A következőben Koimbra és Elanor kritikáit olvashatjátok.
Ha 15 évvel ezelőtt készült volna el ez film, biztosak lehettünk volna benne akkor, hogy egy térdcsapkodós, meleg poénokkal zsúfolt alkotást fogunk látni, ami után néhány szervezet talán kivonult volna tüntetni az utcára, majd izgatottan számolgatták volna a napokat, hogy mikor kerül le a reflektorfény a filmről. Akkoriban Jim Carrey még harsány vígjátékokban vállalt szerepet, az Ace Ventura, a Dumb és Dumber, no meg A maszk után nem hiába érdemelte ki a gumiarcú jelzőt és mindenki tisztában volt azzal, hogy milyen filmre vált jegyet, ha ő benne volt. Ám emberünk már nem régi, nem is akar az lenni, bevallottan keres drámaibb szerepeket. Az I Love You, Philip Morrisra beülvén már közel sem lehetünk biztosak abban, hogy fülig érő vigyorral fogunk távozni a vetítés végén, de a mozijegyet morzsolgatva azért reménykedünk benne, hogy legalább szórakoztató lesz ez a másfél óra. Hát… nem Carreyn múlott a dolog, annyi szent.