2

A zsaruk becsülete (Pride & Glory)

2008-pride-glory

New York rendőrcsapata győzedelmeskedik a tűzoltók felett a rögbiben, örömük nem tart sokáig, ugyanis négy társukat valaki egy koszos kis épületben lelövi. Adva van egy volt kapitány, aki a nyomozással a sebhelyesarcú fiát, Ray Tierney-t (Edward Norton) bízza meg. Adott még Ray tesója, aki a lelőtt rendőrök felettese, meg itt van még a sógoruk, Jimmy (Colin Farrell) pedig a meggyilkoltak társa.

Ray szép lassan összerakja a képet, rá kell döbbennie, hogy a rend őrei nem szolgálnak és védenek, hanem inkább behajtanak és terrorizálnak, a kékkabátosok zöme korrupt, ráadásul Jimmy a legjobban sáros az egészben, és ő is azon van, hogy elkapja azt, aki végzett társaival, az célja azonban teljesen más, a gyilkos túl sokat tud róla, ezért rövid úton el is intézné. A rendőrség egy nagy család, mindenki ismer mindenkit, kiállnak egymásért az emberek és mindenki hallgat a másik stiklijéről. Hallgatnivaló pedig van elég, aki egyszer a bűn útjára lépett onnan nincs visszatérés, már napi rutinból nyomatják a szabálytalanságokat, a bizonyíték elhelyezés, a vádlott megkínzása a mindennapi tevékenységek közé tartozik, a kenőpénz elfogadása pedig alapdolognak számít, a rendőri fizetést pedig kevésnek találják a jelvényesek. A rendes, becsületes, lelkiismeretes zsarut nehezen találni errefelé. Ray pedig szép lassan rájön mindenre.

Joe Carnahan bérelték fel még évekkel ezelőtt, hogy írja át a forgatókönyvet, később pedig megcsinálta a Narkót, ami itt-ott hasonlít A zsaruk becsületéhez, szürke volt a kép és ha futottak, akkor szaladt az operatőr is, rángatózott a kamera és még jó film is volt. A zsaruk becsületében sem láthatunk túl világos képeket, New Yorkot egy szürke, mocskos, züllött városnak állítják be, a nagy korruptsághoz ez illik, ezzel azonban nem lesz jobb ez az alkotás. A kamerát itt is rángatják, ami jelen esetben teljesen zavaró és felesleges. A játékidő is valamivel több, mint két órás, indokolatlanul hosszú, Gavin O’Connor nem tudta rövidebbre vágni művét, pedig ráfért volna. A rendező családjában is akadt rendőr, ezt az életet próbálta volna bemutatni,  a nagy igyekezetben és a hitelességre való törekvésben minél többet akart be-és megmutatni, csakhogy a kevesebb több lett volna. A film első fele alatt megtudjuk mennyire is sárosak egyes emberek, a második félidőben pedig jön egy kis moralizálás, néhányan a rend kemény őrei közül hirtelen megvilágosodnak, bár kissé nehezen hihetően.

A zsaruk becsülete nem izgalmas, a nyomozási szál sem túl érdekes, a karaktereket sem lehet kedvelni igazán. A végén Jimmy és Ray között lezajló bunyóra még 30 évvel ezelőtt is azt mondták volna, hogy nevetséges. Személy szerint végignéztem, bár utólag azt mondanám erre, hogy bambultam inkább, közepest adnék neki, nem hiszem, hogy többször megnézném. Miközben néztem néhány jelenet ismerősnek tűnt, de nem ugrott be hol is láthattam, de abban biztos vagyok, hogy 70-es évekbeli krimikben volt hasonló.

 

imdb: 7,0
rottentomatoes: 34 %

Büdzsé: 30 millió dollár
Amerikai bevétel: 15,7 millió dollár
Összbevétel: 28,2 millió dollár

 

2 komment

  1. Hétvégén én is elkezdtem írni erről egy posztotm, valamkor a héten publikálom 🙂
    Szóval nekem a Drót jutott eszembe, ott uralkodik hasonló visszafogottság, mindenre kiterjedő alaposság, de szerencsére nem ennyire, és ott vannak poénok is. Az elején túl sok volt a bevezető, a körítés, ami miatt unalmassá vált a film, én legalábbis csak a vége felé kezdtem el élvezni, amikor is kikristályosodott a film drámai lényege, na az jó volt.
    6/10-re értékeltem, és valószínű én sem nézem meg még egyszer.

  2. Teljesen tipikus “köztünk van a hunyó” film volt. Ilyet már láttunk ezret – ez meg semmit nem tett hozzá. A rángatózó kamerából viszont már nagyon elegem van.
    A film végi bunyó + a zene, áh, mintha paródia lenne. 5/10

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *