a szótárában. Össze is fut Allisonnal (Zooey Deschane), aki felszabadultan él, élvezi az életét, vidáman zenélget egy néhány rajongóval rendelkező zenekarral élvezi az életet, hajnalonként fényképezős futóversenyeket szervez.

Olvasd tovább →

Nem emlékszem mikor szakadtam ennyit filmen, mint ezen. Hiába no, Matsuyama Ken’ichi (Halállista, Sexy voice and Robo) az egyik legígéretesebb színész. Amit itt alakít, az nem akármi és hogy értsük miért istenítem, kis összefoglaló a sztoriról. Negishi Soichi egy félénk bilifrizurás fiú, lányos mozdulatokkal, ráadásul nyálas zenét hallgat és játszik. Egy nap elindul a fővárosba, aztán egy death metal (!) zenekarban – a Detroit Metal Cityben-  találja magát, mint Johannes Krauser II.

Olvasd tovább →

Szimpatikus náci és a színészileg elismerhető teljesítményt nyújtó Tom Cruise – melyik állítás a hihetőbb? Igen, én se gondolkoztam rajta sokat, amikor felálltam a Valkűr végén.

Szegény Cruise – trendi őt utálni a szcientológia, meg az agymosottnak tűnő Katie Holmes, és a hülyeségei miatt, de én még mindig kedvelem, legalábbis reménykedek abban, hogy egyszer megváltozik a róla alkotott kép… – eléggé sokat szívott ezzel a filmmel. Eleve sok kérdést vetett fel a történet, többször elhalasztották a bemutatót, stb. És Cruise színészi teljesítménye, szerintem, enyhén szólva is megkérdőjelezhető; mivel ez volt rám a legnagyobb hatással (negatív értelemben), inkább ezt adnám ki magamból…

Olvasd tovább →

Morpheus azt mondja Neonak, támadj és a kezével int, Jet Li gigantikus ugrást visz véghez az Öld meg Rómeót utolsó jelenetében, Uma ‘Fekete Mamba’ Thurman magára ölti a szuperhíres sárga-fekete kezeslábast és még egy rakat példát lehetne mondani, hogy mekkora hatással volt… és itt most azt kéne írnom, hogy a Halálos játszma c. film, de nem teszem, inkább azt írom, Bruce Lee.

A film maga három forintot nem ér, leszámítva az utolsó harmadot, ahol Bruce Lee (a Jeet Kune Do atyja) megjelenik és orbitális harcot vív.

“A film tetőpontja, amelyben Lee a pagoda csúcsa felé haladva minden emeleten más harcművészeti ág mestereivel harcol.”És valóban így van, tényleg ez a csúcs. A film első két harmadában sajnos nem ő szerepel ( azt hiszem ennek a filmnek a forgatása közt halt meg)  de szerencsére előre felvették a végső jelenetet. Csak emiatt érdemes megnézni, de ezért nagyon. Ha a kezembe kerülne egy ilyen nuncsaku (nunchaku) legelőször homlokon baszarintanám magam, no de tekintsük meg, hogy játszanak vele a májszterek:

Olvasd tovább →

A kamionok a filmekben általában a gonosz szerepét töltik be, vezetőjük arctalan vagy ha fel is tűnik fizimiskáját nem látni, mert sötét van vagy éppen kapucni van a fején, esetleg mindkettő. Akad azonban egy film, amiben a közönség a kamionosoknak drukkolhat és a rendőrök a negatív figurák.

Olvasd tovább →

Gondolom már sokan látták Kim Ki-duk eme alkotását, ezért nyugodtan írok róla. Két diáklány európai utazásra gyűjt pénzt. Az egyik telefonon rendezi az ügyfeleket (az ő apukája rendőr), a másik a prosti melót végzi. Biznisz működik egy darabig, aztán mikor lebuknak, a prosti lány nem bírja elviselni a szégyent, kiugrik az ablakon. (Ez a jelenet nagyon félelmetesre sikerült, ahogy csattant az aszfaltban, az nem volt semmi, a hideg is kirázott.) A lány a kórházban meghal, a társa pedig valami számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva, felkeresi az eddigi kuncsaftokat, szexel velük és visszaadja nekik a pénzt, amit a barátnője gyűjtött össze.

Olvasd tovább →

Jó 20 évvel ezelőtt túrtam fel szüleim bakelitlemezeit, találtam is köztük néhány érdekeset, a lemezjátszóra legtöbbször mégis Hofi és a Hungária került fel, mindkettőt élmény volt újra és újra hallani. Lehet szidni Fenyő Miklóst, lehet összeesküvés elméleteket gyártani vele kapcsolatban, engem ez teljesen hidegen hagy, ha egyszer szól a rock és a roll az utcáról, jelen esetben a vászonról.

Olvasd tovább →

A filmről Armida is írt.

Vámpírok és vérfarkasok, mindenki tud kapásból mondani a témában néhány klasszikust, egy ideje azonban valahogy nem nagyon készülnek értékelhető alkotások. Még a 90-es évek elején mutatták be az Interjú a vámpírral és a Drakulát, amelyek még a műfajon belül kiemelkedőnek számítottak, azóta volt a Van Helsing trükkorgia, ami a klasszikusok közelébe se jutott és eléggé le is húzták. Persze videón és dvd-n tucatszámra jönnek az olyan alkotások, ahol vérszívók és az éjszaka egyéb lényei a főszereplők, ezek döntő többsége a nézhetetlenség határát súrolja, személy szerint jó fél éve láttam egy olyan művet, ami úgy kezdődött, hogy egy sikoltozó rémült nő menekült, majd jött a vérfarkas lassítva, azaz inkább lassan futott és szépen fel is volt öltözve, le volt szőrösödve, mint mondjuk Rumcájsz vagy bármely ember, aki nem borotválkozott három hete és szőrkesztyűt húzott. Na ez volt aztán a nullköltségvetésű film, a címére sajnos már nem emlékszem. Az Underworld is messziről fogja elkerülni a kult kategóriát, de legalább nézhető volt a franchise első két darabja.és a készítők trilógiát ígértek a rajongóknak, amiből idén ennek a befejező darabját tárták elénk.

Olvasd tovább →

Oscar jelölt. Golden Globe nyertes. A felolvasó…

Tudtam, mit fogok nézni, de nem tudtam, mi is lesz belőle igazán. A végén felsóhajtottam: Oscarra érdemes.

Bernhard Schlink 1995-ös regényének adaptációja, amit David Hare írt. Stephen Daldry rendezte. Ralph Fiennes/David Kross és Kate Winslet főszereplésével készült. Ez a film egy férfi, Michael visszaemlékezéséből építkezik. 1995-öt írunk, de gondolatba visszarepülünk majdnem 40 évet. Michael beteg, Hanna segít rajta. A fiú jól nevelt, így visszatér megköszönni. Beleszeret a nála majdnem kétszer idősebb nőbe, aki nem veti meg a fiút – viszonyuk a szexualitáson alapszik. Hanna imádja a könyveket, ezért Michael felolvas neki minden alkalommal. Hannát előléptetik, ezzel örökre (?) kilép Michael életéből. A fiú sokra akarja vinni, ügyvédi iskolába megy, ahol gyakorlatuk része, hogy jelen vannak egy tárgyaláson, ahol nőket akarnak elítélni 300 zsidó elégetéséért. Hanna is a vádlottak között van. Ő az egyetlen, aki beismeri, hogy bűnösek, és ő az egyetlen, akire rábizonyítják (?), hogy a jelentést írta. Michael-t eléri a felismerés, a bíróság mindezt igazságtalanul tette, csak ő tudja miért… és Hanna.

Olvasd tovább →

Úgy ültem le megnézni ezt a filmet, hogy halvány fogalmam nem volt, miről is szól. Annyit tudtam viszont, hogy valamelyik Oscarra jelölt film egy olyan emberről, akinek a biológiai órája pont fordítva jár, mint a normális emberé.

Olvasd tovább →