FilmDROID A Szellemíró (The Ghost Writer)
A filmről Koimbra is írt.
Egy szellemíróról (Ewan McGregor) szól a történet, aki a brit miniszterelnök, Adam Lang (Pierce Brosnan) “szelleme” (négere), az a személy, aki a politikus életrajzát írja. Talán, nem a legizgalmasabb foglalkozás egy feltörekvő ember karrierjéről írni, ám a mi írónk nem az első, akit felbéreltek erre a munkára. Elődjét ugyanis nem sokkal korábban holtan találták a tengerparton, így nem tudta befejezni a könyvet. Ez a körülmény egyesekben már azonnal gyanút kelt, de ha az amúgy nyugodt személyiségű szellemünknek ez nem volna elegendő, egy váratlan rablás már a munka elvállalásának napján, a szigorúan őrzött kézirat, a majdnem lakatlan, világtól elzárt, baljós hangulatú sziget, egyszóval számos körülmény arra ad okot, hogy főhősünkkel együtt feltételezzük: itt valami nincs rendben. Ráadásul kiszivárog egy hír, mely szerint az elnök nem kevesebbért, mint súlyos háborús bűnök elkövetéséért felelős.
Szellemünk ekkor már egyáltalán nem bízik munkaadójában, s a kisebb hazugságokból kiindulva keresni kezdi a titkot, mely a politikus pályafutásában és talán a meglévő kézirat sorai között is megbújik. A nyomozás oda vezet, hogy már az ő élete sincs biztonságban, s azon kapja magát, hogy elődjének léptein halad a biztos halálba.
Már ebből a felvázolt történetből biztosak lehetünk, hogy olyan Polanski-filmmel van dolgunk, ami a rendezőtől nem újdonság. Szerencsére, nem azon a nyomvonalon halad, mint pl. A kilencedik kapu (bár természetesen itt is találunk hasonlóságot), sokkal inkább az intelligensebb Chinatown ikertestvére ez, egy politikai thriller, melybe szépen beleszőtt aktualitást is találunk napjainkra vonatkozóan.
Ez így önmagában egy nem rossz alkotásnak mondható, ami talán számomra eddig a pontig csak azért nem tökéletes, mert sosem vonzódtam igazán a téma iránt. Nagy titkot sem árul el sem a film, sem a csattanó, hiszen nem hiszi senki, hogy a politikában bármi véletlenül történne, és tudjuk azt is, hogy minden motiváció mellett emberek állnak, felderítetlen kapcsolatok és gyakran még nők is irányítanak ismert férfiak árnyékában.
A film különlegességét az adja, hogy a lényege megfogalmazatlanul marad, de mégis ott van valahol a klasszikusan vezetett munkában. Hőse a senki, aki néző elé kerülve fontossá válik, valamint a tudás birtokában néhány percre önmaga számára is és aztán semmivé oszlik az egész kaland. A tudás is csak a földi javak közé sorolandó, talán emberi jellemünknél fogva gyűjtjük, mint minden mást. A film helyszíne, atmoszférája minderre a korlátozottságra vall, amik vagyunk, egy zárt szigeten, a semmire, az ürességre. Adam Lang karaktere tovább mélyíti a kiszolgáltatottság érzését, hiszen ő maga a példa a filmben, hogy lényegében nincs a senki és a valaki között kategória, ha az embert elkapja a tragikus sors örvénye. Mindig lesz valaki, aki az időleges hatalmat képviseli a kulisszák mögött, akit fel lehet ismerni, de nagyjából ennyi.
Szerintem: 8/10
- A Bárka (El barco) – sorozat - 2011. augusztus 17.
- Kellemes húsvéti ünnep(ek)et! - 2011. április 23.
- A király beszéde (2010) - 2011. február 06.
- SAG Awards díjazottjai - 2011. január 31.
- A királyi udvarból kerül ki a szuperhős - 2011. január 31.
- Fotók a Pókember forgatásáról - 2011. január 31.
- Permanens vakáció (Permanent Vacation, 1980) - 2011. január 29.
- Megvan a vámpírvadász elnök - 2011. január 28.
- Beginners trailer - 2011. január 28.
- Peep World trailer - 2011. január 28.
Végre egy film ami végig lekötött. Nagyon tetszett, hogy szinte mindenkit fel lehetett ismerni a való világban.
Nem a legizgalmasabb, de végig feszült!
Klassz volt.
80%
Baromi jó film volt, kár, hogy a csattanója ennyire ki volt hegyezve, könnyen kitalálható volt, de a karakterek meg a feszültségkeltés ott vol végig a maximumon.
Szerintem csöppet klisés volt, a karakterek is az voltak,McGregor pedig teljesen érthetetlen, hogy miért kezdett nyomozni.
