3

The Company Men (2010)

 2010-company-men

A derék céges fickók miután felkelnek felöltik a vagyont érő öltönyüket, kisuvickolják fekete cipőjüket, beülnek a méregdrága kocsijukba és bemennek dolgozni. Ám ez a nap más, mint a többi. Néhány elmondhatják, hogy reggel még volt munkájuk, másnak esetleg volt egy fél milliós részlege a cégnél, estére azonban már csak szomorúan állnak otthonukban a szeretteik előtt. Most mi lesz? Szerettek dolgozni ennél a cégnél, szerették a jó létet, öröm volt minden hó végén felmarkolni a nagy dohányt, ám most kénytelenek lesznek a nadrágszíjat. Lőttek az 500 dolláros fincsi ebédeknek

A pénzügyi-gazdasági válság jött, látott és győzött. Hívatlanul toppant be és áldozatokat szedett. Emberek milliói veszítették el munkájukat, betonbiztosnak hitt vállalatok mentek tönkre egy röpke pillanat alatt. Remek témát szolgáltathatott volna Hollywoodnak, ám a producerek mostanában csak a folytatásoknak és feldolgozásoknak szentelik minden figyelmüket, így majd viszonylag késve kap észbe a többség, hogy mit is szalasztottak el. Ettől függetlenül nem maradt parlagon a téma, a Tőzsdecápák folytatása (már megint egy másik rész) is a válságot akarta meglovagolni, de elég halovány lett, hogy a Margin Callból mit hoztak hamarosan kiderül, a Company Men pedig korrekt lett.

Mindegyik szereplő egy azon vállalatnál dolgozik, magas pozícióban állnak a ranglétrán. Mindegyikük lelkiismeretesen dolgozik és jól végzik a munkájukat, ám ahhoz, hogy a vállalat ne húzza le a rolót kénytelenek megtenni néhány nehéz döntést. Emberek ezreit rúgják ki. Ben Affleck egy középvezetőt játszik, megszokta, hogy tele van pénzzel, élvezi, hogy egy piszok drága verda van a feneke alatt és hogy mindig tud hódolni a hobbijának a golfklubban. Eleinte nem akarja elfogadni, hogy ezentúl nem élhet a megszokott luxuskörülmények között.

Chris Cooper egy magasabb beosztású férfit játszik. Őt különösképpen rosszul érinti az, hogy megválnak tőle. Egy 60 év feletti alak kinek kell? Az esély arra, hogy ismét korrekt melót találjon a nullával egyenlő. Tommy Lee Jones a főnök jobb kezét formálja meg, egy pillanatig sem gondolta volna, hogy össze kell cuccolnia az irodájában és el kell hagyni az épületet. Kiállt az embereiért, ellene volt a leépítésnek és nem az az ember, aki hazugságokkal traktál másokat. Ám hiába a legjobb barátja az igazgatónak, ha az úgy látja, hogy keményfejűsége csak akadályozza a munkában. Kell egy negatív figura is, aki nem más, mint az eddig emlegetett igazgató, akit Craig T. Nelson játszik. Egyáltalán nem azon van, hogy a dolgozóknak jobb legyen, inkább azt akarja foggal-körömmel elérni, hogy neki ne legyen rosszabb. Kell az új irodaépület, ahol a „nagyvezír” terpeszkedhet, minek adják el, ha egyszer ki lehet rúgni bárkit?

Mint látható a film a kisemberekre nem igazán koncentrál, őket kihagyták a képből. Illetve akad itt egy ezermester Kevin Costner személyében, akinél Affleck is elhelyezkedik. Ám a karakter akkor is keményen dolgozott, mikor beütött a probléma és most is, a válság valamennyire rá is hatással van, de nem annyira, mint a volt céges fickókra.  Rá mindig szükség lesz házépítéseknél, viszonylag szerencsésnek mondhatja magát, hogy van munkája. De a film igazán arra koncentrál, azt mutatják be, hogy milyen rossz azoknak, akik magasról estek a mély gödör fenekébe. Van, aki képtelen megbirkózni a dolgok alakulásával és van, aki küzd ellene. A nagy bajban ki kell tartani és ehhez kell hit, bátorság és lelkesedés. Akinek ez megvan és ismételgeti magában, talán jobb kedvvel vészeli át a nehéz időszakot.

Három szálon fut a Company Men, három ember sorsát követhetjük nyomon. A rendező, John Wells a tévé világából érkezett, ahol leginkább sorozatok mögött állt producerként, saját maga pedig sorozatepizódokat vezényelt le. Wells bebizonyította, hogy nem csak egy 40-45 perces alkotásra futja erejéből. Elérte, hogy mindegyiküket szimpatikussá tegye, átérezhetjük helyzetüket. Egyáltalán nem nehéz beleélni magunkat a velük történt állapotba, valóságos, hétköznapi emberekről van szó. Nagy érdeme Wellsnek, hogy a néző együtt tud érezni a főszereplőkkel, hiszen nem minden produkcióban képes a rendező elérni ugyanezt megvalósítani, idővel unalmassá válnak a történések. Persze ha a szereplők össz tevékenysége kimerülne abba, hogy sajnáltatják magukat és ezt kellene nézni a végén nem biztos, hogy azt mondhatnánk rá, hogy jó film volt. Van itt jellemfejlődés, a karakterek világszemlélete egy csapásra megváltozik, muszáj átértékelniük mindent a pénztől kezdve. Ehhez kell az is, hogy a színészek jól teljesítsenek, egytől egyig a legjobbat hozzák ki karakterükből. 75 %-ot adnék a filmnek.

imdb: 6,9
rottentomatoes: 64%

Büdzsé: 15 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 3,2 millió dollár

3 komment

  1. Nekem is tetszett, korrekt film. Az a durva, hogy amikor már lesüllyednek, még mindig tartani akarják a látszatot a többi gazdag előtt.

    A színészeket pedig a lehető legjobban válogatták össze. Nálam 7 pont volt.

  2. @cerka_mozizoom: Legalább 7 pont nálam is.
    Igazi felnőtt film, ha valakit rúgtak ki, vagy kellett kirúgjon, vagy keresett munkát akkor tökéletesen érthető, átérezhető a film. Mindenki nagyon jól játszik, nagyon tetszett a film.

  3. Közepes válságtermék a válságról – jobb, mint a borzalmas Wall Street 2, de rosszabb, mint az Up in the Air. A Marshall Tucker Band nóta nagyon tetszett! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *