kritika

18

A búra alatt – 1. évad

Publikálta Koimbra

aburaalattMég a koliban az egyik szobatársam esténként mindig előkaparta szekrényéből kistévéjét, beállította az antennát és megnézte a Barátok közt újabb epizódját. Csakis ez érdekelte a műsorok közül, semmi más. Jómagam ugyan nem követtem a sorozatot és csak néha tartózkodtam a szobában, amikor elkezdődött az aktuális rész, de nem mindig alakult úgy, hogy kihagyjam a tévé beüzemelését. Néha hetek is elteltek, míg belefutottam a soron következő részbe és azonnal feltűnt, hogy egyik-másik karakter mintha nem úgy viselkedne, mint korábban. „Te, ez a fickó nem valami galád szélhámos volt legutóbb?- kérdeztem. „Már megváltozott” – jött a választ. Ismét telt-múlt az idő „Ez az alak megint egy mocskos gazember?” – tettem fel a kérdést. „Úgy tűnt, hogy megjavult, de mindez csak egy nagy terv része volt, viszont a másik továbbra sem változott, továbbra is pozitív alak.”

A búra alatt sorozatot próbálták misztikus, izgalmas produktumként beállítani, de valójában nem más, mint a Barátok közt begyorsítva. Nem kell több tucat epizódot megvárni ahhoz, hogy valakin a változás jeleit vegyük részre, az alkotóknak nem is volt ennyi idejük, 13 részbe sűrítették bele Stephen King bestsellerét, gyaníthatóan alaposan felhígították a sztorit. Alapvetően kevesen vannak ellene annak, ha egyes szereplők nem ugyanúgy viselkednek (kivéve persze Jockey), de az alkotók olyan röhejes és blőd helyzeteket, szövegeket teremtettek-írtak, amit talán csak a latin-amerikai szériákon edződött közönség tud rezzenéstelen arccal, kikapcsolt, OFF-üzemmódban lenyelni. Olvasd tovább →

2

The World’s End

Publikálta Koimbra

0we1

Aki fiatalkorában gyakran támasztotta valamelyik kocsma pultját bizonyára megbeszélte cimboráival egymás között pár sör és feles társaságában, hogy egyszer talán végig kellene inni a környék italozóit, méghozzá egy nap (vagy este alatt). Anno mi is többször egyeztettünk, párszor el is indultunk, de valahogy mindig jutottunk a cél végére, valaki mindig levált tőlünk vagy eltűnt (volt olyan eset, hogy a két település között csámborgott és állítása szerint ufót látott), esetleg leragadtunk egy helyen. Eltelt jó néhány év és már egyikünk se gondol arra, hogy be kellene fejezni, amit egykoron elhatároztunk.

A The World’s End elején Gary King (Simon Pegg) még mindig a régi szép időkön agyal, amikor még a haverokkal Newton Havenben iszogatott és egyszer ők is elindultak a „Nagy Túrára”, amelyet sajnos nem fejeztek be. Nem hajlandó beletörődni, hogy így alakult, összecsődíti a régi társaságot, akik inkább azért tartanak vele, mert egyhangú, szürke, mondhatni unalmas életükbe akarnak némi színt csepegtetni és nem azért társulnak Kinghez, mert olyan nagyon hiányzott nekik. Olvasd tovább →

2

La cara oculta (The Hidden Face, 2011)

Publikálta Koimbra

hiddenface

Az esetek döntő többségében minimum megnézzük annak a filmnek az előzetesét, ami elé le szeretnénk ülni. Viszont a Hidden Face esetében még véletlenül se keressünk rá a kedvcsinálóra, erősen spoileres, gyakorlatilag élvezhetetlenné válik tőle a thriller. Roppant nagy szerencse, hogy ezúttal én sem láttam a trailert.

Adrián barátnője hátrahagyott búcsúüzenetét nézi könnyes szemmel, majd csendben egy vendéglátó egység asztalánál egymás után fogyasztja a búfelejtő whiskey-t. A záróra eljövetelével az aranyos, jó szándékú pincérnő hazaviszi a férfit, majd miután a karmesterként dolgozó férfi reggel viharos gyorsasággal távozik később köszönetet mond és gyorsan össze is melegednek. Olvasd tovább →

1

Assault on Wall Street

Publikálta Koimbra

assault onwallstreet

A fene se érti Uwe Boll-t, aki magát kiváló filmesnek tartja, műveit többször komoly díjesélyesnek gondolja. Talán jó néhány év múlva memoárjában majd leírja, hogy hülyére vett mindenkit, tudatosan építette fel negatív hírnevét, egyszerűen csak boldog volt, hogy hobbijának, a rendezésnek hódolhatott és még pénzt is kapott érte. Hisz nyilvánvaló, hogy annyi kritika és utálat után ne essen le valakinek, hogy talán mégsem akkora zseni és egye számítógépes játékok kedvelői minimum keresztre feszítenék.

