Ausztrália (Australia)

Annak idején Oliver Stone mellett Baz Luhrmann is egy Nagy Sándor produkción ügyködött, meg is volt már szinte minden ahhoz, hogy elkezdjék, Stone azonban gyorsabb volt. A film nagyot zakózott, a másik projektnél pedig a stúdió nem volt épp a „csakazértis” hangulatában, ezért  behúzták a vészféket és a saját verziójukat  gyorsan jégre tették. Luhrmann fejébe vehette, hogy akkor is forgat egy nagyobb szabású alkotást és az Ausztráliával kárpótolta magát, még Nicole Kidmant is sikerült a befuccsolt görög hódítóról szóló filmből áthozni.

Az Ausztrália ugyan több, mint két és fél óra lett, de a sztorit röviden össze lehet foglalni: Egy úrihölgy (Nicole Kidman) érkezik a kontinensre férje birtokára, csakhogy az ura éppen akkor lesz néhai, a marhákat saját maga viszi eladni a helyi jófiú hajcsár (Hugh Jackman) segítségével, a második felében pedig a háború mellett a romantika is kitör.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka – lehetne rá mondani, nem csak a játékidő végén, de már közben is elég sokszor. Luhrmann kevesebb pénzből jobb filmeket hozott össze. Ott volt a Rómeó és Júlia modernebb átirata, majd a Moulin Rouge, amelyekben több volt a kreativitás, a hangulat, mint ebben a túlnyújtott egyvelegben. A rendező úr túl sok mindent akart belezsúfolni a filmbe, úgy válogat a műfajok között, mint más a cipőboltban, hol az egyikbe lép bele, hol a másikkal próbálkozik. Az elképzelés szerint romantikus kalandfilm lenne, ez eddig stimmel, az eleje burleszkszerűre sikeredett , aztán átvált westernbe, majd háborúba csöppenünk, ez azért megfejeli némi misztikum meg dráma is. Szóval beleadtak mindent, aminek a végeredménye gyakorlatilag két film lett, az első felében a marhaterelés viszontagságos útját követhetjük, majd mikor a happy endet érezzük fel is tápászkodnánk már a székből, csakhogy az óránkra pillantva rájöhetünk, hogy itt valami nincs rendben, még két órát sem ültünk a teremben. Nincs vége a filmnek, hiába is várja bárki a stáblistát a történések folynak tovább, a humor végképp eltűnik, helyette jönnek a japán gépek, a westernből dráma lesz. A műfajkeverésnél segítségül hívták a jól bejáratott nagy könyvet és az ott leírt bevált jelenetek között válogattak: Drover verekszik a kocsmában, majd tereli az állatállományt, ez a westernből lehet ismerős;a party után szakad az eső, kiváló alkalom egy csókjelenet felvételére, az ellenség gépei pedig letarolják a várost, ami pedig a szokásos háborús filmeket idézi. Luhrmann egyvelegét leginkább a Pearl Harbourhoz tudnám hasonlítani, azt is elnyújtották, akárcsak Michael Bay, aki a háborús romantikájából szintén kivághatott volna sok mindent és ott is azt hihette az ember, hogy már itt vége.

A képi világ viszont lenyűgöző, szerintem nem kell sokat keresgélni ha valaki szép tájakat akar filmezni ezen a helyen, biztos, hogy találni fog egyhamar. Nem bízták a véletlenre, úgy tűnik kifestettek egenként minden képkockát, ami gyakorlatilag így is volt, csak ecset helyett a CGI-vel csinosítottak a képeken, persze ez csak külön öröm volt a szememnek, egyes jelenetek akár festménynek is beillettek volna. Látszik inkább ebbe fektették nagy energiát, pedig több dologra is oda kellett volna figyelni, inkább a csodás képekkel intéztek el mindent, pl az elcuppanó csóknál sem érezni a romantikát, sem az örömöt, csak egyszerűen jól néz ki az egész vagy a lebombázott város sem áraszt szomorúságot vagy együttérzést, de a robbanások vagy az égő épületek is „szépen” néznek ki. Luhrmann a csodás kivitelezésért feláldozta az érzelmeket, csodás képek peregtek a szemem előtt, de valahogy a vásznon látott események hidegen hagytak, ha a kettőt jól tudta volna kombinálni, akkor ebből iszonyatosan jó film lehetett volna.

Sajnos szinkronosan láttam, ahol a „tejeskávé” gyerkőc narriációja iszonyatosan idegesítő néhol, ráadásul teljesen feleslegesnek éreztem. A srác pedig beszélni nevetségesen, fordítók sem lenni kreatív véleményem az lenni ha a sztori szerint nőni fel kiskölök fehérek között, akkor már beszélni normálisan nyelv, nem hülyén. Aki teheti inkább feliratosan nézze meg, szerintem a magyar változat elvesz a film élvezetéből.

Az Ausztráliába a kontinens is beszállt pénzügyileg, gondolták jót tesz majd az országimázsnak is. Nos Amerikában a tavalyi év legnagyobb buktája lett, nemzetközileg pedig nem teljesített rosszul, de a súlyos, beleölt pénzkötegek után nem biztos, hogy valaha is profitot látnak a készítők. A közeljövőben szívesen megnéznék egy kimutatást, hogy mennyivel több turista érkezett a kontinensre, gyanítom nem fog drasztikusan megnövekedni a statisztika. Örülnék annak is, ha Luhrmann hanyagolná a grandiózus filmeket és visszatérne a kisebb költségvetésű művekhez. Nekem ez az elbaltázott Elfújta a szél vizuálorgia 50 %-os csupán.

imdb: 7,2

rottentomatoes: 53 %

Büdzsé: 130 millió dollár

Amerikai bevétel: 48,7 millió dollár

Eddigi összbevétel: 180 millió dollár