A fantasy könyvek rajongói előtt nem ismeretlen Neil Gaiman neve, a vásznakon is találkozhattunk már vele, legutóbb Robert Zemeckis készítette el a Beowulf filmet forgatókönyvéből, előtte pedig Matthew Vaughn rendezésében került bemutatásra a Csillagpor, amely az író regényén alapszik. Ezek kellőképpen hangulatos és élvezhető alkotások voltak, személy szerint érdeklődve vártam milyen produkció kapcsán merül fel ismét Gaiman neve, ez pedig a Coraline lett, amelyet idén mutattak be.
Coraline 12 éves, családjával vidékre költöznek, a szülők azonban teljes egészében a munkának szentelik figyelmüket, így a kislány nem érzi magát valami fenomenálisan. Az új ház felfedezőtúrája közben rálel egy kisebb ajtóra, amely egy hasonló világba vezet, csak itt az embereknek gombszemük van. Elsőre minden pompásnak tűnik, mivel az ottani szülei a lány kedvére szeretne tenni, a kertben pedig érdekes növények lelhetők és itt még egy hallgatag barátja is akad, de ahogy a mondás tartja, nem mind arany, ami fénylik.
Henry Selick stop-motion technikával készítette el a Coraline és a titkos ajtót, évekig munkálkodott míg végre készen lett a thriller-hororr-fantasy beütésű „meséje”. A bábosdi nem ismeretlen terület Selick számára, Tim Burton segedelmével alkotta meg a Karácsonyi lidércnyomás kultikus bábfilmjét. Nem mondhatnám, hogy csend és hullaszag volt azóta a rendező körül, de hasonlót nem igazán tudott produkálni, talán a Gaiman könyvében látta meg a következő nagy kiugrási lehetőséget. Ami azt illeti van benne itt is akadnak érdekes karakterek, kezdve a beszélő fekete macsekon át, a kikent fejű mamákon át a nagy hasú akrobatáig bezárólag. Ezen felül a nézőben beugorhat még pár régebbi, jobban sikerült produkció a Coraline nézése közben, itt egy kis Pán Péter, ott egy csipet Faun labirintusa, no meg temérdek népmeséhez hasonló elem is visszaköszön.
Nagyon szerettem volna azt mondani, hogy ez a rémmese az év eddigi legjobbja, de sajnos nem megy. Hiába a sok jó alapelem, a régi, ódon ház, a bogár alakú bútorok és egyéb sok rémisztő dolog valahogy nem működik a formula. Persze nincs nagy gond, mivel nézhető, élvezhető Selick műve, csak hiányzik a félelem, az izgalom, a feszültség, ezért csupán 65 %-ot tudok rá adni. Tim Burtont kellett volna megfűzni újra, hogy vegyen részt producerként (ő már éve letett az asztalra egy stop-motion filmet, a hatalmas Halott menyasszonyt) és akkor nem csak a többi kritikusnak, hanem nekem is megfelelt volna teljes mértékben.
Büdzsé: 35 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 70,3 millió dollár
Eddigi összbevétel: 78 millió dollár
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
most igazat adok neked…:) valamiért én is nagyon akartam szeretni, aztán nem lett akkora dobás, mint amire számítottam. Rendben volt a látvány, szó se róla, meg a történet is egy pontig, de többre már nem futotta. S igen a hangulat, a feszkó nekem is hiányzott. Kábé még a pontszám is egyezik..nekem ez így kicsit csalódás volt, de ezvan…
@inmfc: Legalább valakivel néha egyezik a véleményem:) VVegával szökőévente egyszer értünk egyet:)
Én is hasonlót éreztem: nem rossz, de kevés. Valami hiányzott az egészből, de nem tudom, micsoda.