kritika

Az exploitationről sokan úgy tartották, hogy befellegzett, pedig vidáman éldegélt tovább, csak éppen nem kapott túl nagy figyelmet egyik videóra/DVD-re érkező alkotás sem. Történt ugyan kísérlet, hogy feltámasszák a műfajt, ám a Grindhouse duplafilm nem aratott sikert, de legalább annyit elért, hogy ideig-óráig reflektorfénybe kerültek az efféle produkciók. A Hobo with a Shotgun ál-előzetesként látta meg a napvilágot, egy nemzetközi versenyre készítette Jason Eisener, amelyet szépen meg is nyert és Kanadában Robert Rodriguezék művéhez hozzácsapták, Majd  a rendező lehetőséget kapott, hogy megcsinálja az egészestés változatot. Így a Machete után a másik fake-trailernek készül el az mozis verziója.

A második világháború elején a németek lerohanták Lengyelországot, a szovjetek pedig gyorsan elfoglalták az ország másik felét. Sztálin keze ide is elért, belesulykolták az emberekbe, hogy mindent lát és mindent hall és ha nem tetszik a nagyvezérnek valami, akkor a célszemély mehet a gulágra. Így jár egy fiatal lengyel is, aki ugyan nem ismeri be azt, amivel meggyanúsítják, ám feleségét megtörik, így mehet a zordon Szibériába. Az őrök ugyan figyelnek, de mindenki tudja, hogy a szökni vágyók ellensége nem a bősz rabtartók, hanem a tomboló hideg, az acsargó farkasok és éhhalál. Janusz (Jim Sturgess) azonban elhatározza, hogy elhagyja börtönét, vállalja, hogy, hogy 4000 mérföldet gyalogol társaival.

Olvasd tovább →

Először egy kis lamúr, majd jöjjön az akció (most nem az xxx filmekről beszélek). D.J. Caruso a Disturbiával bizonyította, hogy milyen kellemesen tudja kezelni a helyzetet, illetve milyen szépen tud átváltani az egyik műfajból hirtelen a másikba. A jószomszédi romantikából egy idő után izgalmas thrillerbe csaptak át a történések. Ezúttal sci-fi köntösbe csomagolták a produkciót, kiderül, hogy bolygónkon lapul egy másik planéta néhány túlélője és ellenséges űrlények keresik őket… Ahelyett, hogy letarolnák a Földet inkább pár tagjukat ideküldenek, hogy azok végezzenek a bujkáló ex-Lorienlakókkal. Azzal már ne is törődjön senki, hogy fizimiskájukat, ugyan próbálják álcázni, de úgy közlekednek, hogy még egy mezei fakabátnak is gyanús lenne. Mi nézők az egyik üldözöttért szurkolhatunk, aki a negyedik túlélő egyed és éppen új helyre költözik testőrével, ahol aztán annak rendje és módja szerint belepistul a helyi szépen mosolygó különc lányba és összehaverkodik az ufóhívő lúzer sráccal. Hogy teljes legyen a kép még egy cuki kiskutyát is befogad. Igazi hős legény ő, aki még kigyúrt testét is megmutatja, hogy a tinicsajoknak meglegyen az esti erotikus fantáziálgatása. Szóval a produkció első felében alig tér el a szokványos gimis művektől, a végére azonban végre az effektmágusok is bevethetik magukat, aminek – valljuk be – itt volt már az ideje.

Olvasd tovább →

Maci Laci, Foxi Maxi, Cukorfalat és Mormogiék jól elvannak a maguk kis 20-25 percet kitevő epizódjaikban, nem kiáltott egyik karakter sem mozifilmért. Azonban a trükktechnika fejlődésével a producerek lehetőségei is kibővültek, határtalan pénzéhségüket már nem kellett kisebb keretek közé szorítani. Így a kövér és lusta macsek, Garfield is tiszteletét tette a vásznakon, majd megérkeztek a vékony hangon éneklő mókusok Alvinnal az élen, sőt még Scooby-Doo sem kerülhette el sorsát. Maci Laci Bubuval karöltve lépdelt fel a vászonra az effektmágusok hathatós támogatásával, bár ne tették volna.

Cowboyok a nindzsák ellen és mindez a vadnyugaton! Elsőre könnyedebb filmre gondol az ember, ám anno Charles Bronson főszereplésével készült a Vörös nap, ami komolyabb film, ám a témában született más stílusú alkotás, elég csak a Vadnyugati szamurájra gondolni. A Warrior’s Way elején elhangzik a legenda szó, ezt követően pedig a narrátor belekezd egy „Réges-régen” kezdetű mondatba. Ezen a ponton válik nyilvánvalóvá, hogy az elkövetkezendő másfél óra meseszerű lesz, amelyet nem animációs formában regélnek el és az is biztossá válik, hogy egy könnyedebb, viccesebb művet fogunk látni.

Olvasd tovább →

Két elgyötört férfi vonszolja magát a bűzös mocsárban, az egyikük kissé véresebb állapotban halad előre. Az életük forog kockán, vadásznak rájuk. Egy nindzsának kinéző fickó véres karddal nyomul utánuk, de vannak társai is. Egy szado-mazo ruházatú alak szigonyos jóember, egy shotgunos és egy indián álarcot viselő egyén próbálja megakadályozni, hogy az áldozatok megússzák a következő perceket. A Pentagramm vadásztársaság sikerrel jár, az úriemberek szövetsége az alkotmányra hivatkozva próbálják jobbá tenni az országot. Ennek érdekében többek között melegeket, kábítószereseket, négereket és egyéb nekik nem tetsző figurákat, illetve szimpatizánsaikat próbálják eltünteti a színről. Egyik célpontjuk Larry Richards (Steve James) politikus és családja, akinek a segítségére siet régi jó barátja, Matt Hunter (Michael Dudikoff) ex-ügynök. Matt Hunter? Ismerős valahonnan ez a név? A Tomboló terrorban Chuck Norrist is ugyanígy hívták, a Lőj a vadászra ennek folytatása lett volna, de az elpusztíthatatlan szakállast más filmhez szólította a kötelesség (és a szerződ), így lemondtak a második részről, de arra már nem vették a fáradtságot, hogy a karakter nevét is megváltoztassák.

„Meg tudod gyújtani a vized?” Ez áll a GasLand Oscar díjra jelölt dokumentumfilm poszterén, és tényleg ez a meghökkentő kép maradt meg bennem Josh Fox író/rendező tévés megjelenéseiből, ahogy az interjúalanyai egy öngyújtóval lángra lobbantják a csapból kifolyó vizet.

AzInside Job kapta idén a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscart, ennek ellenére, tudtommal, nincs magyarországi forgalmazója (DVD-n már kapható). Pedig ez a film mindenkit érint, aki az elmúlt három évben nem egy kő alatt élt, és hallott a gazdasági válságról. Hacsak nem politikus vagy bankár, mert akkor nem lehet neki újat mondani. A hivatalos szinopszis szerint: „Charles Ferguson Oscar díjra jelölt rendező filmje, mely elsőként világít rá a megdöbbentő igazságra a 2008-as pénzügyi válság mögött. A globális gazdasági válság, ami több mint 20 trillió dollárba került, és amelynek eredményeként emberek milliói veszítették el állásukat és az otthonukat. Az Inside Job alapos kutatáson és az üzletág bennfenteseivel, politikusokkkal és újságírókkal készített interjúkon keresztül mutatja be a csaló üzlet felemelkedését, és lerántja a leplet a mérgező összefonódásról a politikusok, a szabályozók és az egyetemi professzorok között.”