Ettől függetlenül egész jó politikai thriller lett, van benne némi feszültség is.
Egyébként úgy érzem, mintha direkt úgy alakították volna, hogy akkor tartóztatták le Polanskit, mikor elkezdték volna a film reklámját és pont akkor engedték szabadon, mikor a mozikba került világszerte a produkció.
@koimbra: én is összeesküvést érzek a háttérben 🙂
Szerintem megfogta a helyszín kisugárzása, és persze mert közben meg is vádolták a minisztert elkezdett gyanakodni és bár szellemíró volt, motivált volt a munkájában és meg akarta ismerni az igazságot.
@nyuszisz: De hisz’ nem nagyon érdekelte a munka az elején, de azért belement. Minél hamarabb le akarta tudni a melót is, szóval nem éreztem, hogy túl motivált lett volna abba, hogy megismerje az igazságot. Szóval úgy éreztem, hogy ezzel az írók meg nagyon törték magukat, csak egyszerűen beledobták a nyomozásba.
@koimbra: a munka nem nagyon érdekelte, de profi volt, így annyi motivációja volt, hogy jó munkát adjon ki.
@nyuszisz: De azt úgyse írhatta volna bele, amit kiderít. Már az elején is látszott, hogy az alvás a kedvenc hobbija, két hét alatt letudta volna az egészet, aztán megkapja a pénzét, a szakmai körökben nő a hírneve, ő pedig számolja a pénzt. Bár mondjuk az is egy elv volt nála, hogy nem alszik a munkaadó házában, aztán mégis.:):)
@koimbra: nem írta volna le, de a végén, amikor rájött, mi folyik itt, látszott, hogy elégedett.
@nyuszisz: Teljesen az volt:) Csak én akkor is hiányoltam azt a nagy motivációt, hogy miért erőlteti az ügyet. De mint mondtam, nekem így is tetszett a film, valahogy a régi idők krimijeit idézte.
@koimbra: azért erősen benne volt az elejétől, hogy az előző szellemíró meghalt. aztán ez előjött sok helyzetben, egyre belepörgetve őt, aztán kiderült, ami kiderült, és ezért elkezdte kutatni az okot. az elnök ügye visszavezethető az előző íróra, amit magára tud venni sok szempontból, kész a motiváció. főleg, hogy egy szigetre vannak együtt “bezárva”, tipikusan beszűkíti a figyelmet, elkezd olyannal foglalkozni, amivel amúgy nem tenné. nekem teljesen következetes volt a cselekmény. az alaphozzáállása azért kellett, hogy őt válasszák ki. de aztán ha már a körülmények belekeverik, akkor ő is, bár kelletlenül, de változtat a hozzáállásán. és próbál nem egyszer visszakozni, kiszállni, nem csap át Kálámbóba. csinálná, amit kell, de mindig jön valami zavaró gebasz, fokozatosan, egymásra építve.
sajnos ritka manapság a filmekben a jellemfejlődés, már az a furcsa, ha nem végig ugyanolyan valaki.
nekem nagyon tetszett a film, feszes rendezés, jó színészek, irónia, oldszkúl hangulat, műfajában közel 100%, viszont valamennyire rétegfilm, nem mindenki szereti ezt moziban, nyáron. nekem nagyon ott volt, pedig nem a mindenem a politikai thriller.
Már egy órája keringek itt, hogy milyen filmnek lehet olyan címe, hogy a miniszter szelleme, mire le esett, hogy ez a Ghost writer 😀 😀 Ami amúgy egy munkaféle. Ez a miniszter szelleme cím a Koltai-Kern filmet juttatta eszembe.
Szerintem is tul sok volt benne a mcguffin, a szellemironak tenyleg nem volt semmilyen szemelyisege, indittatasa, mindig csak arra ment, amerre az esemenyek sodortak, idonkent atesett egy dramaturgiailag elehyezett nyomon. az az agatha christies modszer, ahogy a vegso titok kiderult fajdalmasan egyugyu volt, a titok maga pedig tul fantasztikus ahhoz, hogy hiheto legyen.
Off kicsit, de pont penteken neztem ezt a filmet a muveszben, es total eletlen volt. elmentem gepeszt keresni, de kiderult, hogy ott van, csak nem tud fokuszalni. vagy a vetitojuk szar?
a könyv király. kiváncsi vagyok a filmre is.
Nekem nem jött be. Csak a film második felében érezetm a feszültséget. Az első fele olyan súlytalan volt, hogy majd el aludtam. Lehet csak álmos voltam?
Az alapsztori is elcsépelt csak megfűszerezték “szellemírósdival”.