kritika

Morpheus azt mondja Neonak, támadj és a kezével int, Jet Li gigantikus ugrást visz véghez az Öld meg Rómeót utolsó jelenetében, Uma ‘Fekete Mamba’ Thurman magára ölti a szuperhíres sárga-fekete kezeslábast és még egy rakat példát lehetne mondani, hogy mekkora hatással volt… és itt most azt kéne írnom, hogy a Halálos játszma c. film, de nem teszem, inkább azt írom, Bruce Lee.

A film maga három forintot nem ér, leszámítva az utolsó harmadot, ahol Bruce Lee (a Jeet Kune Do atyja) megjelenik és orbitális harcot vív.

“A film tetőpontja, amelyben Lee a pagoda csúcsa felé haladva minden emeleten más harcművészeti ág mestereivel harcol.”És valóban így van, tényleg ez a csúcs. A film első két harmadában sajnos nem ő szerepel ( azt hiszem ennek a filmnek a forgatása közt halt meg)  de szerencsére előre felvették a végső jelenetet. Csak emiatt érdemes megnézni, de ezért nagyon. Ha a kezembe kerülne egy ilyen nuncsaku (nunchaku) legelőször homlokon baszarintanám magam, no de tekintsük meg, hogy játszanak vele a májszterek:

Olvasd tovább →

A kamionok a filmekben általában a gonosz szerepét töltik be, vezetőjük arctalan vagy ha fel is tűnik fizimiskáját nem látni, mert sötét van vagy éppen kapucni van a fején, esetleg mindkettő. Akad azonban egy film, amiben a közönség a kamionosoknak drukkolhat és a rendőrök a negatív figurák.

Olvasd tovább →

Gondolom már sokan látták Kim Ki-duk eme alkotását, ezért nyugodtan írok róla. Két diáklány európai utazásra gyűjt pénzt. Az egyik telefonon rendezi az ügyfeleket (az ő apukája rendőr), a másik a prosti melót végzi. Biznisz működik egy darabig, aztán mikor lebuknak, a prosti lány nem bírja elviselni a szégyent, kiugrik az ablakon. (Ez a jelenet nagyon félelmetesre sikerült, ahogy csattant az aszfaltban, az nem volt semmi, a hideg is kirázott.) A lány a kórházban meghal, a társa pedig valami számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva, felkeresi az eddigi kuncsaftokat, szexel velük és visszaadja nekik a pénzt, amit a barátnője gyűjtött össze.

Olvasd tovább →

Jó 20 évvel ezelőtt túrtam fel szüleim bakelitlemezeit, találtam is köztük néhány érdekeset, a lemezjátszóra legtöbbször mégis Hofi és a Hungária került fel, mindkettőt élmény volt újra és újra hallani. Lehet szidni Fenyő Miklóst, lehet összeesküvés elméleteket gyártani vele kapcsolatban, engem ez teljesen hidegen hagy, ha egyszer szól a rock és a roll az utcáról, jelen esetben a vászonról.

Olvasd tovább →

A filmről Armida is írt.

Vámpírok és vérfarkasok, mindenki tud kapásból mondani a témában néhány klasszikust, egy ideje azonban valahogy nem nagyon készülnek értékelhető alkotások. Még a 90-es évek elején mutatták be az Interjú a vámpírral és a Drakulát, amelyek még a műfajon belül kiemelkedőnek számítottak, azóta volt a Van Helsing trükkorgia, ami a klasszikusok közelébe se jutott és eléggé le is húzták. Persze videón és dvd-n tucatszámra jönnek az olyan alkotások, ahol vérszívók és az éjszaka egyéb lényei a főszereplők, ezek döntő többsége a nézhetetlenség határát súrolja, személy szerint jó fél éve láttam egy olyan művet, ami úgy kezdődött, hogy egy sikoltozó rémült nő menekült, majd jött a vérfarkas lassítva, azaz inkább lassan futott és szépen fel is volt öltözve, le volt szőrösödve, mint mondjuk Rumcájsz vagy bármely ember, aki nem borotválkozott három hete és szőrkesztyűt húzott. Na ez volt aztán a nullköltségvetésű film, a címére sajnos már nem emlékszem. Az Underworld is messziről fogja elkerülni a kult kategóriát, de legalább nézhető volt a franchise első két darabja.és a készítők trilógiát ígértek a rajongóknak, amiből idén ennek a befejező darabját tárták elénk.