Vállalati csalódások, Krízispont, Válság a Wall Streeten, Inside Job… filmek a gazdasági válságról. „A” ligás drámákról van szó, valamiért Uwe Boll is úgy érezte, hogy neki is meg kell mondani a magáét. Érdekes módon ha nem játékadaptációról van szó valamennyire képes megerőltetni magát és nézhető produktumot kreál, tehetségesnek ezek után még véletlenül se lehet nevezni, de valahol (nagyon mélyen) megvan a szikra benne, hogy a B kategórián belül nézhető filmeket alkosson. Már a Tunnel Rats és egészen élvezhető volt tőle, a Rampage-et pedig több helyen dicsérték. Olvasd tovább →

6

Röviden: A Kelet (The East)

Publikálta Koimbra

keletMi vagyunk a Kelet és ez csak a kezdet! – mondják az elején, miközben egy olajtársaság vezérének az otthonát teszik tönkre. Őket csak a férfi gaztettei érdeklik, amelyek miatt nem vonták felelősségre, nyilvánvalóan vastag pénztárcája miatt úszta meg. Egyesek szimpatizálnak velük, mások egyszerűen terroristáknak tartják őket. Pedig ezeknek az embereknek csak elegük van abból, hogy olajréteg alól szomorúan pislogó állatokat, tengerbe ömlő szennyet nézegessenek az újságok címlapján vagy a tévé képernyőin. Próbálnak tenni valamit az íróasztaluk mögött békésen üldögélő öltönyösök ellen, akik már a lelkiismeretüket is lefizették súlyos milliókkal. Környezetszennyezés? Ugyan, milliók pihennek a bankszámlán, a többi nem lényeg. A Kelet szabályai egyszerűek: ha kémkednek utánuk, ők is kémkednek és ha valaki szennyezi a környezetet, akkor ők is összerondítják az elkövető élőhelyét.

Sarah (Brit Marling) okos, jó megfigyelő, vág az esze, mint a borotva. Megjárta az FBI-t, jelenleg egy magánnyomozó cégnek dolgozik. Új megbízatása szerint be kell épülnie egy ökoterrorista csoportba, majd rendszeresen jelenteni kell. Felveszi hátizsákját, pénztelennek, nincstelennek adja ki magát, aki csalódott szeretteiben és a társadalomban. Hamarosan össze is találkozik az egyik radikális környezetvédővel, innen már viszonylag egyszerű a dolga. A Kelet karizmatikus vezetője először is leckékkel traktálja, de a nő hamarosan megkérdőjelezi küldetése fontosságát, habár a csapat céljaival egyetért, de tetteikkel kevésbé. A tagok mindegyike eltökélt, szenvedélyes, de ugyanakkor kedvelhetőek. Brit Marling az indie filmek hercegnőjévé növi ki magát, egyelőre még természetesnek és nem látszik rajta az a vágy, mint az A kategóriás kolléganőin, hogy ők akarnak lenni az álomnők. A film leginkább a színészek terén a legerősebb, Alexander Skarsgårdra nem lehet panasz és Ellen Page is remek alakítást nyújt. Marling Zal Batmanglij rendezővel (együtt írták a szkriptet) nem igazán foglalnak állást, kérdéseket tesznek fel, azonban megoldást nem kínálnak. Mindkét oldal oda tud csapni, de egyik fél sem tud olyan eszközöket felmutatni és magyarázatot előadni, amivel azonosulni lehetne. Némileg talán a témától is eltérnek, hiszen olykor mintha nem is a környezetszennyezés és hatásairól, hanem a szekták és lehengerlő vezetőik erejétől szólna. A film üzenete nyilvánvaló: Le a modern világgal, éljen a természet, vissza a vadonba. 70 %

11

Démonok között (The Conjuring)

Publikálta Koimbra

demonokkozott

– Valaki van az ajtó mögött! – suttogja ijedten, könnyes szemmel Perronék egyik lánya. Nővére álmosan, kelletlenül felkel, előveszi szemüvegét és odacsoszog az ajtóhoz, amire csak folyosóról beszűrődő Hold halovány fénye vetül.
– Ó, dehogy van, de megnézem, látod, nincs itt senki! – mondja álmatagon testvére.
– De! Mögötted áll! – rebegi húga, mi pedig az ügyes beállításnak hála nem látunk semmit, csak az ajtót és a nővért, illetve a háta mögötti sötétséget. Csak a képzelete játszik a húgával vagy valóban lehet ott valaki? Na, mi lesz, mutassátok már!! És ajtó hirtelen becsapódik. Olvasd tovább →

5

A nagymester (The Grandmaster)

Publikálta Koimbra

anagymesterposzter

Ömlik az eső, mintha dézsából öntenék. Egy fehér kalapos férfi a félelem legkisebb jelene nélkül néz farkasszemet több tucat emberrel, némelyik kezében balta, valaki vasláncot csavar ökle köré. A támadás nem zökkenti ki egyensúlyából a nyugodt alakot, kalapja sem rezdül, különösebb megerőltetés nélkül küldi őket a földre, amelyen az esőzések következtében összefüggő víztenger hömpölyög. Majd megjelenik a csapat legjobbja, akire pár másodpercnél több időt kell szentelni (Mintha csak Neo küzdene tengernyi ügynökkel, aki minden nehéz helyzetben viselte napszemüvegét, majd feltűnik a színen a főSmith is.) Olvasd tovább →

