
A New York, I Love You egy furcsa kiméra. Első megközelítésre művészfilm, valójában egy mozgó-képeslap franchise második darabja, ami a Paris, Je t’aime-mel indult és már betervezték a Rio, Shanghai, Mumbai és Jeruzsálem állomásokat. Még 20-30 Valentin nap és mi is sorra kerülünk. A séma szerint 11 menő, de nem helybeli rendező készített egy-egy rövid történetet mindennapinak szánt new yorkiakról, ahogy igyekeznek emberi kapcsolatokat létrehozni egy fotogén metroploiszban. A rendezőknek mindössze három kikötésnek kellett megfelelniük: 24 órájuk volt filmezni, egy hét alatt kellett befejezniük az utómunkákat, és vissza kellett adniuk egy bizonyos new yorki negyed hangulatát. Az első két kritérium elég erősen rá is nyomta a bélyegét a végeredményre. Egyik történet sem merészkedik messzire az alkotók számára ismerős világtól: nagyon sok karakter művész – író, festő, táncos, énekes, színész – az osztálybeli, etnikai szórás is elenyésző, és mindegyik pár heteroszexuális. Hogy mennyire sikerült visszaadniuk egy-egy városrész hangulatát, azt nem tudom megmondani, de nem sok különbséget éreztem egyik történetről a másikra. Igazából egyik „kisfilm” sem áll meg a saját lábán, Brett Ratner fejezetét leszámítva, ami egy kerek egész, egy vicces anekdota csattanóval. Hiába, a kisfilm egy önálló, és nem könnyű műfaj, és nem árt, ha van eleje, közepe és vége, és valamilyen fogalmat kapunk arról, hogy a karaktereknek ezen a tíz percen túl is van élete. Sajnos a legtöbb karakternek még azalatt a tíz perc alatt sincs személyisége, nem hogy azon túl. Történt kísérlet arra, hogy kicsit összecsiszolják az alapanyagot, egy-egy figura feltűnik más történetekben is, ami csak egy jelzés értékű összefüggés, és a vágás során összefésülték a kisfilmek jeleneteit, hogy egy egész illúzióját keltsék. De nincsenek párhuzamok, ellentétek, amik felelgethetnének egymásra, és amikor már azt hittük, hogy egy történetet lezártunk, teljesen bizarr helyeken még feltűnnek darabkái. Azért nem arról van szó, hogy a New York, I Love You borzalmas lenne, egyszerűen beképzelt és semmitmondó, de könnyebben lecsúszik, mint a legtöbb agresszívan romantikus vígjáték, amit február 14. környékén a mozikba tolnak.
rendezők: színészek:
- Anilogue 2013 – animációs filmfesztivál - 2013. november 20.
- Interjú az Iron Sky rendezőjével és sztárjával - 2013. október 10.
- Minden idők legjobb filmzenéje? - 2013. szeptember 28.
- Két új kép a Gravity-ből - 2013. augusztus 21.
- X-Men: Days of Future Past első hivatalos képe - 2013. augusztus 21.
- Néhány kép a második Hobbit filmből - 2013. augusztus 21.
- Adásszünet - 2013. augusztus 20.
- A nyár nyertesei és nagy bukásai - 2013. augusztus 18.
- Guillermo jegyzetfüzete - 2013. augusztus 18.
- Harrison Ford mérgesen mutogat dolgokra - 2013. augusztus 17.
még több nyálat mára
@suo tempore: mert mi volt még ma?:)
viccelsz? mire az ember megéri az estét, már csak egy kis horrorra, thrillelre, vagy valami szaftosabb akcióra vágyna :DDD
ezen a napon tilos rádiót hallgatni vagy tévét nézni, azt hiszem ez a túlélés titka
@suo tempore: Valentin nem okozott örömet ahogy látom. Holnap meg a Csak szexre kellesz érkezik:)
@koimbra: Remek, rühellem Kutcher-t xD
OFF: Itt jól telt a Valentin nap, csak az zavart, hogy itt nem Bálint nap. De tudom, egyéni szoc problem.
Hát, azért marhára kíváncsi lennék a franchise jeruzsálemi darabjára… minden sztori(cska) tankok meg szögesdrótok között andalgó (s persze, szigorúan azonos vallású) párokról szól majd?!
Mindegy, látatlanba ne szóljuk le; ezt a nyújorkost is meg akarom nézni még…
Portman is rendezte csak kevés jelenetet asszem.
annyira nem volt szar, volt egy-két kínos momentum benne, de egyszer nézősnek elmegy