kritika

Karácsony közeledtével menetrendszerűen fut be mindig a mozikba egy ünnephez kapcsolódó film, tavaly a Négy karácsony volt hivatott arra, hogy vígjáték révén mosolyt csaljon az nézők arcára . Mostanság gyakran készítenek olyan karácsonyi produkciót, amelyben a főszereplők nem kedvelik a december végét és legszívesebben ki is hagynák az ilyenkor kötelező családlátogatást, karácsonyfa állítást, meg az ehhez kapcsolódó szokásos dolgokat. Néhány éve a Kelekótya karácsonyban döntött úgy a Krank házaspár, hogy nem kérnek az ünnepekből, tavaly pedig a Télbratyóban akarta Kevin Spacey mindenáron megakadályozni az ajándékozást, ebben is benne volt Vince Vaughn, akinek szintén a játékidő alatt jött meg a jobbik esze.

Olvasd tovább →

Vonaton játszódó filmet elég ritkán látni, persze akad olyan elég szép mennyiségben, ahol a történet egy része ott játszódik, de csak kevés esetben zajlanak az események szinte végig a vagonokban. Így hirtelen a Gyilkosság az Orient expresszen krimi jut eszembe, ahol Hercule Poirot nyomozgat és a Száguldó erőd, ahol Steven Seagal veri laposra a terroristákat.

Olvasd tovább →

Bizonyára ismerősen cseng Bruce Lee neve, ismeri őt minden filmrajongó és harcművész. Az úriember nem kisebb feladatot hajtott végre anno, minthogy leverte Chuck Norrist is a Sárkány útjában. Azonban Lee sem karatézva jött a világra, ő is tanult valakitől, róla nem igazán szokott szó esni, de most itt az ideje, hogy megjegyezzük Yip Man nevét is.

Olvasd tovább →

Életem első Indonéz filmje és azt hiszem nem az utolsó.
Már úgy indult, mint a legtöbb amerikai tini film, gondoltam juj, erre nekem nincs szükségem, de aztán rögtön az első jelenet olyan érzelmesre sikeredett, hogy folytattam.

Olvasd tovább →

Az USS Nimitz 1980-ban a legkorszerűbb, legjobban felszerelt atommeghajtású repülőhordozónak számít, a nyílt vízen belefut egy különös viharba, amely visszarepíti a hajót és legénységét 1941 december hatodikára, néhány órával a Pearl Harbor elleni japán támadás előtti időbe.

Olvasd tovább →

Agyam eldobom, komolyan. Általában úgy szoktam elkezdeni írni ide a Droidra, hogy beírom a gugliba a filmek címét és szemezgetek. Most is így kezdtem és amikor a szereplőkhöz értem leesett az állam. Tudtam én hogy a japánok nagyon jó bőrben vannak és nehéz megállapítani a valós korukat, de hogy ennyire mellélőjek, ilyen még nem fordult velem elő. Az egyik főszereplő fiú – akiről azt hittem hogy most lépte át élete második dekádját – majdnem negyven(!). Ejha, no akkor nézzük hogy kiről beszélek: Takarai Hideto azaz Hyde.

Olvasd tovább →

Nem is igazán érdekelt ez a film, ami miatt felkeltette az érdeklődésem az a sok reklám miatt volt. Ugyanis mostanában minden külföldi filmes oldalon, ha meg akartam nézni egy videót, akkor a The Alphabet Killer 30 másodperces trailere ment le előtte, már nagyon untam, hogy nem tudok átlépni rajta. Szóval ezek után gondoltam megtekintem ezt a thrillert.

Olvasd tovább →

2004-ben két figura ébredt egy lepukkant helyiségben, aminek közepén egy hulla volt, kezében pedig egy kis magnót tartott, benne egy kazetta, ami elmondta miként is szabadulhatnak ki a szobából a fogvatartottak. Mindeközben pedig zajlott a nyomozás a játékoskedvű emberrabló után. Izgalmas, fordulatos horror-thrillert láthattunk, hatalmas csattanóval. A második rész még a szódával elmegy kategóriába tartozott, a végén a fordulat után sem került le az ember álla a padlóra, a további két rész pedig már inkább a brutalitásra helyezte a hangsúlyt, az utóbbi pedig Magyarországon az X-kategória besorolást érdemelte ki, itt már az izgalom helyett a gyomorforgató jeleneteket részesítették előnyben a készítők.

Olvasd tovább →

Tündéri,vicces-romantikus történet egy alacsony fiúról és egy magas lányról.
A film ezen az animén alapszik.

A karakterek palettája nagyon sokszínű, láthatunk tanci bácsit, aki folyton újabb és egyre őrültebb parókákat hord, miközben azt hiszi, hogy senki sem veszi észre, megismerhetjük a szemüveges és folyton könyvet bújó Suzukit ( akit az irtó szexi Mizushima Hiro alakít) , az ő különleges képessége, hogy ha izgalomba jön, akkor dől az orrából a vér, aztán itt van még a főszereplő lány nővére, aki nagydarab, mély hangú de állati sokat lehet rajta nevetni. A többieket nem írom le, legyen meglepi.

Én szakadtam a filmen, végig vicces, az arcok, a szituációk, a párbeszédek teljesen visszahozzák a régi középiskolás éveket. Ez a film persze azért ennél többről szól. Megmutatja, hogy nem számít, mit mondanak az emberről, az a lényeg hogy ő boldog legyen úgy ahogy van, és ha ez úgy jön össze hogy pont a lány a magasabb, az sem lehet akadály.

A fiút játszó Koike Teppei jól hozza a karaktert, mégis a lányt alakító Fujisawa Ema az aki mestermunkát végzett, hatalmasat dob a filmen.

Ishikawa Kitaji filmje 2006-ból. Tubolható angolul, de aki ügyes az letöltheti magyar felirattal is.

Videó:

Quinn 12 éves, anyját keresi fel egy alagút ásás közben, ahol éppen üreget találnak a munkások, a gyerek be is mászik a lyukba ahol egy sárkány arcon köpi bő nyállal, majd a pokolfajzat felégeti az ott munkálkodó embereket.

Majd közlik a nézővel, hogy már 2020-van, néhány mondatban közlik a legfontosabbakat: a sárkányok átvették az uralmat a világ felett, az emberek fegyverarzenálja nem tudta megfékezni a dögöket, azok egyre csak sokasodtak, felperzselték a városokat, megettek minden élőlényt. Quinn egy kis erődítmény vezetőjeként gondoskodik a túlélőkről, majd egy szép nap beállít a küszöbre néhány felfegyverzett jármű, köztük egy tank és belebeg egy helikopter is. Az amcsi Van Zan jött tiszteletét tenni (nagy bárddal a hátán) egy rövid időre, mielőtt elmenne sárkányt ölni, ugyanis a brigád ebben nagyon jó, van kidolgozott technikájuk is.

Olvasd tovább →