3

Love (2011)

írta Nikodémus

2012-12-Love-plakát

Ha Aronofsky Forrását untad vagy érthetetlennek találtad, ne próbálkozz William Eubank Love című filmjével – tiszta időpocsékolás. A baj az, hogy a megkavart narratívájú tudatfilmeket kedvelőknek se nagyon tudok mást mondani. A fiatal rendező ugyanis túl sokat akart markolni, ám a nagy igyekezetben stílus- és ritmusérzéke is elhagyta (ha ugyan volt neki).

A szűk másfél órás film nem teketóriázik, egyből Snyder módjára lassított képekkel és fátyolos hangon előadott bölcsességekkel indít. Hogy a naplójából tart felolvasást annak írója, arra csak a cselekmény derekán jövünk rá. Közben unionisták elkeseredett kitörését látjuk az amerikai polgárháború poklában. A tábornok pedig megbízza a közlegényt, hogy keressen fel egy távoli helyet, ahol valami földönkívüli objektumra bukkantak.

2012-12-Love-1

Snitt, egy űrhajóban vagyunk. Lee Miller kapitány (Gunner Wright) szokásos napi rutinját végzi: tisztogatja a kísérleti berendezéseket, futógépen edz, adatokat cserél a földi irányító-központtal, és ellágyul szerettei videóüzenetén. Aztán megszakad a kapcsolat, innentől kezdve pedig hősünk fokozatosa becsavarodását kísérhetjük figyelemmel. Sokszor látott ötlet, s a film képben és hangban egyaránt megidézi a sci-fi klasszikusokat, de a rendezőnek sajnos nincs annyi stílusérzéke, hogy elérje: unott sóhajtás helyett elismerően csettintsünk az hommage-ok láttán. Ahogy az egy tisztességes tudatfilmhez illik, álom és valóság szép lassan összekeveredik, de – bevallom – nem tudtam követni William Eubank asszociációit. A végkifejlet pedig, melyből a cím származik, egyenesen kiábrándító.

2012-12-Love-2

Nem állítom, hogy rendezőnk nem rendelkezett markáns elképzelésekkel, sőt, azt sem, hogy nincs konzekvencia a film utolsó félórájában. Az viszont biztos, hogy bármilyen elgondolása volt, nem sikerült filmre vinnie. A polgárháborús nyitány sokáig a levegőben lóg, s mire talajt ér, teljesen érdektelenné válik. Az indie-slágerekkel kísért űrutazás pedig a végletekig közhelyes. Látszik, hogy a rendező sok mindet megpróbál beemelni (érintjük a reinkarnáció, a szubjektivizmus és a pszichoanalízis gondolatkörét is), de ezek a morzsák nem szervesülnek – még annyira sem, mint mondjuk a Mátrixban (pedig az is jórészt eszmetörténeti hordalékból készült). Fakó utánzat marad – tömeggyártott egyentermék.

3 komment

  1. A történet kicsit, fura a Felhőatlaszban is untam a sok alapigazságot, de a képek nagyon állatok

    • Bocsánat a poszt ideiglenes eltűnéséért, az írás pénteken szándékaim ellenére jelent meg.

  2. Nem tudom már, hogy mikor láttam, de nagy reményeket fűztem hozzá. Sajnos nagyon unalmas film volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *