40 %

2

Röviden: Skiptrace – Zűrös páros (Skiptrace)

Publikálta Koimbra

skiptraceMogorva, kemény öklű, de alapjában véve jólelkű férfi és egy másik, vicceskedő, talán simlis, ám lelkiismeretes alak kénytelen-kelletlen együtt átloholni a fél világon. Út közben szépen összecsiszolódnak, egyik kalandos helyzetből keverednek a másikba és a végén szépen leverik a nagy ellenfelet. Volt idő, amikor egészen sok film épült erre a sémára, de most az egykor szebb pillanatokat is megélt Jackie Chan, Johnny Knoxville és Renny Harlin próbálkozott némileg élvezhető alkotást kihozni a sablonos alapanyagból. Elárulom: felemás sikerrel.

Bennie Chan (Chan) Hong Kong-i nyomozó és egy amerikai szélhámos (Knoxville) közös útja nem megy épp a legsimábban. Viszonylag könnyed utazásnak indult, de aztán kénytelenek nagyobb sebességre kapcsolni és a menekülés Mongólián, a Góbi sivatagon keresztül zajlik. Időközben Bennie rájön, hogy a piti bűnözőnél van valami, ami segíthet lebuktatni az általa régóta keresett Matador gengsztert.

Chan már nem a régi, de nem is várható el, hogy 60-on túl olyan akciójeleneteket mutasson, mint 20-30 éve. Látszik is, hogy már nem vállal be hosszabb bunyókat és nincsenek hosszabb snittek a de azért még így is próbál kreatívan felhasználni bármit, ami kezébe kerül. Nem Chanen múlott a dolog. Knoxville? Vagy épp olyan fejet vág, aki éppen aludni készül vagy mint aki ledöntött néhány felest a torkán. Ha összeszedte volna magát és egyáltalán írtak volna normális szövegeket neki, még akár egy korrekt duó is lehettek volna. Harlin sem erőlteti meg magát, pár jobb jelenetet leszámítva unalmasan tálalja a cselekményt. De a kínaiak számára ez elég, kasszasikerré tették a filmet, ezek után nem csoda, hogy odavannak néhány hollywoodi vacakért.

Olvasd tovább →

5

Röviden: Tarzan legendája (The Legend of Tarzan)

Publikálta Koimbra

tarzanTarzant ismeri mindenki, hallottuk már legendás üvöltését, tudjuk, hogy a dzsungel az ő igazi terepe és szereti Jane-t. Számos alkalommal csüngött a liánokon a vásznakon és a kisképernyőn is leküzdött több akadályt. Elég régen láthattuk már (és most felejtsük el a legutóbbi animációs rettenetet), egyáltalán nem mondható, hogy túl van erőltetve a karakter. Szóval miért is ne lehetne egy remek sztorit szőni köré? Sajnos David Yates rendezéséből leginkább annyi szűrhető le, hogy pénz ugyan volt rá, csak elfogadható történetet nem tudtak kiötletni.

A stúdióban legalább volt annyi mersz, hogy nem a közismert eredetsztorit próbálták újra eladni. Hősünk (Alexander Skarsgard) a civilizációban éldegél szerető feleségével (Margot Robbie) és esze ágában sincs visszamenni a vad természetbe. Pláne, hogy a majmokkal sincs kibékülve és egy bennszülött törzs vezére a vérét venné. Ám úgy adódik, hogy mégis újra beteszi a lábát Kongóba, ahol Rom százados (Christoph Waltz) már vár rá, hiszen Tarzan igen sok gyémántot ér, a drágakőre pedig nagy szüksége van.

Yates úgy lehetett vele, hogy leforgatja a jeleneteket, a többit meg elvégzik az effektesek. Éppen ezért színészeit is elfelejtette instruálni. Skarsgard éppen ezért szomorúan néz maga elé, majd a játékidő felénél megmutatja hasizmait is. Robbie sem tud kibontakozni, Waltz pedig a Spectre-ben látott unalmas, sótlan gonoszt hozza ismét. Samuel L. Jackson-re hárult a feladat, hogy Tarzan sidekick-je legyen, amikor éppen nem lohol vagy lövöldöz humorizálni próbál, szerencsére sikerrel. Nem gond, ha egy popcornfilm nem izgalmas, de legalább kösse le a néző figyelmét. Ezt úgy próbálják elérni, hogy a főhős megy valamerre, ahol bunyózik egy kicsit, majd továbbmegy, ahol ismét lesz egy kis adok-kapok és így tovább, míg jő a nagy finálé. De Yates még az akciójelenetekkel sem igazán foglalkozik, ötlettelen harcokat tár elénk. 40 %-ot adok rá, azok számára, akiknek a látvány is elég, tetszeni fog. Olvasd tovább →