Olvasd tovább →

Oscar jelölt. Golden Globe nyertes. A felolvasó…

Tudtam, mit fogok nézni, de nem tudtam, mi is lesz belőle igazán. A végén felsóhajtottam: Oscarra érdemes.

Bernhard Schlink 1995-ös regényének adaptációja, amit David Hare írt. Stephen Daldry rendezte. Ralph Fiennes/David Kross és Kate Winslet főszereplésével készült. Ez a film egy férfi, Michael visszaemlékezéséből építkezik. 1995-öt írunk, de gondolatba visszarepülünk majdnem 40 évet. Michael beteg, Hanna segít rajta. A fiú jól nevelt, így visszatér megköszönni. Beleszeret a nála majdnem kétszer idősebb nőbe, aki nem veti meg a fiút – viszonyuk a szexualitáson alapszik. Hanna imádja a könyveket, ezért Michael felolvas neki minden alkalommal. Hannát előléptetik, ezzel örökre (?) kilép Michael életéből. A fiú sokra akarja vinni, ügyvédi iskolába megy, ahol gyakorlatuk része, hogy jelen vannak egy tárgyaláson, ahol nőket akarnak elítélni 300 zsidó elégetéséért. Hanna is a vádlottak között van. Ő az egyetlen, aki beismeri, hogy bűnösek, és ő az egyetlen, akire rábizonyítják (?), hogy a jelentést írta. Michael-t eléri a felismerés, a bíróság mindezt igazságtalanul tette, csak ő tudja miért… és Hanna.

Olvasd tovább →

Úgy ültem le megnézni ezt a filmet, hogy halvány fogalmam nem volt, miről is szól. Annyit tudtam viszont, hogy valamelyik Oscarra jelölt film egy olyan emberről, akinek a biológiai órája pont fordítva jár, mint a normális emberé.

Olvasd tovább →

Első verzió itt.

Luc Besson kidüllesztheti a mellét, büszke lehet magára, hiszen rendezőként össz-vissz 10 filmet jegyez, ezeknek egy része klasszikus is lett. Ezek miatt fel is nézhetnénk rá, csakhogy van némi szépséghibája a dolognak, mégpedig az, hogy producerként és íróként évente összehoz fél tucat akciófilmet, amelyek között van szemét és jobban sikerült alkotás, mindenképpen elmondható, hogy nem törekedik korábbi filmjei színvonalára, a minőségi szórakoztatásra. Korábbi filmjeihez képest ez eléggé elszomorító.

Olvasd tovább →

 1995-ben mutatták be Az elhagyott bolygót Philip K. Dick novellája alapján Peter „Robotzsaru” Weller főszereplésével. 2078-ban jártunk, ahol is háborús állapotok uralkodtak, a szemben álló feleknek nem csak egymástól kellett tartaniuk, hanem a Sikoltóktól is, amely kicsinál minden élőlényt, ez volt a Szövetség igazi fegyvere, ám később ezek a robotok fejlődtek és azok számára is veszélyessé vált, akik hordták azt a csuklópántot, amelynek az lett volna a célja, hogy rá ne támadjanak ezek a gépek. A film szerintem nem sikerült rosszul, itt-ott félelmetes, teljesen hangulatos alkotás volt. Mivel bukott, senki nem gondolta, hogy egyszer majd folytatódik, de mégis megtörtént, eljött a folytatás.

Olvasd tovább →

Van néhány olyan rendező, akiknek első filmes munkái között akad valami nagy durranás, körbedicsérik alkotását, majd töretlenül ível pályája fel, néhány év múlva pedig már nem arról a művéről beszél mindenki, hanem arról, hogy éppen mit tervez. Steven Spielberg elkészítette A párbajt és a Cápát és már régen nem arról beszélnek, hogy milyen jó filmek is voltak azok anno, hanem arról, hogy mibe vág bele, illetve legutóbb mit tett le az asztalra. M. Night Shyamalan esetében viszont még mindig megemlítik a Hatodik érzéket, ez leginkább azért van, mert jó ideje nem tud a nagy többség számára értékelhetőt felmutatni, de megemlíthetném Michael Ciminot, aki A szarvasvadásszal nagyot alkotott és ezt azóta se tudta überelni (illetve sikeresen eltemette karrierjét).

Olvasd tovább →