kritika

A stáblista alatt megmutatott forgatás alatt született vicces jelenetek és viccesnek szánt elszólásokat látva csak erősítést nyer az a gondolat, hogy az alkotók kezében kész forgatókönyv nem volt, csak jó néhány oldalas ötlethalomból pakolták össze a produkciót. A felvételek szünetében sokat mókáztak, ha pedig forgott a kamera nem volt probléma, ha rengeteget improvizáltak. A középpontban egy család, pontosabban ál-család áll, egy piti drogdíler át kellene szállítania a határon némi anyagot, a legtutibb ötlete az, hogy szerez maga mellé két tinit és egy nőt, ha a hatóságok szülőket és gyerekeket látnak rögtön megenyhül a szívük. Az illegális szerek árulója maga mellé veszi az egyedül maradt szomszéd srácot, egy morci hajléktalan csajt és a közeli sztriptízbárban dolgozó, kilakoltatás szélén álló nőt. Nem nehéz kitalálni, hogy az elején csak a szükség miatt egy járműben utazó csapat tagjai később közelebb kerülnek egymáshoz, kölcsönösen megkedvelik egymást és a folyamatosan piszkálódások után félteni kezdik egymást, esetleg megtanítják a másikat néhány fontos dologra. Ám előtte még több vicces helyzetet is megélnek együtt. Nem igazán van szó humoros road movie-ról, ugyanis a karakterek egyik vicces szituból nem egyszer szitkozódva lépdelnek át a másikba. Egyáltalán nem rezeg a léc, pedig könnyen megeshetett volna, hogy erőltetettnek tűnjön az egész és még a trágárkodás, alpári szövegek is megállják a helyüket. Az álfamília mindegyik tagjának lehetősége nyílik a megvillanásra, de a nyomukban loholó gengsztert megformáló Tomer Sisley láthatóan nem volt vicces kedvében, sőt gyakorlatilag erősen látszik rajta, hogy a francia unta a jenki humorizálást 70-ot adnék rá.