14

Spectre – A Fantom visszatér (Spectre)

Publikálta Koimbra

spectreposzter

A kissé önfejű James Bond az olasz fővárosban kapcsol nagyobb sebességbe, amikor ellenfelének vasmarkú embere tövig nyomja a gázt mögötte. Róma szépen néz ki este is. Illetve ezek a verdák iszonyat gyorsak. Könnyedén be lehet venni a hajtűkanyarokat, a fék kifogástalanul működik, ráadásul van bennük annyi erő, hogy egy még egy másik kocsit is könnyedén tudnak maguk előtt tolni. És a rizikósabb útszakaszokon is megállják a helyüket. Olvasd tovább →

3

Röviden: A Szépség és a Szörnyeteg

Publikálta Koimbra

szepsegesaÓ, csodás effektekkel teletömnek egy élőszereplős mesét és degeszre keresik magukat? Ha Hollywoodnak megy, akkor nekünk sem lehet probléma – gondolhatták a franciák. Megkeresték a behalt Fantomas tervezet romjain üldögélő Christoph Gans-t, aki többször bizonyította, hogy egészen élvezetes képi világot tud megálmodni. Ugye az Álomgyárban az ilyen rendezőket látnoki képességű jelzővel szokták ellátni. Meg kell hagyni, hogy a Könnyező harcos a B kategória egyik gyöngyszeme a Farkasok szövetsége pedig egy felettébb stílusos és hangulatos kalandfilm. Azonban a Szépség a Szörnyetegből még ő sem tudott élvezhető filmet készíteni.

Egy pénzügyileg leégett kereskedő véletlenül furcsa kastélyra bukkan.  Összepakol ezt-azt,  de mielőtt nagy boldogan t a birtok ura veti rá magát. A férfi kisebbek leánya hajlandó lenne életét adni azért, hogy apját ne ölje meg a Fenevad. Idővel az önfeláldozó, tisztalelkű lány és az elátkozott alak megkedveli egymást.

De miért? Eléggé furcsa, hogy a címszereplők hirtelen – úgymond – beleszeretnek egymásba, hiszen a játékidő alatt alig találkoznak egymással. Nyilván, hogy a gyerekek és a pár tucat oldalas romantikus regényeket faló közönség könnyedén túl fog lépni ezen a problémán. De ki is a célközönség? Hisz a fiatalabbak túlságosan rémisztő lehet néhány jelenet, ráadásul némi erotikus töltet is feszül a történetben. Az alkotók nagyon igyekeztek Lea Seydoux idomait az előtérbe tolni a tini srácok legnagyobb örömére (vagy akár említhetném a meztelen nimfát is). Seydoux színészi képességére nem is volt nagy szükség, de Vincent Casselnek sem kellett megerőltetnie magát, sem emberként, se Fenevadként nem tud említésre méltót produkálni. Marad tehát a csodálatos, meseszerű látványvilág és varázslatos díszletek, illetve a méla unalom. Olvasd tovább →

23

Transformers – A kihalás kora (Transformers: Age of Extinction)

Publikálta Koimbra

kihalaskora

Az előző részekről: Transformers, Bukottak bosszúja, A Hold sötétje.

Egy vallomással kell kezdenem. Nem utálom zsigerből Michael Bay-t! Kedvelem a pusztításmániáját, a lassításait és nem vicsorgok dühösen, ha meglátom az amerikai zászlót, ráadásul soha nem számoltam, hogy 10 perc alatt mennyi alkalommal filmezte alulról a szereplőket. Hozzá kell tennem, hogy az első Transformers filmmel is abszolút ki voltam békülve, sőt a folytatás a debil humora ellenére is szórakoztató volt, a harmadik erőltetettsége ellenére még nézhető volt. De most már örülnék, ha Bay visszatalálna Jerry Bruckheimerhez. Olvasd tovább →

6

Walter Mitty titkos élete (The Secret Life of Walter Mitty)

Publikálta Koimbra

waltermitty

Ki ne ábrándozott volna már életében? Fantáziálgatunk, álmodozunk, elmerengünk talán egy ital mellett, elalvás előtt vagy amíg várunk a buszra. Nincs ezzel semmi baj, egészen addig, amíg nem csinál hülyét magából az ember.

Walter Mitty (Ben Stiller) első ránézésre szürke, unalmas figura, akivel az ég világon semmi nem történik. Abszolút semmi. Eseménymentes életet él. Viszont gyakran fantáziálgat, aminek következtében hosszan mered maga elé, ezzel okot adva arra, hogy sokan kiröhögjék. Egy ismert magazinnál dolgozik valahol az alagsorban, a negatívokkal foglalkozik, ami ugyan fontos meló, de az új főnök mégis lenézően viselkedik vele. Olvasd tovább →

6

The Collection (2012)

Publikálta Koimbra

0col

Marcus Dunstan és Patrick Melton visszatért! Az úriemberekről nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyszerűen képtelenek abbahagyni egy elkezdett franchise-t és amíg pénzt kapnak addig újabb és újabb folytatásokat készítenek. Nem hiányzott se Piranha remake második felvonása A döghöz sem kellett volna hozzányúlni és sajnos a Fűrész is eljutott addig, hogy már újabb bőrt sem voltak képesek lehúzni arról a bizonyos rókáról, ezért inkább feltrancsírozták. A The Collector eredetileg a Fűrész előzményének indult, azonban a stúdió ebbe nem ment bele, de a duó mégse kukázta az elképzelést és érdekes módon képesek voltak egy élvezhető, sőt mit több, élvezetes macska-egér játékot bemutatni. Abba meg ne menjünk bele, hogy a maszkos jóember hogyan tudta felállítani ravasz csapdáit pár óra alatt. Sejthető volt, hogy ha kell, ha nem a második részt akkor is megkapjuk, a Dunstain-Melton team hozzáállását ismerve jogosan lehetett félni attól, hogy alaposan eltolják. Mit mondjak, végső soron sikerült is. Olvasd tovább →

10

Elrabolva 2 (Taken 2)

Publikálta Koimbra

elrabolva2

Az előző részről itt olvashatsz.

Luc Besson neve a 90-es években még elég jól hangzott. Valakinek ki kellene derítenie, hogy mi volt az a (törés)pont az életében, amikor úgy gondolta, hogy inkább a sok lövöldözéssel és látványos bunyóval tarkított akciófilmeket térfelén kamatoztatja az évek során összegyűjtött pénzét és tehetségét. Sokan sok helyen beszélték és elemezhették ki a derék francia hozzáállását, talán az e sorokat olvasókban is felmerült, hogy történhetett Bessonnal. Akciófilmes munkásságának ékköve az Elrabolva, amitől a többség talán nem is várt semmi extrát, mégis ezúttal sikerült eltalálni, hogy mivel szögezze a székbe a nézőket. Állítom, hogy az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmje volt, de a legnagyobb érdeme mégis az, hogy Liam Neesont közel 60 évesen akcióhőssé avatta. Ennek ellenére a folytatás mégsem hiányzott, mégis megkaptuk. Olvasd tovább →

2

Röviden: Universal Soldier: Day of Reckoning

Publikálta Koimbra

0us3Mielőtt Roland Emmerich hozzálátott volna a városok lezúzásához összeeresztette Jean-Claude Van Damme-ot és Dolph Lundgrent. Már a hír hallatán  a két akciósztár rajongói tapsviharban törtek ki és alig várták, hogy láthassák, amint nekiesik egymásnak a két fickó. A folytatás enyhén szólva is gyatra lett, majd 3 évvel ezelőtt érkezett a DVD-s harmadik rész, amely szépen hozta sorjában a házimozis akciók jellegzetességeit. Peter Hyams fia, John Hyams mégis képes volt élvezhetővé varázsolni a filmet, a lepukkant helyszínen játszódó cselekményben korrekt akciójeleneteket láthattunk. Megérkezett a negyedik rész is, amire hatványozottan igaz a számítógépes játékok dobozaira írt szöveg: „Epilepsziára hajlamosak kerüljék.” Akad egy-két jelenet, ahol túlzásba viszik a villódzást, akár vallatni is lehetne vele.

