3

Con Air – A fegyencjárat (Con Air, 1997)

 

Melyik a legjobb film a világon? A Fegyencjárat. Legalábbis Simon Pegg ezt mondja a How To Lose Friends & Alienate People vígjátékban. Meg is indokolja miért. Egyrészt ott van John Malkovich, aki a színészi alakításért felel, Nicolas Cage akciózik, Steve Buscemi a poénokért felelős, John Cusacknak pedig a melegek örülhetnek. Benne van minden, ami egy tökéletes produkcióhoz szükségeltetik. Pegg akcióőrült, ezt már a Vaskabátokban is szépen bizonyította, ott a Bad Boys 2 és a Holtpont volt előtérbe helyezve. A Fegyencjárat valóban jó film, ám nem mondanám rá, hogy ez lenne a legesleg a világon, még a műfajban sem túl kiemelkedő,bár kétségékívül élvezhető produkció. Ráadásul ebben az időszakban (90-es évek) készültek ennél sokkal jobb művek is, amelyekre már talán jobban rá lehet sütni a klasszikus jelzőt.

Cameron Poe (Nicolas Cage) tengerészgyalogos hosszú távollét után még hosszabb időre kénytelen elszakadni a feleségétől (Maria Bello), ugyanis miközben a nejét védte megölt egy embert. Több éves dutyi után a Fegyencjáratra pakolják fel, ahol Amerika legveszélyesebb, legkegyetlenebb gyilkosai, rablói és erőszaktevői csücsülnek. A rabok kiszabadulnak és a Vírus (John Malkovich) vezényletével átveszik a gépen az uralmat. Poe-ra vár a feladat, hogy a népes bandát megfékezze, ehhez azonban titkokban kell tartania, hogy éppen most helyezték volna szabadlábra. A földön Vince Larkin nyomozó közben minden erejével megpróbálja előkeríteni a gépet, közben pedig egy másik forrófejű ügynökkel is meggyűlik a baja.

Jerry Bruckheimet bizonyára minden akciórajongó ismeri, ha az ő neve áll egy lövöldözős film mellett, akkor biztosra vehetjük, hogy egy adrenalinnal és tesztoszteronnal vegyített szórakoztató popcorn filmet láthatunk. Az úriember emellett szeret kockáztatni is, a reklámok és a videóklippek világából ad esélyt egyes rendezőnek, aminek eredménye egy másfél-két órás akcióorgia, jelen esetben Simon West-é volt a feladat, aki össze is hozott egy közel két órás videóklippnek kinéző dolgozatot.. A producer emellett szeret olyan színészeket bedobni a sűrűbe, akik eddig teljesen más műfajban játszadoztak eddig. Will Smith is a Bad Boys-ban lett kipróbálva ilyen téren, Tom Cruise sem hajszolta az adrenalint túlzottan a Top Gun előtt és Anthony Hopkins-nál sem hittük volna, hogy öreg korára egy Bruckheimer filmben fog feltűnni. Nicolas Cage-től is távol állt a műfaj, aztán mostanra már öt filmet hoztak össze közösen (megjegyezném talán itt kedvelhette meg a hosszú lobonc frizurát, mivel sokszor feltűnt a későbbiekben is hasonló hajkoronával pl. Veszélyes Bangkok, Next), és John Malkovich-ot sem az ilyen alkotásokból ismerhettük meg eredetileg.

A Fegyencjáratban benne van minden, ami Bruckheimer hasonló műveire jellemző, lassítások, hatalmas robbanások, több percen át tartó lövöldözések, macsó beállítások, gyakran fordul elő, hogy a főhős lefutja a felé hömpölygő lángokat is. Pörög a film rendesen, hangulatban viszont alulmarad a producer más műveivel szemben, nincs meg az benne, ami más alkotásait teljes mértékben szórakoztatóvá teszi. A szikla vagy a Bad Boys sokkal jobbak voltak nála és Cage Ál/Arc filmje is fantasztikus élménynek számított. 70 %-ot kap a film.

 

 

imdb: 6,5
rottentomatoes: 55 %

Büdzsé: 75 millió dollár
Amerikai bevétel: 101,11 millió dollár
Összbevétel: 224,01 millió dollár

3 komment

  1. Cage nélkül egész jó film lehetne.
    Nekem itt tünt fel először, hogy mennyire kibaszott szar színész.

    Amikor a koszos atlétájában belezokog a kamerába hogy “Én csak haza akarok menni a kislányomhohohozzzzzzzzz” az mindennek az alja..:)

  2. Cage itt még bőven jó volt. A film is az.

    @jancika: akkor nem tudom, hogy a Nemzet Aranyás, vagy Ghostrideres, ne adj isten Bangkok Dangerous-os produkcióját hogy értékelnéd :DD

  3. Nekem tetszettek Cage ’90-es években gyártott akciófilmjei. A Szikla a mai napig az egyig kedvenc filmem, de az Ál/Arc és a Fegyencjárat is jók voltak szerintem.
    Az újabb filmjei közül a “Knowing” szerintem egész tűrhető lett, a “Ghost Rider” is valamennyire tetszett, mivel szuperhősös film (és azokat szeretem 🙂 ), a “Bangkok Dangerous” nem jött be. “A Nemzet Aranya”-nak is igazából az első rész tetszett, a másodikra én azt mondtam, hogy szinte ugyanolyan, mint az első, de azért megnéztem 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *