7

Lincoln (2012)

A kritikát Mini Me küldte, sok köszi!

lincolnmagyar

Steven Spielberg legújabb filmjének főhőse ezúttal nem más, mint az Egyesült Államok 16. (de az amerikaiak számára máig első számú) elnöke, Abraham Lincoln. A címszerepben a kiváló Daniel Day-Lewis csillogtathatja kivételes tudását. A korabeli Lincoln attitűdje meglehetősen érdekes, a karakterábrázolása kevésbé hősies, mivel a megszemélyesített profil 150 éve halott és csak leírásokból, képekből ismerhetjük történetét, így meglehetősen nehéz kritikusan szemlélni egy valaha élt személyről szóló alakítást. Abban azonban legyünk biztosak, hogy a film alapjául szolgáló bármilyen írásos munka elfogult lehet az egykori elnök, az amerikaiak bálványának irányában.

Nem valószínű, hogy másképpen van ez a konkrétan felhasznált adaptáció, Doris Kearns Goodwin könyvében sem, amely az elnök életének utolsó négy hónapját szándékozott bemutatni. Az idősebb Lincoln kései éveiben ábrázolt melankolikus és inkább önmagában töprengő ábrázolását Day-Lewis magával ragadóan játssza, a megfáradt mindenkivel szembenálló elnök szerepében. Amint az tudható, a fiatal Lincoln eléggé csalódott személyiség volt, korai szerelmei miatt, fiai korai halála miatt, nem beszélve felesége Mary Ann kiállhatatlan természetéről, amelyet migrénes betegsége okozott. Azonban a polgárháború rengeteg áldozata és a film szűk tematikájának középpontját alkotó rabszolgaság-ellenes alkotmány kiegészítés „átverése” a képviselőházon még inkább magába fordították az elnököt. Ezt az önmarcangoló, fáradt, de személyiségében erős és sziklaszilárd elképzelésekkel megáldott karaktert követhetjük végig a vásznon, élete utolsó szakaszában. A címszerepben amint már említettem Daniel Day-Lewis nagyszerű alakítást nyújt. A fekete katonákkal és mindenki mással anekdotázva viccelődő, de közben folyamatosan töprengő nagyember, abszolút hitelesnek tűnik. Kevés közvetlen baráttal felfegyverkezve navigál végig a politika fenyegető és pocskondiázó útvesztőjében, amíg eléri céljait, amelyekhez a korunkban is jól ismert eszközöket használja fel, a „demokrácia legnagyobb vívmányait”, így a csalást, megvesztegetést, fenyegetést. Azonban ahogy a mondás tartja, a cél szentesíti az eszközt és ezúttal a jó cél érdekében kell az elnöknek kényszerből és tudatos tervezés útján rosszakat cselekednie illetve cselekedtetnie.

 

Mary Ann Lincoln személyét, Sally Field kelti életre, személye éppen ellentétes a hallgatag elnökével, hiszen betegsége és természete miatti hangulatingadozásai végigkísérik a filmet. Az alakítás egészen kiválóra sikerült, nem beszélve arról, hogy a szerepre kiválasztott színésznő küllemében is rendkívül hasonlít a megszemélyesített asszonyra, ami tovább fokozza a hatást, mégpedig anélkül, hogy a sminkeseknek be kellett volna avatkozniuk, ahogyan a címszereplő érdekében azért valljuk be nélkülözhetetlen volt. A család többi tagjának, a két ekkor még életben lévő fiúnak a sorsa csupán pillanatokra szakítja meg a történet fonalát, ami egyszerű családi adalékokkal szolgál a Lincoln família életéről. Joseph Gordon Lewitt mellékszerepe a kötelező figura rutinmegoldása egy olyan helyzetben, amikor ennyit kívánt egy szerep.

Ellenben a politikusok megformálói abszolút hitelesek, a képviselőház üléstermében egymással vitázó, szikrázó csörtéket vívó szereplői hangulatában és érzelmi, értelmi viszonylatában is visszaadják mindazt, ami annak idején valóban uralkodhatott, abban a helyzetben, amikor a rabszolgák felszabadítása egyáltalán a törvényhozók elé kerülhetett. Az egymást mocskoló, rágalmazó politikusok teljesen megfelelnek korunk képének. Azért jó látni, hogy van egy kaszt a társadalmi hierarchiában, amely az elmúlt 200 évben cseppet sem okosodott és tanult meg viselkedni. Közülük pedig ki kell emelnünk a rabszolgaság eltörlésének élharcosát, Thaddeus Stevens képviselőt, mint a radikális republikánusok vezetőjét, a szintén zseniális Tommy Lee Jones megformálásában. A tapasztalt vén róka, akit nemes egyszerűséggel csak a Kongresszus „diktátorának” neveztek anno. A jó öreg Jones küllemre szintén hasonlít a megformált karakterre, szinte elegánsan adja vissza a kemény megmondó ember és emberjogi harcos alakját. A politikustömegben (az elnök mellett) ő az egyetlen, akinek igazi jelenléte van, számomra ő volt a film legerőteljesebb figurája és pontja is egyben.

 

Grant tábornok (Jared Harris) minimális szerepet kap, hiszen a polgárháború borzalmai csupán hátteret festenek arra a vászonra, amelyen éppen a fekete rabszolgák életének legfontosabb küzdelme zajlik. A többi karakter szintén hozza a kötelezőt, nem játsszák túl a szerepüket és csak annyit tesznek amennyit feltétlenül muszáj. A csipetnyi humorról az elnök történetei és a megvesztegetéssel megbízott küldöttek jelenetei gondoskodnak.

Összességében a film egy beszámoló benyomását kelti. Történelmet kedvelő nézők számára tartalmazhat érdekes adalékokat, de a mű nem tekinthető különösen izgalmasnak, hiszen valaha élt személyekről lévén szó, a végkifejletet ismerjük, tanultuk, tudjuk.

Amit viszont feltétlenül érdemes megemlíteni a film hibájaként, az maga Spielberg és a mostanság soha semmiből ki nem maradható „Schindler effektus”. Muszáj mindig mindenhová becsempészni egy olyan utalást, ami már tényleg erőteljesen túlzó? Nem ezt halljuk nap mint nap a csapból is folyni? Minek vágyna éppen Jeruzsálembe a 19. század közepének amerikai elnöke, ha az éppen a végnapjait élő Oszmán Birodalom fennhatósága alatt álló, nem túl jól működő közbiztonságáról híres város, amelyben akkoriban is gyakoriak voltak a vallási alapú összetűzések? A válasz a rendező és a mindenhová beszivárgó effektusa.

imdb: 7,9
rottentomatoes: 90 %

Büdzsé: 65 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 169 millió dollár
Eddigi összbevétel: 183 millió dollár

Vendegszerzo

7 komment

  1. Spielberg visszafogta saját magát, ez eléggé meglepő volt. Meg tudta állni, hogy ne vezesse fel a filmet egy fél órás csatával. A közel egy évtizeden át íródott szkript mégis csak úgy tudta eladni magát, hogy kiváló színészeket szerződtettek le. Day-Lewisnak érik a következő Oscar, Tommy Lee Jones is fellépdelhet majd a szoborért.

    A rendező a címszereplőt egy állandóan sztorizgató, nyugodt férfinak ábrázolja, nem is elnök, hanem inkább nagypapa, a nemzet nagypapája. Kissé lassú folyású, sok helyen unalmas, de a politikusok vitatkozásai alkalmával mindig felizzik a levegő. 60 %

    Ja és a zene, John Williamsnek nem kellene Spielberggel dolgoznia. A Hadak útjánban túl tolakodó volt a muzsika, itt pedig totál semmilyen volt.

  2. Örülök, hogy megszületett a kritika, nagy vonalakban egyet is értek vele. Spielberg meglepően visszafogott, és nagy mázlija, hogy van egy zseniális színésze. Daniel Day-Lewis valami döbbeneteset nyújt, hozzá csak Tommy Lee Jones nő fel. Egyebekben az egész egy decens kiállítású, s kissé unalomba fulladó törióra.

  3. Még nem láttam, de sejtettem, hogy ilyen lesz. Biztos jó, meg minden, de kicsit unalmas, hogy minden évben készülnek ilyen filmek, amik az Oscaron tarolnak, aztán pár év múlva alig emlékszik valaki rájuk. Egyébként csodálkozom, hogy csak most született meg az első, Lincoln-nal foglalkozó nagyszabású film.

    • Azt azért kétségbe vonnám, hogy alig emlékezne majd valaki rájuk, főleg úgy, hogy egy Spielberg filmről, illetve (jelenleg még “csak”) Oscar-jelölt alkotásról van szó. Természetesen lehet az Oscart idejétmúltnak meg feleslegesnek nevezni, aminek van alapja és sokan mondják (szinte már úgymond “divat” is), de nem osztogatják ok nélkül, legtöbbször teljesen megalapozott a díjazás. Az is igaz, hogy Spielber is nyúlhat mellé.
      Én sem láttam még a filmet, de mindenképp meg fogom nézni, mert egyelőre nagyon bejövős a trailer és miegymás miatt. Amúgy valaki megmondhatná, hogy mostanában a rabszolgaság és Abraham Lincoln miért ilyen felkapott téma Hollywoodban, tudom hogy máskor is készültek ilyen filmek, de most nagyon egyszerre jönnek: Django Unchained, Lincoln, Abraham Lincoln a vámpírvadász.

      • Engem is érdekel film, mert szeretem a történelmet és én is meg fogom nézni. Akkor lehet csak én gondolom így, de már nincs az, hogy a legjobb film kategória nyertese egyben kultfilmmé is válna, tehát az idő igazolná, hogy megérdemelte a jelölést. Slumdog millionaire, Bombák földjén, Király beszéde mind jók, de aki csak szimplán fogyasztja a filmeket, alig emlékszik már rájuk. Szemben mondjuk a Forresttel, Schindlerrel, Gladiátorral, hogy az elmúlt 20 évnél maradjunk. És engem személy szerint az is zavar, hogy bizonyos témákhoz nyúlva szinte garantált az Oscar, hacsak nem rontják el nagyon a filmet. Oké, hogy az Akadémia nem jelölhet Avengerst, Vasembert meg Hunger Gamest nyertesnek, mert azok nem képviselnek úgymond akkora értéket, de azért valamennyire tükrözhetné a mai nézőközönség igényeit (amik igenis vannak, a Másnaposok 2 és az Adam Sandler-filmek sikerei ellenére is :D). Ezért tartom az Oscart, ahogy írtad idejét múltnak, annak ellenére, hogy a Lincoln nekem biztosan tetszeni fog és Spielbergnek szinte minden filmje nagy kedvencem.

        • Én sem állok ki teljesen az Oscar mellett, pont amiatt amit te mondtál, habár megoldást én nem tudok mondani arra, hogy hogyan lehetne követni a mai ízlésvilágot úgy, hogy közben értékteremtő filmeket díjazzanak. Talán a Tarantino filmek díjazása egy ilyen dolog, de ki tudja?

  4. Ezt a filmet teljesen felesleges volt a mozikba rakni. Akit nem érdekel az amerikai történelem és nem tudja élvezni ezeknek a zseniális színészeknek az alakítását (ami nélkül tényleg halott lenne a film), az minden bizonnyal szarrá unja magát rajta.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


1 × hat =