3

Hitchcock / The Girl (2012)

írta Nikodémus

2013-02-Hitchcock-The-Girl

Szegény Toby Jones – nincs szerencséje az ikonikus alakokkal. Hat évvel ezelőtt Philip Seymour Hoffmann lopta el tőle a showt Truman Capote szerepébe bújva, s ugyanezzel most Anthony Hopkins próbálkozik. Igen, jól olvastad, próbálkozik. Nem mintha rossz lenne (szó sincs erről), ám a Hitchcock című film, amelynek főszereplője, nem teljesíti be a várakozásokat. A (The) Girl sokkal inkább, holott az sem éri utol az ijesztgetés mesterének legendáját – azt talán nem is lehet. Duplakritika.

Persze igazságtalan lennék, ha nem említeném a két filmet övező felhajtás szembetűnően különböző mértékét. A Girlnek nem volt nehéz előlépnie a homályból s lenyűgöznie, a Hitchcock azonban még úgy is bukás, hogy igyekeztem visszafogni várakozásaimat. Kezdjük az utóbbival. Sacha Gervasi nevét látva már gyanakodhattam volna, hogy komoly dráma itt nem bontakozik ki, friss rendezése, a Hitchcock egy színes-szagos szappanopera benyomását kelti, melyben vannak ugyan konfliktusok, ám pehelykönnyűséggel suhan el az összes, mielőtt még igazán megérkezett volna a filmvászonra. Főhősünk, Alfred Hitchcock (Anthony Hopkins) épp gondban van: témát keres az 1959-es Észak-északnyugat után. Megakad a szeme egy botrányos regényen, s feleségének, Almának (Helen Mirren) is megmutatja. Neki tetszik, a stúdiónak kevésbé, úgyhogy a mester saját vagyonából fedezi a forgatás és a terjesztés költségeit. Közben pedig belibeg a jelenetbe Janet Leigh (Scarlett Johansson), s rendezőnk magánélete hirtelen felfordul. Gervasi igyekszik mindent belepasszírozni filmjébe a Hitchcock-legendáriumból (van itt negyedik fal-bontogatás, önreflexivitás, mélyről jövő traumák – persze csak finoman –, humortalan humor, kukkolás, éles replikák és finom stílusérzék, s természetesen szőkeség minden mennyiségben), ám a film egyensúlya megbomlik, s végül a vélt vagy valós megcsalás/megcsalatás magánéleti szála kerekedik felül, még a filmforgatás jeleneteit is eljelentéktelenítve. Hitchcock persze ad bőven okot, ám Almát sem kell félteni, mikor feltűnik a színen a sármos Whitfield Cook (Danny Houston). Anthony Hopkins becsülettel elleste a karakter gesztusait, mozgását, hanghordozását, a többit pedig rábízta a maszkosra és szereplőtársára, Helen Mirrenre, aki él a lehetőséggel, és szép csendesen főszereplővé lép elő. Scarlett Johansson meggyőző a butácska szőke szerepében, akinek csak fokozatosan esik le a tantusz, mi is történik körülötte. Adja magát a párhuzam a filmforgatás és a magánéleti szál drámai csúcspontjai között, de Gervasi egy kivétellel (az a bizonyos vezénylés…) kihagyja a ziccert: néhány ikonikus jelenet újraforgatásával letudja a melót, a feszültség pedig illan, mégpedig gyorsan.

2013-02-Hitchcock-03

Ez az, ami a BBC és az HBO koprodukciójából készült The Girl című filmből nem hiányzik, sőt. A szelíden TV-filmként induló darab lassan kerít hatalmába, s rendezőjének, Julian Jarroldnak volt egy fontos döntése, mellyel jót tett filmjének: egyetlen motívumot emelt ki Hitchcock örökségéből, s azt következetesen végigvitte alkotásának minden jelenetén. Ez pedig a mester beteges megszállottsága a szőke, frigid(nek tűnő) szépségek iránt. Szappanopera helyett hétköznapi kisrealizmussal indít, majd fokozatosan vált át drámai hangvételbe, melyben társai a kitűnő színészek. Sienna Miller számomra meglepően jó volt Tippi Hedren szerepében: tekintetének egy villanásával mindent eljátszik, amit kell. Toby Jones pedig megpróbálta megérteni és belülről megformálni figuráját. Míg Hopkinst szemlélve végig az a zavaró érzésünk, hogy egy mutatványt látunk, nem komoly színészetet, Toby Jones egyszerre félelmetes és lenyűgöző a legenda bőrében. Ja, a szinopszis: a Psycho falrengető sikere után (tehát bizonyos értelemben az előző folytatásának is beillik filmünk) a direktor színészeket keres Madarak című projektjéhez, s így talál rá a modellként dolgozó Tippi Hedrenre, s viszonyuk változása adja mindkét film (a forgatott és az általunk nézett) film drámai magját. A kevés zenével és pompás színészvezetéssel dolgozó rendező eléri, hogy néhány jelenet akkor is sokkolóan feszült legyen, ha ismerjük kifutását (vegyük csak a padlás-forgatást, a kislánya szavára felriadó Tippit és a csendben lesújtó végkifejletet).

2013-02-The-Girl-03

Nem kérdés, hogy Jarrold sokkal negatívabb színben állítja elénk a halhatatlan filmrendezőt, mely koncepcióval lehet ugyan vitatkozni, ám a nagyobb felhajtást kapó versenytárs még ennyivel sem büszkélkedhet: a Hichcock nem több, mint egy eminens diák érdektelen leckefelmondása. Korrekt és teljes, de hiányzik belőle az a plusz, ami a Girlben – szerényebb eszközei dacára – megvan. Nálam ő nyerte a suspense-vetélkedőt.

2013-02-The-Girl-04


3 komment

  1. Mindkét film érdekel, de azt valahogy sejtettem, hogy a tévéfilm sokkal jobb lesz, mint a mozifilm.

  2. A Hitchcock filmet sikerült letudni. Tényleg nincs feszültség, nem is tudom, hogy egyáltalán ez volt-e a koncepció. E helyett kaptunk egy teljesen másféle filmet. Egy kissé vicces, olykor drámai alkotást, amiben a legendás rendező úgy issza a bort, mint más a vizet:) Anthony Hopkins egészen jól kelti életre a címszereplőt, én sokat vigyorogtam alakításán. Úgy érzem, hogy ez inkább egy könnyedebb és poénosabb film, amibe több érdekességet próbáltak beletömni. Szóval én jól elvoltam rajta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *