4

Röviden: A lehetetlen (The Impossible)

0impA lehetetlen spanyol film, mégsem merték megkockáztatni hogy az ország nemzetközileg is elismert és híres színészei közül válogassanak. Antonio Banderas és Paz Vega helyett nemzetközileg – és főleg Angliában/Amerikában – jobban eladható egy Ewan McGregor és Naomi Watts főszereplésével készült könnyfakasztó dráma. A történet szerint papa, mama és három gyermeke Thaiföldön töltenék el békésen a karácsonyt, ámde pont akkor söpör el mindent és mindenkit a váratlanul érkező cunami. A család tagjai különszakadnak egymástól, kétségbeesetten küzdenek a hömpölygő, veszélyes törmelékkel teli halálos szökőárral, majd kétségbeesetten próbálják megtalálni egymást. Ha túltesszük magunkat azon, hogy a természeti katasztrófában több tízezren vesztették (200.000 ember) életüket és Juan Antonio Bayona rendező nem is a helyiekkel, hanem az angol családdal foglalkozik akár még az is előfordulhat, hogy a végén a papírzsebkendőért nyúlsz a zsebedbe. A film egy részében az anya és és egyik gyermeke emberfeletti küzdelmét láthatjuk, ahogy a mocskos szökőárban véresen, egyre több sérüléssel küzdenek egymásért, a túlélésért. A szörnyű ár elvonultával nem marad más, csak a sokk, a rengeteg veszélyes sérülés és a remény, hogy a család együtt hagyhatja el az egykori vidám turistaparadicsomot. Watts, McGregor és Tom Holland alakítására nem lehet panasz, de talán jobb lenne, ha szomorú, elgyötört arckifejezésük mellé olykor olyan zene társul, ami már túlságosan is tolakodó, erőteljesen próbálja rávenni a nézőt, hogy most is morzsolj el egy könnycseppet. A Hadak útján ugorhat be, ahol túlzásba vitték a zenét és egy idő után kényelmetlenné vált hallgatni. E nélkül is akad jó pár szívszorító, érzelemdús pillanat, az elején látott „sodrú lendületű” tragédia és túlélésért vívott küzdelem után Bayona egészen ügyesen közvetíti a drámát úgy, hogy közben ne meneteljen bele a giccsbe (bár a vége erősen határeset).

4 komment

  1. “Ha túltesszük magunkat azon, hogy a természeti katasztrófában több tízezren vesztették (200.000 ember) életüket és Juan Antonio Bayona rendező nem is a helyiekkel, hanem az angol családdal foglalkozik….”
    Kíváncsi lennék, hogy hány ember nézte volna meg, ha ez egy thai film lett volna thai főszereplőkkel… Aztán még a végén kiderülne, hogy nagyon sok nézőnek ezen nem túltennie kellett magát, hanem pont ezért nézte meg, mert angolokról szólt. Így is pl. USA-ban senkit nem érdekelt, spanyol filmről lévén szó.
    A sztori adott volt, és nagyon sok külföldi is áldozatul esett, úgyhogy még erőltetettnek sem mondanám ezt, ellentétben az olyan filmekkel, ahol a távol-keleti/európai történelmi helyszínbe mindenáron beleerőszakolnak egy amerikait…

    • Akkor is lett volna rá esély, hogy nemzetközileg sikeressé váljon. Így viszont sokan moroghatnak, hogy egy angol családra fókuszálnak, ahelyett, hogy a helyiek megpróbáltatásait mutatnák be. Watts és McGregor miatt meg úgy gondolhatták, hogy Amerikában is siker lesz.

  2. Van benne igazad;] nekem azért tetszett;] 2órás film de mintha fél óra lett volna mert lefoglalt végig csak sajnos tényleg 1család volt a fő sztori;]

  3. Hát igen, igazad van, Koimbra: filmzene nélkül jobb film lenne. Én ugyan vártam némi társadalmi tablót, s valóban különös, hogy egy angol család a főszereplő, de végülis egyszer nézhető volt. A rendező elég Hollywood-kompatibilis, meg is kínálták már egy-két projekttel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *