
A Ferrely Bros. A 90-es években bizonyították, hogy van érzékük az idióta, morbid humorhoz és képesek az ízléstelen poénokat úgy tálalni, hogy az mosolyt csalogasson az arcunkra. Néhány produkció után azonban kifulladni látszottak. Habár nem tűntek el, megbízhatóan jelentkeztek egy-egy alkotással, de a nézők már nem volt kíváncsiak rájuk és a humor terén is olykor sok volt a jóból, inkább erőltetett, unalmas műveket hoztak össze. Ezért is állhattak sokan szkeptikusan az Elhajlási engedélyhez.

Rick és Fred (Owen Wilson és Jason Sudeikis) jó barátok, évek óta házasok. Az életük mégse fenékig tejfel, ugyan mindig összejárhatnak a haverokkal, de mégis hiányzik az életükből valami: a szex. Folyamatosan szemmel tartják a kínálatot, magukban elfantáziálgatnak, felmerül bennük a „ Mi lenne ha…? eshetőség. Egyikük gondosan képeket raktároz memóriájába, amelyeket nyugodtan elő lehet hívni, mikor a megszokott módon saját maga ápolja le az örömrúdját A feleségeik (Jenna Fishcer és Christina Applegate) nagyon jól tudják, hogy tombol bennük a tesztoszteron, no meg az „elhajlási” vágy és nem igazán tetszik nekik. Ám egy nap úgy döntenek, hogy engedélyt adnak uraiknak arra, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak. 7 napig kiélhetik magukat, nyugodtan összejöhetnek bárkivel, de 7 nap után újra visszaáll minden a megszokott kerékvágásba.

Azt hiszem, ha egy Farrelly vígjátékban nem esne szó, a szexről, a @-ról vagy nem mutatnának egyet hosszú másodpercekig akkor máris elő lehetne kaparni a lázcsillapítót a fiók mélyéről, azt gondolván, hogy a tisztelt rendező urak betegek. A gusztustalanságot lehet prezentálni úgy, hogy az ember gyomra felforduljon, viszont ha egy hajszálnyit változtatnak rajta, akkor máris hangosan röhög rajta mindenki. Farrellyék ismerik mindkét oldalt, bár a kettőt elválasztó vékony határvonallal olykor nem törődnek. Az Elhajlási engedély során azonban mintha elgondolkodtak volna, hogy miképp lehetne valóban humoros módon előadni a jeleneteket.
Wilson és Sudeikis olyanok, mintha már évtizedek óta ismernék egymást, párosuk összeszokottnak tűnik. Jól hozzák az egyetemi éveikre emlékező gyerekes felnőtteket. Csajozásai szokásaik idejétmúltak, gyakorlatilag nem tudnak megszólítani gy teremtett lelket sem. Hiába töltik le a netről azokat a dumákat, amelyeket mindenki hallott már legalább tízszer és hiába próbálkoznak menő motorosokként. Persze választhatnák a könnyebbik utat, elmenni egy olyan helyre, ahol lazán kielégítik minden vágyukat, de ők küzdeni akarnak, bizonyítani maguknak. A számukra kellemetlen megpróbáltatásokon, néhol közönséges szituációkon jól lehet mosolyogni vagy éppen nevetni, szerencsére kevés a humortalan poénok száma.
Az Elhajlási engedély nem mutat fel semmi új dolgot, egyszerűen csak egy szórakoztató vígjáték. Talán néhány férj elfilózik a film után, mi történne ha ő is kapna hasonló engedélyt, azonban valószínű, hogy többen akadnak akadnak megpróbálnak majd Coakley-hoz hasonlóan viselkedni, azaz pár pillantás során megállapítani, hogy milyen is lehet a látóhatárban feltűnt csaj. Coakley pár percet van jelen csupán, de akkor ellopja a show-t Wilson és Sudeikis elől. A film 70 %-kot kap.
imdb: 6,0
rottentomatoes: 36 %
Büdzsé: 36 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 27 millió dollár
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.




Na, ez jól hangzik 🙂 Eddig nem tudtam rávenni magam, de a közeljövőben bepróbálom 😉
hmm.. elgondokodtató
Az előzetes végén ismerős az “társaságba szép… de ha csak magát a nőt nézed ronda” duma… Barney Stinson 🙂 Am láttam a filmet és tényleg nem volt rossz 🙂
Az írás hozott egy kis kedvet a filmhez. A hétvégén talán meglesem…
nekem bőven elég volt a bemutató: szerintem inkább guszustalan, mint humoros
az Én és én meg az Irén színvonala alá nem vagyok hajlandó süllyeni