kritika

Soha nem kerültem a Silent Hill játék közelébe, de ha minden igaz egy jófajta túlélőhorror, amiben egy rémálomszerű helyen kell kikerülni különféle lények sokaságát. Film is készült belőle néhány éve, amely ugyan nem hozott kiemelkedő eredményeket, de mégis láttak fantáziát a folytatásban. Majd jött Michael J. Bassett, aki az utóbbi idők egyik legélvezetesebb dark fantasyját szállította le (Solomon Kane). Megszámlálhatatlanul sokszor hangzott már el: „Menj el oda” vagy „Ne tedd be oda a lábad.” Akármelyik is hangzik el, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az illető így is-úgy is elmegy arra a bizonyos helyre. Arnold Schwarzenegger megfogadta a saját maga által adott tanácsot és szépen elment a Marsra. A Silent Hillben hiába mondják, csak eljut a főszereplő Silent Hillbe, a folytatásban pedig már egy vérrel írt üzenetben szólítják fel Heathert, hogy jobb lenne, ha megjelenne a városban.

Bassett azt gondolta ki, hogy az első felvonásban látott kislányt mégis kijut a címbéli helyről, édesapja pedig folyton költözik vele, nehogy a sötétség erői visszaszerezzék. A lány tinivé serdül, de folyamatosan rossz álmoktól szenved, ráadásul ha egyedül van olykor furcsa, komor és ijesztő hellyé változik a világ. Nem túl vidám az élete és a suliban sem az a barátkozós típus, amikor apját elrabolják úgy dönt, hogy csak azért is visszatér abba a városkába, ahova nem kéne. Ebben a pillanatban Bassett eléri, hogy a tisztelt néző leginkább egy játékosnak érezze magát,csak éppen billentyűzetet nem ad hozzá, hogy a megszokott gombokat nyomogatva próbáljon elrejtőzni vagy kiutat keresni a rá váló csúnyaságok és félelmetes lények elől. Azonban hiába menetel Heather előre a sötétben és hiába küldenek a nyakába sok horrorisztikus (játékból ismert?) teremtményt mégsem tud félelmetessé válni, ráadásul a vége felé felbukkanó hölgyemény is inkább egy heavy-metalos – Nauda herceg ötvözetének tűnik. Szóval a rendező-forgatókönyvíró belepakolt úgy próbálta élvezhetővé tenni a horrorfolytatást, hogy Heatherre ráereszt mindenféle teremtményt, amelyek láttán a Silent Hill programot kedvelők sorra pipálhatják ki fejükben az ismerős momentumokat. De egy mezei mozizó csupán rémüldözni vagy éppen kikapcsolódni tér be a vászon elé, az alapanyagot nem ismervén csak egy közepes, viszonylag jó fordulatszámon pörgő átlagos kísértetház-szerű horrort fog látni és kapni. 50 %