21

Felhőatlasz (Cloud Atlas) FF

A Wachowski testvéreknek sohasem sikerült beváltania az első Mátrix ígéretét, és ez a Felhőatlasz esetében sincsen másképp. A film egy katyvasz, de gyönyörű katyvasz, ami összeomlik az ambíciója súlya alatt.

Wachowskiék a V for Vendetta után ismét egy „megfilmesíthetetlen” alapanyaghoz nyúltak, és bizonyos mértékben megintcsak legyőzte őket a feladat. A legbénább dolog egy filmről beszélve a könyvre hivatkozni, de az utóbbi ismerete nélkül az előbbi nehezen értelmezhető, ami talán a legsúlyosabb kritika, amivel a filmet illetni lehet. És miután magyarul csak a hónap elején jelent meg a könyv és még biztos nem olvasta mindenki, talán nem zavaró, ha kitérek rá. David Mitchell azonos című regénye igazából hat novella füzére, melyeket ismétlődő motívumok kötnek össze, hogy végül összeáljanak az üzenetté: az emberi élmény (the human experience) egyetemes, függetlenül nemtől, fajtól, a kortól, amiben élünk. Az első történet egy Csendes-óceáni utazás a 19. században, a második egy zeneszerző története az 1930-as években, a harmadik egy detektív történet a hetvenes években egy nukleáris erőmű körül, a negyedik egy könyvkiadó szökése az öregek otthonából, az ötödik főszereplője egy koreai klón Neo-Szöulban, az utolsó egy poszt-apokaliptikus történet az emberiség utolsó maradványairól, akik primitív törzsekben élnek a távoli jövőben. A könyv szerkezete olyan, mint egy matrjoska baba, amit szétszed majd újra összerak az író: időrendi sorrendben halad, de minden történetnek csak a feléig jutunk el, amikor átlép a következő történetbe, egészen a hatodikig, amikor megfordul a kronológiai sorrend és az időben visszafelé haladva egymás után zárja le őket. A Felhőatlasz adaptációjának legzseniálisabb lépése, hogy kidobja a komótos irodalmi szerkezetet, és a szigorúan elválasztott epizódok helyett szabadon ugrál a narratívák között az ismétlődő motívumok nexusaiban, gyakran csak egészen rövid snittek erejéig, egyetlen, téren és időn átívelő, lélgezetelállító kalanddá forrasztva össze a látszólag összefüggéstelen történeteket.

A dinamikus vágás a film legnagyobb erénye, nem tudom ez mekkora mértékben a három rendező, Lana és Andy Wachowski és Tom Tykwer erénye, és mekkora mértékben Alexander Berner vágóé. Ugyanakkor ez a szándék, hogy látványosan kiemeljék a finom párhuzamokat, amiket az olvasónak mind magának kellett felfedeznie, az, ami a Felhőatlaszt végül átlöki a fantasztikus határán a nevetségesbe. Az hagyján, hogy sokszor és sok szereplő sulykolja belénk, hogy „Az életünk nem a sajátunk. Kötődünk másokhoz a múltban és a jövőben. És minden bűntett, minden kedves gesztus meghatározza a jövőnket.” De a filmkészítők sajnos nem bíztak eléggé a vágásban és a közönségükben, hogy maguktól is meg tudják vonni a párhuzamokat, hanem hogy még nyílvánvalóbbá tegyék mindezt, ugyanazokkal a színészekkel játszatják el a különböző karaktereket, a főbb szereplők 5-6 szerepet is játszanak. Ez több problémát is magával vonz, a legnevetségesebb, hogy durván erőszakot kellett venniük a színészek korán, nemén és etnicitásán, hogy bele tudjk őket tuszkolni bizonyos szerepekbe. Így lesz Halle Berry zsidó nő a harmincas években Edinborough-ban, Doona Bea koreai színésznőt kifehérítik hogy eljátsza a 19. századi amerikai feleséget, Hugo Weaving hol ápolónő az öregek otthonában hol koreai a jövőben. Nem is beszélve Tom Hanks fél tucat prosztetikus orráról és fogsoráról, ami alatt végig kétségtelenül Tom Hanks lapul. Ez igencsak próbára teszi a kétkedés önkéntes felfüggesztését, ráadásul teljesen felesleges és erőltetett. Ugyanis míg a könyvben nyilvánvaló, hogy bizonyos szereplők rokonlelkek, amit egy kis anyajegy jelez, ez nem azt jelenti, hogy minden szereplő egy az egyben megfelel egy másiknak egy másik történetben. Például míg a párhuzam Tilda/Sonmi-451 és Adam Ewing/ Hae-Joo Chang között találó és romantikus, addig Jocastának, Halle Berry karakterének az 1930-as történetben semmi köze nincs Berry másik karaktereihez, és érthetetlen hogy miért neki kell eljátszania ezt a három mondatos szerepet egy platina szőke parókában.