Az egykori két kedvenc még jobban a háttérbe szorul, ezúttal Scott Adkinsra bízták a főszerepet, ha valaki látta már tudhatja, hogy róla is könnyen elhihető, hogy képes leabálni egy tucat ellenfelet. Kissé nehezen indul be, ami köszönhető a forgatókönyvnek, ugyan az első néhány percben Adkins szemszögéből láthatunk mindent, ami egészen ügyes alapozás, de a továbbiak nagyon is hagynak kívánnivalót maguk után. Hyams, Jon Greenhalgh(a Dragon Eyes vágója) és Doug Magnuson túlságosan is komolyan vették magukat. Olybá tűnik, hogy egy rejtélyes és csavaros sztorit szerettek volna kieszelni, de a végeredmény csupán egy elnyújtott több helyen is unalmassá váló folytatás lett. Valaki szólhatott volna nekik, hogy ez már túl sok, B kategóriához meg pláne. A rendező későn kap észbe, Adkins végre beveti magát, nem csak Lundgrennel, de  Van Damme-mal is meccsel egyet. Ha a film olyan lett volna, mint az utolsó fél óra nem lehetne túl nagy panasz a filmre, így csak 40 %. A folytatásra készüljünk, mivel a stafétabot átadása megtörtént.

1

Mindörökké rock (Rock of Ages)

Publikálta Koimbra

A rock halott – szokták mondogatni lelkesen. Először meghallva a kijelentést még némiképp megijedhetünk, tanácstalanul tekinthetünk körbe, hogy most mi lesz. Ám az elmúlt évek (évtizedek) alatt annyiszor elsütötték, hogy csak egy hatalmasat tudunk ásítani rajta. A Mindörökké rock a 80-as évek stílusát veszi elő, persze már ekkor is rengetegen ágálták a a műfaj ellen, sokan ördögtől valónak tartották, amivel persze tömegeket tudtak maguk mellé állítani. Nyilván viccesen hatott, ahogy a 40 éves anyukák frissen mosott kosztümjükben, villámló tekintettel néztek farkasszemet a hosszú hajú és félmeztelen tömeggel. Adam Shankman a 80-as évekből előkapart képeket és fellépéseket elnézve úgy érezte, hogy ez már így gyakorlatilag kész paródia, az a hajviselet, pózolás és öltözködési stílus és sztreccsgatyák mindenképp megérne egy filmet.

Olvasd tovább →

4

Csak röviden…

Publikálta Koimbra

A sereg nem enged (Stop-Loss) egy igazán jó film is lehetett volna, dráma akcióval körítve, de sajnos nem lett az. A gyártó az MTV, azaz a Music Televison talán úgy gondolta, ha a csatorna nézői elmennek megnézni az alkotást, az már teljes siker. Pedig jobb lett volna egy profibb rendezőt szerződtetni, mert Kimberly Peirce (ha nem számítjuk a The L Word egy epizódját) utoljára 1999-ben készített filmet. Iraki háború a fő téma, drámával a középpontban. A kezdeti jelenet egy utcai harcot mutat be, amiben nincs erő, nem látványos (pedig lett volna honnan tanulni, mondjuk A királyságból vagy a Sólyom végveszélyben-ből). Brandon King (Ryan Philippe) leszolgálta az idejét, leszerelne, de még visszaküldenék a veszélyzónába, ahova neki már semmi kedve sincs menni, ezért dezertál. Az összhatást jelentősen rontja a szinkron, amely nem sikerült jól, érzésem szerint feliratosan jobb lett volna megtekinteni. 40 %

2008stoploss

Olvasd tovább →

4

Csak röviden…

Publikálta Koimbra

0moh

A boldogító talán (Made of Honor): Tom falja a csajokat, különféle szabályokat állít fel, de mindenkivel őszinte. Egy nap véletlen Hannah ágyában köt ki, a lány pedig nem tolerálja túlzottan ezt, de eme konfliktus után a legjobb barátok lesznek. 10 év múlva Hannah kezét megkéri egy skót férfi (Kevin McKidd), Tom pedig ráébred, hogy ő is szerelmes a csajba.Sajnos nem jön át a romantika a filmen, valahogy nem látszik a nagy szerelem Tom részéről sem. Nem is nagyon drukkolunk neki, valamiért a McKidd által alakított fickó szimpatikusabb, pedig nem is nagyon szerepel. Mosolyogni lehet ugyan néhol, de ez is kevés. Nem egy rossz film, csak elrontották. Értékelés: 40 %

Olvasd tovább →