26

Benjamin Button különös élete

2008-bb

Úgy ültem le megnézni ezt a filmet, hogy halvány fogalmam nem volt, miről is szól. Annyit tudtam viszont, hogy valamelyik Oscarra jelölt film egy olyan emberről, akinek a biológiai órája pont fordítva jár, mint a normális emberé.

A film eredeti címe The Curious Case of Benjamin Button. David Fincher rendezte és Eric Roth írta a forgatókönyvet F. Scott Fitzgerald története alapján. Feltűnik a filmben Brad Pitt, Cate Blanchett mellett Julia Ormond is. Az egész történet egy haldokló öregasszony utolsó hitvallására épül, melyben elmondja lányának élete igaz történetét. Benjamin öregnek születik és fiatalon, túl fiatalosan hal meg. Hiába fiatalodik a teste élete során, elméje és lelke épp annyi idős, amennyi évet már leélt. Próbál boldogulni a világban, és próbál mindent túlélni. Természetesen nem maradhatott ki a szerelmi szál sem, ami Benjamin esetében meglehetősen tragikusnak mutatkozik. Eléggé perverznek hat, mikor egy 60-70 évesnek tűnő férfi egy tizenéves kislánnyal bújkál, vele játszik és félreérthetetlen pillantásokat vet rá.

Igazából nekem tetszett a film. Nem azt mondom, hogy Oscart is adnék neki, de lehet hogy az amerikai kollegáink máshogy gondolják. Mindenesetre a történet nagyon frappáns fogás, a főszereplő karaktere pedig könnyen megjegyezhető és még önmagában is meghökkentő – rá biztos emlékezni fogunk sokáig. De vajon arra, hogy mi történt vele elmesélt élete során, fogunk-e emlékezni – ez a nagy kérdés. Nem érzem olyan filmnek, hogy az elején és végén kívül bármi más eget rengető történt volna benne. Az alapkoncepció nagyszerű, mert ki látott már olyan embert, aki fiatalodik ahelyett, hogy öregedne. Ám lényegében vele is ugyanaz történik, mint bárki mással élete során, csak épp fordítva.

Brad Pitt a ráruházott szerepet viszont kiválóan formázta meg és még én mint fiatal nő is úgy gondoltam, hogy az az 50 év körüli ember ott a szállodában nagyon is sármos és csábító. Hiszen Benjamin még csak akkor élhette huszas éveit, éppen ideje volt a hölgyek társaságát keresni. Cate Blanchett, mint a szerelmi szál, nem alakított kiemelkedőt, bár lehet hogy ez a karakteréből fakadt, de én bármely más színésznőt el tudnék képzelni, mint Daisy. Egy szerep ellenben mindenképpen említésre méltó – Queenie karaktere, akit Taraji P. Henson testesít meg. Rengeteg olyan filmet láttam már, ahol a laza négert, a laza nőt, akinek mégis van tartása, kell alakítani, de ez az alakítás, huh… messze felülmúlja számomra a többiekét. Queenie tökéletes lett, a karakter tökéletes és számomra nagyon megragadó, az a szeretet, amivel Benjamin iránt viseltet Queenie, és az az odaadás, amivel saját gyermekeként neveli Benjamint. Mindig hazavárja, éppen ezért mikor már Benjamin nyilvánvalóan nem az öregek otthonába való, még akkor is szívesen tér haza “igazi” családjához.

De ki fog majd vigyázni az apró Benjaminra, mikor már 60-on felül lesz? Ki fogja elviselni azt, hogy ugyan egy kölyök teste, de egy öregember elméje lakozik benne? Ki az, aki pelenkázza majd és túlteszi magát azon, hogy egy csecsemő hal meg majd a kezei között? Ki tudja mindezt az irracionális képet elviselni? Egy biztos, ha valakit szeretünk, azt bárhol, bárhogy, bármikor szeretjük.

Egyetlen dolog hibázik csak, de az nagyon… mikor Daisy Benjamint magához vette, akkor  a lányának ez miért nem tűnt fel? Nem hinném, hogy egy öreg hölgy éveken keresztül titokban tudja tartani, hogy egy babára vigyáz. (hozzáfűzve: kommentek alapján, kiderült, hogy nem vette magához, hanem csak eljárt hozzá, de nekem még akkor is hibázik, hogy Daisy lánya nem vette ezt észre.)

Mindenesetre én nem adnék ennek a filmnek Oscart a legjobb film kategóriában, de nálam ebben a kategóriában azért a Frost/Nixon-t is megelőzi. Egy az egyben ez a film egy erős, nagyon erős 8-as egy 10-es listán.