A Wachowski testvérek már nem először dobtak fel túl sok labdát, és nem csoda, hogy nem tudták az összeset a levegőben tartani. A kérdés, hogy amik fennmaradtak, azok elég lebilincselőek-e ahhoz, hogy eltereljék a figyelmet Tom Hanks gyanús arcszőrzetéről. A 8,2-es IMDb értékelés azt mutatja, hogy a közönség talált elég pozitívumot a 3 órás alkotásban, de a 64%-os Rotten Tomatoes értékelés szerint a kritikusok nem voltak ennyire elnézőek, és a 25 milliós amerikai bevétel is elég kiábrándító a kb. 100 millió dolláros költségvetéshez képest. De ha a Felhőatlasz bukás, akkor nagyon látványos bukás, mint egy felrobbanó esküvői torta szuperlassú felvételen.

21 komment

  1. Hát kicsit kiábrándító, de én azért még reménykedek, sokszor tetszenek az ilyesmi filmek, még ha le is húzzák őket, úgyhogy van még remény :) azért azt sajnálom, hogy ezek szerint elég szájbarágós lett :(

  2. Igazából már a trailer sem jött be igazán, de reménykedtem benne, hogy élvezhető lesz. Ez eddig a második negatív kritika, ami olvasok és szerintem 3h-t nem fogok pazarolni az életemből erre.

  3. Akkor ide is: Kellemes meglepetés volt, nagyon jó film! Pedig nem vártam tőle sokat, de hiba lett volna kihagyni.
    Enyhén SPOILER-es kérdés (semmi lényeges):
    Egyébként csak én láttam bele 2 utalást is az all-time kedvencemből, a Nagy Lebowski-ból? :) 1. “Néha te eszed meg a medvét, néha pedig a medve esz meg téged” – csak itt valami más állattal mondták ugyan ezt, már nem emlékszem pontosan; 2. A wc-s “hol a kibaszott pénz!?” jelenet.

  4. Egy dolog feldobni a labdákat, azzal nincs is baj, elkapni mindet már bajosabb.:) A Skyfall után ez is megosztja majd a népet… Kár Wachowskiékért. Ezzel a bukással jó időre, ha nem végleg eltűnnek a süllyesztőben.

  5. Talán pénzügyileg bukás, de művészileg biztos nem az, nagyon közel jártak ahhoz, hogy valami nagyszerűt alkossanak, ha nem ugyanazokkal a színészekkel játszatták volna el az összes szerepet és nem azt találgatnánk ki van a protézis alatt egészen zseniális lehetett volna. Én élvezetesnek találtam, de én olvastam a könyvet. Ha minden jól megy Elanor is ír egy kritikát a hétvégén teljesen szűz szemmel, kíváncsi vagyok rá nagyon, úgy mennyire érthető a film. De még mindig jobb egy merész bukás, mint az unalmas, jól bejáratott siker.

    • Sajnos a merész bukás véleményedet nem osztom. Hollywood egy olajozottan működő pénzgyártó gépezet… ami imádja a jól bejáratott sikereket, és eléggé cudarul bánik a merész bukásokkal, például Speedracer és Wachowskiék.

  6. Grandiózus, nagyszabású, látványos, de nagyon fura film is. Nem merném kijelenteni, hogy untat vagy rossz lenne, netán értelmetlen. Viszont annyira jó nincs, mint amilyen lehetne. Kicsit a Watchmenre emlékeztetett az a hatás, ami a film nézése közben kerülgetett. Persze a Watchmen sokkal jobb mozi, de ettől ez sem lebecsülendő. NAGYBETŰS mozi, mely a vásznon teljesedik ki igazán. Minden történetszál követhető, sajnos nem annyira bonyolult (mint mondjuk a Babel), de legalább élvezhető.

    Nem egy filmről tudunk, mely bemutatása idején megelőzte a korát, megbukott, később lett sikerre ítélve. A Felhőatlasz pont ilyen.

    Szerintem ezt a filmet az utókor fogja értékelni igazán.
    80-85%

    Ui.: egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem, mert különleges élményben volt részem

  7. Nehéz lenne itéltet mondani egy ilyen filmről, azt a 3 órát mindenkinek rá kell számmia és magának eldönteni, a kritikák itt mit se számítanak…
    Az biztos, hogy ilyen jellegű művet (mert mű a javából) rég nem láthattunk moziban(talán a mátrix óta?) mindenki döntse el maga :)
    Bukása csak a jelenlegi társadalom, mozifogyasztók izlése miatt volt lehetséges, akik már nem képesek semmi különöst befogadni, csak a jól bevállt formákat :(
    Rég volt olyan film ami után hosszú órákig csak arról tudtunk beszélgetni semmi másról(és érzem nem minden részletét sikerült igy se felfedni)
    A film megtekintése és saját vélemény “írása”, mindenkinek kötelező!!

  8. Nem merek rá elmenni. Félek, hogy rettenetesen unnám és majd’ 3 órán keresztül nincs kedvem üldögélni úgy, hogy nem kedvelem a filmet. De majd erőt gyűjtök rá.

  9. Nekem kifejezetten az tetszett, hogy ugyanazok a színészek játszották a még teljesen különböző szerepeket is. Oka azonban szerintem ennek a megoldásnak mindenképpen van:

    Hugo Weaving például szinte csak abszolút gonoszat játszik, Hugh Grant szintén

    Tom Hanks néha abszolút jó, néha abszolút gonosz

    Halle Berry van hogy jó, máshol meg teljesen jelentéktelen.

    Ha hisz valaki a lélekvándorlásban -és lefogadhatjuk hogy Wachowskiék a téma szakértői- akkor nekem ez a megoldás azt jelenti, hogy a különböző életekben ugyanaz a forma nem mindig rejti ugyanazt a tartalmat. Lehet hogy következő életemben negatív figura leszek és megölöm azt akit most szeretek; de az is lehet hogy életem mostani szerelme majd tudomást sem fog venni rólam, éppencsak átsiklik felettem a tekintete. Az élet misztériumai közé tartozik ez is. Halle Berry soha nem hallhatta a felhőatlasz szextettet, mégis meg volt győződve ’73-ban hogy ezt már hallotta. Hát igen, egy előző életében a homo megkomponálója döngette őt. …
    na, ha ezt tudta volna akkor biztos letagadja hogy valaha is hallotta a felhőatlaszt…

  10. Azért játszotta ugyanaz a színész a különböző szerepeket, hogy nyilvánvaló legyen, hogy egyazon lélek reinkarnációiról van szó. Szerintem ez teljesen trivilális volt.

    • “De a filmkészítők sajnos nem bíztak eléggé a vágásban és a közönségükben, hogy maguktól is meg tudják vonni a párhuzamokat, hanem hogy még nyílvánvalóbbá tegyék mindezt, ugyanazokkal a színészekkel játszatják el a különböző karaktereket, a főbb szereplők 5-6 szerepet is játszanak.”

  11. Túlságosan is hosszúra sikeredett, talán jobb lett volna, ha nem teszek bele az összes történetszálat, hanem csak egyet vagy kettőt és egy esetleges folytatásban meg jöhetett volna a következő egy esetleg kettő. A színészek jók, a zenével sincs gond és a képek is szépek, csak éppen nem tudja fenntartani az érdeklődést, idővel unalmassá válik. Az sem tesz jót, hogy gyorsan ugrálunk az idősíkok között és a leszűrhető bölcsesség, mondanivaló sem hatott meg. A vége felé már erősen vágytam arra, hogy kinn lehessek a friss levegőn, ahol szépen kiszellőzött a fejem és ezzel a film nagy része is:)

  12. Az első gondolatom az volt miután megnéztem, hogy ez így túl sok. Hat szál, amit figyelemmel kell követni egyenlő dinamikával. Ahogy koimbra mondta fel kellett volna osztani több részre a filmet. Szerintem ezen hasalt meg. Minden elismerésem a vágásért, nagyon jó munkát végeztek, viszont képtelenség úgy megvágni ezt a filmet, hogy egyenletes legyen. Volt olyan rész, amin felocsúdtam, hogy “ja igen ez a rész is van még”. A főbb szereplők hatféle karakterei tetszettek, jó volt őket felismerni, már akit sikerült. Ez valóban szájbarágós kissé, mégsem érték el vele a nyilvánvalót, legalábbis a negatív visszajelzések ezt igazolják.

  13. Hát, ilyen az, amikor a hollywoodi mainstream nem csak a markát tartja a pénzedért, hanem cserébe mondani is akar valamit. Rémesen közhelyes, felháborítóan üres kocsmafilozofálgatás ez, Coelho megirigyelhetné. FayeFaye elnézőbb a filmmel szemben (talán azért, mert a regényt olvasta), odaát Elanor még inkább, de nekem ez egy túlhájpolt, öntelt lufi. Igen, a látvány jó, a vágás tényleg jó, de a többi (színészek-szerepek, a message sulykolása, a terjengősség)…

  14. Szerintem iszonyatosan jo a film… pont az a lenyege,h nem egy mindennapi tortenetet dolgoz fel,illetve nem egy tucat film …valami uj.
    Nektek kritikusoknak semmi nem jo ,de hat ezert fizetnek titeket nem???
    Megneznemte mit tudtal volna osszehozni ebbol a konyvol.

    \a konyvrol csak annyit,h David Mitchell az iro fel akarta terkepezni milyen osszefonasok vannak korok es lelkek kozott… eredemes elolvasni es foleg angolul… sajnos a magyar forditasok sokszor nem igazan jonnek at…

    Ajanlom,h nezd meg meg egyszer a filmet hatha meglatod azokat a dolgokat amiket meg kell latni es megertesz dolgokat..

    pl: mi a barataimmal a fil utan orakon at beszeltunk a filmrol es meg napokig a gondolataimban maradt de komolyan..

  15. A poszt elején említett “legsúlyosabb kritikáról”, azaz hogy a film alapjául szolgáló könyv olvasása nélkül ez a film nehezen értelmezhető csak annyit, hogy már akinek. Másként fogalmazva, a legjobb filmek mindig gondolkodásra késztetve szórakoztatnak, nem pedig szájbarágósan elmagyaráznak. Egyébként egy jó könyv is pontosan így “működik”. Miután letted, még sokáig a fejedben forgatod.Ez a film pedig éppen ilyen.
    Visszatérve a kezdő gondolathoz, például Kubrick-tól a 2001 Űrodoüsszeia is micsoda érthetetlennek tűnt anno a könyv olvasása nélkül, mégis micsoda klasszikus része az egyetemes filmtörténetnek.

  16. Csak még annyit, hogy fantasztikusan jó film, de nem a sekélyesen gondolkodó többségnek való és a nézettségi adatok is csak ezt tükrözik. A színészek különböző történetenként való “újra hasznosítása” pedig zseniális húzás a rendezők részéről. E nélkül egy egész színész hadsereg játszotta volna végig a filmet, ráadásul teljességgel széttörte volna az időn és az eseményeken átfutó közös filozofikus szálat. Ez pont így lett jó. Aki az életben is szeret gondolkodni a miérteken, annak kötelező megnézni!

  17. az egész film üzenete a Szeretet

    az, hogy szeressük egymást, mert ez a legfontosabb
    nah ez mind ok, csak 3 órán keresztül azért elég kevés és nyálas

    gondolkozni meg semmit nem kell a filmben, mert semmi bonyolult nincs benne, ha valakinek ez a film fejtörést okozott, akkor eléggé le lehet épülve szellemileg

    nem egy rossz film, csak igaziból nem szól semmiről az is elég durva, hogy mennyi transzvesztita meg homokos van a filmben, ( nemrég olvastam, hogy az egyik Wachowski nővé operáltatta magát BROÁF )

    én szívesebben venném, ha újra akciófilmeket forgatnának, ahhoz értenek,
    ezt a sekélyes filozófiát meg hagyják meg valami tehetségtelenebb rendezőnek

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


+ 4 = tizenegy