1

Los Últimos Días

Publikálta Koimbra

losultimos

2013, a hírekben gyakran esik szó különös esetekről. Egyre több ember képtelen kilépni a házakból, inkább otthon a nagy fél között vagy titkon, a munkahelyükön húzzák meg magukat. Ha átlépik a küszöböt rövid időn belül véget ér életük. A pánikbetegség gyorsan végigsöpör a bolygón, végül az utcák elnéptelenednek. Mondanom sem kell, hogy ezzel véget is a jól ismert modern társadalom.

Barcelonában járunk, a középpontban Marc áll, a programozót szorítja a határidő, Enrique, a felettese felettébb sürgeti, ráadásul magánélete sem fenékig tejfel, terhes barátnőjével csúnyán összezörren. Az utolsók között ő is áldozatául esik a „Pániknak”, a dolog hátulütője, hogy pont a munkahelyén. Mit lehet tenni? Kollégáival egyetemben nem szándékoznak leragadni az épületben, ezért megpróbálnak alagutat ásni a közeli metrórendszerig. Olvasd tovább →

19

Hajsza a győzelemért (Rush)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2013-09-Rush-01

Lehet itt jönni telemetriával, laboratóriumban készülő precíziós gépekkel, ezerszer átszámolt versenystratégiával, a Forma-1 végső soron mégiscsak arról szól, hogy ki a leggyorsabb. Még inkább így volt ez a hetvenes években, amelyet a sportág talán utolsó hőskorszakának tartanak, s egyébiránt épp filmünk egyik főszereplőjének új szemlélete indított el gyökeres változásokat benne. Ron Howard filmje, a Hajsza a győzelemért sem vacakol, és simán beszáguld az amúgy csalódást keltő nyári blockbuster-szezon első helyére. Pedig nem váltja meg a világot, csupán tökéletes tempóban adagol mindent, ami egy jó filmélményhez kell.

Olvasd tovább →

14

Az elnök végveszélyben (White House Down)

Publikálta Koimbra

elnokvegveszelyben

Olykor előfordul, hogy témában teljesen hasonló produkció készít két rivális stúdió. Történetben teljesen egyező, de a kivitelezésben mégis teljesen más. Ilyenkor a hetekkel, hónapokkal később érkező film már eleve úgy indul útnak, hogy a konkurens „termékkel” való összehasonlítása gyakorlatilag elkerülhetetlen. Az Armageddon és a Deep Impact vagy éppen a Tűzhányó és a Dante pokla párharc nem csak a kasszáknál dől el, olyan nincs, hogy egyformán bejöjjön mindkét film, valamelyik tetszési indexe alulmarad a párharc során.

A Támadás a Fehér Ház ellen jobb esetben is átlagos akciófilmnek tűnt, míg Roland Emmerich rendezése egy igazán ütős, sodró lendületű szórakozásnak. A hasonlóság csupán annyi, hogy mindkettőben az amerikai elnök munka-és lakóhelyét terroristák megtámadják, gyorsan beveszik, de szerencsére van egy legény a vidéken, aki meghiúsítja a gazfickók terveit. Ezúttal Channing Tatum van jó időben, jó helyen (viszonyítás kérdése, a karakter szemszögéből inkább a rossz időben, rossz helyen), ő a nemzet nagy reménysége. Olvasd tovább →

0

Molière két keréken / Cézárnak meg kell halnia

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2013-09-alceste-caesar

Legkésőbb a hatvanas években, az európai szerzői film megjelenésével megszaporodott a többszörösen önreflexív filmek száma. Azon túl, hogy szinte minden akkori neves rendező készített legalább egy ilyen alkotást pályája során, a változatos tematikájú zsáner két legizgalmasabb jellemzője a „kialakulás”, a próbafolyamat leplezetlen bemutatása, illetve a résztvevők életére való hatás, vagyis az, hogy csupán játsszák-e vagy élik is a drámát. A Molière két keréken és a Cézárnak meg kell halnia – miközben tiszteleg a két nemzet (a francia, illetve az olasz) modernista filmjei előtt – tulajdonképpen kiegészíti egymást e két kérdés mentén.

Olvasd tovább →

1

Emésztő megszállottság (Trap for Cinderella)

Publikálta Koimbra

trapforcinderella

Mint tudjuk, az előzeteseket mindig úgy próbálják meg összevágni, hogy a lehető legérdekesebb, legizgalmasabb legyen. Előfordul, hogy olykor teljesen mást mutat, mint amit valójában reklámozna és kissé megrökönyödve ülünk a film előtt, hogy mi nem ezt vártuk. A Trap for Cinderlla trailerét elnézve egy erotikus leszbi love story drámára számít az ember, ám erről szó sincs, mert a film valójában inkább egy csavaros thriller lenne, legalábbis annak szánták.

Olvasd tovább →