26 komment

  1. Nem rossz film, de összességében csak egy love story. Az alapkoncepcióban rejlő lehetőségeket nem használja ki, és a szerelmi szálra koncentrál.

    Mondjuk engem a Slumdog sem győzött meg. A Isten Városa jobb, a Slumdog ugyanez, csak meseköntösbe csavarva.

    A többi legjobb film jelöltet nem láttam, de az eddigiek alapján és a Sötét Lovagnak adnám. Sokan megköveznek érte, de a Sötét Lovag úttörő a képregényfeldolgozások terén.

  2. Trek biztos kevés filmet nézel.
    A Benjamin Button nem rossz, de szerintem simán süllyesztő. Egyszer jó kategória. Túl van húzva, túl van cifrázva, és végül csak nem mond semmit. Legalább történne valami, mert ez így kevés. Tipikus pénzszüret.

  3. A legunalmasabb szar amit az utobbi idoben lattam 3 nap alatt 3×50 percben kellett megneznem, mert annyira unalmas volt, hogy nem birtam egyhuzamban nezni es filmet megsem akarok felbehagyni. Hogy ezt a kalap szart Oscarra jeloltek az megint az amcsi idiotizmusnak tudhato be. Se tortenet, se mondanivalo, se szineszi jatek se koncepcio…. egy nagy semmi, egy lufi.

  4. Finchertől nem ezt vártam, nem azt mondom, hogy minden filmje kimagasló, de ez egy rossz film. Nem szól semmiről, a nevelőszülő és Benjamin viszonya semmilyen. Az elején láthatjuk ahogy az apa megszabadul a gyerektől később ezt még el is meséli az apa, az egyik jelenet fölösleges volt, talán ha rövidebbre vágják jobb film lehetett volna, bár mivel semmiről nem szól kétlem. Ja igen a visszafelé járó óra és a katona fiú története sem kapcsolódik semmihez egy fölösleges keret történet.

  5. “Egyetlen dolog hibázik csak, de az nagyon… mikor Daisy Benjamint magához vette, akkor a lányának ez miért nem tűnt fel? Nem hinném, hogy egy öreg hölgy egy senki máshoz nem tartozó babával éveken keresztül titkoban tudja tartani felügyeletének tárgyát.”

    Nem figyeltél. Nem vette magához, csak mindennap bejárt hozzá látogatni az otthonba.

  6. D. Miecs! Lekollégázni az Oscar zsürijét, miközben a te írásod egy erősen szubjektív, szóismétlésektől, elütésektől, szórendi- és vesszőhibáktól hemzsegő nyekegés? Nem kis arcod van, ha arra sem veszed a fáradságot, h mielőtt kiadod az írásod még egyszer elolvasd! És ez az érv: “még én mint fiatal nő is úgy gondoltam, hogy az az 50 év körüli ember ott a szállodában nagyon is sármos és csábító”. Hát igen, ennyi igénytelenség után gondolod elhiszem, h ami neked tetszik az jó is? Vagy csak ilyen cseles módon akarsz pasizni? Phh!

  7. Helyesírást, azt tanultál-e, kedves MIECS? Ideje lenne javítani a hibákat!
    eltudnék képzelni – el tudnék képzelni
    felül múlja – felülmúlja
    + a sok vessző, jaj!

    Egyébként az írásodnak se füle, se farka: elolvasni sokkal nagyobb időpocsékolás volt, mint megnézni a filmet!

  8. asszondja “3 órát ellopott az életemből”, elég pocsék lehet, ha valakinek egy film uralja az időbeosztását. hivatalos filmkritikusként még el tudom fogadni, hogy egy filmre haragszik, de muszáj megnéznie…

    mindegy. lényeg, hogy az ötletet még máshol is láttam, nevezetesen Dan Simmons Hyperionjában, Sol Weintreub lánya, Rachel élete fordul meg, és kezd el visszafele élni. A különbség, hogy az emlékezete is visszafele működik. Azaz mindig a következő napra emlékszik.

  9. Láthatóan a két szélső érték között mozognak a vélemények. Én a kiemelkedő filmek közé sorolom. Elgondolkodtat, megfog, egy percig nem unatkoztam a 2 óra 45 perc ellenére sem. Valóban a Forrest Gumphoz hasonló feelingje van a filmnek, bár én azt azért jobbnak találtam, de mindenképpen maradandó élmény a sok idióta ökörség között.

  10. Láttam én is, és eléggé untam. Én is többet vártam a rendezőtől, és ahogy feljebb is írta valaki: a sztoriban rengeteg lehetőség lett volna, amit egyáltalán nem használt ki se a forgatókönyv, se a rendezés.

    Azt hiszem, koncepcionálisan lett elszúrva: se nem mese, se nem valószerű – és nem sikerült a kettő között megtalálni egy jó egyensúlyt

    Mondjuk ez szubjektív, de a színészi játék sem volt túl meggyőző 1-2 mellékszereplőt leszámítva.

  11. Technikailag tökéletes, érzelmileg is megragadó, de amúgy teljesen üres, semmitmondó, hollywoodi mese. Ilyen, amikor egy nagy rendező kedvezményeket tesz a közönségnek, de főleg az Akadémiának (ld. még: Gangs of N.Y. – Scorsese). Nálam olyan 7/10. némi jóindulattal.

  12. Szerintem jó kritika lett, a film is tetszett, de David Fincher tud ennél többet is
    (majd a vesszőkre legközelebb figyelj azért oda)

  13. na, most eléggé megnyugodtam… tegnap láttam a filmet néhány barátom társaságban és legnagyobb meglepetésemre én voltam az egyetlen, aki felb@szta az agyát a filmen.
    hiszen adott egy hatalmas alapötlet – és gyakorlatilag az égvilágon semmit nem kezdenek vele, a szerencsétlen néző pedig csak fuldoklik a klisé- és nyáltengerben. grrr.
    mindegy, olvassátok inkább el az eredeti novellát, szerintem zseniális:
    http://www.readbookonline.net/read/690/10628/

  14. noh hát ezt az irományt is éppen annyira szíve joga elolvasni bárkinek, mint a filmet megnézni… csak a lekollegázáshoz fűznék dolgot: bocs megszokás.. sajna tanulmányaim során már kollegának tekintenek minket, akinek bántja a szemét, fülét, egoját, az ne olvassa.. köszönöm

  15. Én nem haragszom sem a filmre, sem az alkotókra, szereplőkre 🙂
    De számomra is csalódás volt.

    Ebből az ötletből sokkal de sokkal jobb, akár epikus hangvételű történetet lehetett volna kerekíteni.
    Ehhez képest valóban csak egy giccses, romantikus szirup. De még romantikus sztorinak is gyenge.

    A kiaknázatlan lehetőségek mellett egész egyszerűen gyengék a színészek.
    Ilyen sztorihoz ugyanis nem elég néhány jó színész (még ehhez a giccses változathoz sem).
    Ehhez nagy színészek kellettek volna.

    Ha életkorban megfelelőek lennének, akkor – mondjuk – Daniel Day-Lewis és Meryl Streep.

  16. Na megnéztem, tetszett. Nem nagyon, de jó volt, 70 %-ot megérdemel szvsz. Két órán keresztül lekötött, de az utolsó két óra valahogy már nem volt az igazi. Nem jött át a szomorúság sem, pedig igazság szerint már az elejétől annak kellett volna lennie, hiszen egy haldokló nőnek olvassa fel Ormond a naplót (mellesleg nagyon örültem, hogy Julia Ormondot viszontlátom végre), amit valahogy feleslegesnek is éreztem. Volt néhány jelenet is, amin sokat dobott volna a filmzene is.
    Az Oscart a spec effekt kategóriában érdemelné meg, de legjobb filmet nem neki adnám.

    Megjegyezném, hogy múltkor póker között a dealer buttont elneveztük benjamin buttonnak:D

  17. koimbra: vigyázzatok a dealer button – benjamin button dologgal mert a BB az már a nagyvak 🙂
    na jó poént félretéve:

    Hálistennek különbözünk egymástól, emiatt fordulhat az elő, hogy egy filmet valaki imád, a másik meg nem is képes végignézni. Nekem hatalmas élményt nyújtott a film, olyat, amilyet csak a nagyon szélsőségesek tudnak.

    Ilyen ez a kritika kérdés is.
    Miecs leírta a véleményét kis sztorival övezve, mi meg elolvastuk.
    Nekem nincs bajom vele, nyilván nagyon szívesen írnék jobbat csak nem tudok. Cső Nektek!

  18. Nekem nagyon tetszett.Az egész hangulata olyan Forrest Gump-os volt.A kolibri tette fel a pontot az i-re.Ez a párhuzam szinte rögtön feltűnt.
    Míg a F.G-ban toll van,addig itt kolibri.

    Összeszámoltam,négyszer sírtam el magam közben,a kedves párom pedig alig tudott megszólalni a végén.Már majdnem sírt. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *