Paul Greengrass megtörtént eseményeket szeret vászonra vinni, mostanra már kiérdemelte a valós történeket izgalmasan elmesélő szakavatott mester címet. Sőt, kvázi az amerikai nép szemében hősökké vált személyeket részesíti előnyben. Nyilvánvaló, hogy azonnal rásüthetnénk, hogy a könnyebbik végét fogja meg, hiszen így gyakorlatilag máris bebiztosítja a sikert. De Greengrass nem olyan fickó, hogy kényelmesen hátradőlve vezényli az unásig ismert, híradóban ezerszer leadott helyzetet. Szépen átrágja magát az adott szituáción, majd a lehető legizgalmasabban próbálja leforgatni a filmet. A United 93-nél mindenki tudta, hogy milyen végkimenetelre számíthatunk, de a stáblista eljöveteléig az adrenalinszintünk az egeket verdeste. A Zöld zónában a felsőbb vezetéssel szembeszálló katonát mutatja be, új filmjében pedig egy átlagos teherhajó kapitánya a főhős, akit útja során szomáliai kalózok támadják meg, majd idővel néhány ezer dollár készpénzzel és Phillips-szel távoznak. Olvasd tovább
kritika
Amerika másik arca – Mud (2012) – írta VVega
Jeff Nichols rendező (Take Shelter) egy az 1990-es évek óta dédelgetett projektjét vitte végre vászonra tavaly. A Mud egy poros arkansasi kisvárosban játszódik a Mississippi mentén, ahol két tizenéves srác egy fán rekedt motorcsónakot talál a lakóhelyükhöz közeli szigeten. Már nagyban tervezgetik, hogy mihez kezdjenek újdonsült tulajdonukkal, amikor megjelenik a csónak gazdája és a fiúk segítségét kéri, hogy újra találkozhasson rég nem látott szerelmével. Olvasd tovább
The Walking Dead – a 4. évad eddig
SPOILERES IROMÁNY
Szépen lassacskán mindenki beletörődött, hogy a civilizáció végérvényesen elpusztult és nem támad fel úgy, mint a zombik. Inkább csak egy csendes kis helyet keresgélnek a megmaradt emberek, ahol meg tudják húzni magukat, ahol van fedél a fejük felett és az alapvető létfenntartáshoz szükséges kritériumok adottak. Az élőhalottak jelenléte teljesen elfogadottá vált, a The Walking Dead előző, 3. évadában a Rick által vezetett kis csapat új lakhelyük előtt, a börtön falai előtt ejtőztek – mondhatni kempingelték. Élvezték a napsütést, vidáman beszélgettek, békésen üldögéltek, miközben tőlük pár méterre a kerítés túloldalán zombik hörögtek és csoszogtak, de az ejtőző embereket nem zavarta. Habár örömteli volt, hogy a sokat megélt társaság végre nyugodtan üldögél a gyepen, de egyben hátborzongató is volt a háttérben látható foszladozó mozgó hullák miatt. Olvasd tovább
The Bounty Killer
Az „A” ligához képest a „B” kategória majdnemhogy egyenletes, megbízható teljesítményt mutat. Bár a másodvonalbeli, DVD-s produkciók többségéhez korrekt posztereket és olykor egészen mutatós előzeteseket vágnak össze, de a végeredmény csak a kategória népes közönségének tetszetős. Persze olykor előfordul, hogy az olcsó, bénább színészi játékot felmutató unalmas produkciók tengeréből egy-egy egészen szórakoztató, teljesen korrekt darab emelkedik ki az de nagy szerencse kell hozzá, hogy az ember véletlenül kihalássza. Olvasd tovább
Röviden: Hours
Nem szeretném firtatni Paul Walker színészi képességeit, a lényeg, hogy egy bizonyos közegben elég jól helytáll, van ahol nem kell több annál, hogy borostásan mered előre kék szemeivel. Azonban ő nem az az ember, akire bátran rá lehetne bízni egy olyan filmet, ahol drámai helyzeteket uralni tudja. A Hoursban újszülött lánya csak inkubátor segítségével maradhat életben, azonban pont ebben a nehéz helyzetben csap le a városra a Katrina hurrikán. A kórházat evakuálják, csakhogy a csecsemőt nem lehet csak úgy felkapni és átrohanni vele egy másik helyre, így a megözvegyült férj, újdonsült apa úgy dönt, hogy marad és megtesz minden tőle telhetőt, hogy lánya életben maradjon Walker aggódik, kicsit rohangál, figyel, hogy folyamatosan működjön az aggregátor. Mindezzel csak az a baj, hogy rendkívül unalmas, más részről emberünk nem bír el a szereppel. Ha a tomboló vihar közepette szörnyek toppannának be az épületbe és azokkal kellene viaskodnia vagy éppen a kórház alagsorából előcsoszogó zombikkal küzdene más lenne a helyzet, de ezt a filmet egyedül (a játékidő jelentős részében ő és az inkubátor látható) nem bírja el. Eric Heisserer, A dolog és a Végső állomás 5 írójának rendezői debütálásáról van szó, eddig abszolút más műfajban utazott, teljesen érthetetlen, hogy miért érezte úgy, hogy a Hoursból izgalmas produkciót tud készíteni. Egy más direktorral és más színésszel valószínűleg díjgyanús dráma születhetett volna, így viszont csak ásítozásra futja. Olvasd tovább
Fogságban (Prisoners) – írta Mini Me
Mekkora tragédia egy gyermek elvesztése? Meddig képes elmenni egy szülő, hogy elrabolt kislányát újra karjaiba zárhassa? Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy akármeddig.
Keller Dover (Hugh Jackman) és Franklin Birch (Terrence Howard) kislányait valaki ugyanis elrabolja egy Hálaadás napi közös vacsora alkalmával. A kétségbeesett szülők, nagyobb gyermekeik elmondása alapján egy furgonos férfit gyanúsítanak, Alex Jones-t (Paul Dano) aki éppen akkor az utcában parkolt. A rendőrség, Loki nyomozó (Jake Gyllenhaal) vezetésével szinte azonnal a férfi nyomára bukkan és letartóztatják. Azonban semmilyen tárgyi bizonyítékot nem találnak a kislányok elrablására vonatkozóan, ezért az értelmi fogyatékos gyanúsítottat szabadon engedik. Dover sejti, hogy a férfi többet tud annál, amit a rendőröknek elmondott és saját kezébe veszi a dolgok irányítását. Olvasd tovább
Marvel One Shot: Peggy Carter, Item 47
Egy évvel járunk a II. világháború után, a SHIELD megalakulása környékén, Peggy Cartert egy asztal mögé ültetik. Unja az aktatologatást, reménykedik, hogy amikor megcsörren a telefon a pár fős iroda főnöke őt küldi akcióba. Ám a férfi gyakorlatilag lenézi a nőt, szerinte csak azért szerzett nevet, mert Amerika Kapitány macája volt.
Egy este amikor a kollégái lelépnek sörözni ismét felberreg a telefon. Felveszi a kagylót, közlik vele, hogy mi lenne a feladat, illetve javasolják, hogy úgy 3-5 ügynök kellene a meló elvégzésére. Carter azonban elindul és egymaga, szoknyában rúgja szét az ellenfelek valagát.
Kár lett volna veszni hagyni, elfelejteni a karaktert az Amerika Kapitány első része után. De mivel Marvel jelen pillanatban nem tervezi, hogy a közeljövőben valamelyik női figura álljon egy filmjük középpontjában így más lehetőséget kellett keresni Carternek. A rövidfilm kellőképpen akciódús, Hayley Atwellnek abszolút jól áll a szerep (megint) és tényleg kár lett volna elfeledkezni róla. Nem is értem, hogy miért gondolja bárki is, hogy túl nehéz lenne egy képregényfilmet női főszereplővel összehozni. Mindenképpen érdemes megnézni és aztán feltehetjük a kérdést: Mikor kap Howard Stark is egy rövidfilmet?
Az Item 47 némileg más hangvételű. Bennie és Claire abszolút padlón van, nincs pénzük, viszont van egy Chitauri fegyverük. Pár nappal a Bosszúállók eseményei után járunk, az űrlények fegyvereit a SHIELD nem tudja használni, ám Bennie mégis képes beüzemelni és ha már szert tettek egy ilyen cuccra használják is. Kirabolnak néhány bankot, dúskálnak a pénzben. Sitwell ügynök ered a páros nyomába, küldetése, hogy megszerezze a földönkívüli eszközt és hidegre tegye a párost.
Bonnie és Clyde történet, csak némileg lazábban, humorosabban elmesélve. Hangulata nagyban hasonlít a SHIELD sorozatra, azaz véletlenül sem lehet komolyan venni, mindig próbálnak elsütnie poént. Sitwell afféle Coulson utánzat lenne, a rövidfilm készítésekor még nem tudtuk, hogy a Bosszúállókban átdöfött mellkasú ügynök nem tér vissza. Az Item 47 nem nevezhető kiemelkedőnek, abszolút átlagos.
Much Ado About Nothing (2012)
írta Nikodémus
Színdarab. Sőt, Shakespeare. Ráadásul modernizált adaptáció. Mielőtt unottan továbbkattintasz, fogadjunk: mondok egy nevet, és mindjárt érdekesnek fogod találni ezt a filmet. Mert minden idők legnagyobb(jának tartott) drámaírójának komédiáját ezúttal Joss Whedon dolgozta fel. Az a Joss Whedon, aki minden geekek álmát váltotta valóra, amikor elhozta nekik a Fireflyt, a Bosszúállókat és a Ház az erdő mélyént. És ez a pacák pár hónappal a gigamega hollywoodi szuperprodukció után fogta haverjait, összeterelte a saját házában, és 12 nap alatt brahiból leforgatta ezt a filmet. Ugye keresed már az állad a földön?
Disconnect (2012)
„Felhívjam? Fel kéne hívni. Á, nem, majd később. Vagy nem is, inkább ráírok chaten. Igen, majd holnap ráírok. Azt hiszem.”
Ismerős a modern társadalmunk rohanó életének cseppet „antiszoc” gondolatmenete, mely például épp a közösségi hálón történik meg? Ismerős, hogy az internet különböző oldalain titkos avatarok, nicknevek és profilok mögé bújunk, elszemélytelenedünk s ezzel vállaljuk a kockázatot, hogy talán olyan emberek ülnek a „billentyűzet másik végén” akik a tőlünk megszerzett információt kihasználva kárt okoznak nekünk? Ismerős, hogy baj esetén könnyebben vallunk ismeretleneknek a privát dolgainkról, mint a hozzánk közelálló embereknek? Többek között ezekről is beszél Henry Alex Rubin filmje, a Disconnect.
Thor: Sötét világ (Thor: The Dark World)
Az előző részről itt esett szó.
Bajban a Marvel? Vagy inkább rámentek a biztonsági játékra? Az eredettörténetek bemutatása után a Bosszúállók gigantikus sikert ért el és az eredmény egyúttal nagy elégedettséget is tükrözi. A stúdió tisztában volt vele, hogy ezt követően akkor is több száz milliót kaszáltak volna, ha Tony Stark és Nick Fury másfél órán keresztül sakkozott volna, miközben a milliárdos egyik páncélja és Pepper Potts a háttérben fogócskázna. Shane Black ide vagy oda a legutóbbi Vasember részt nehezen lehet Vasember filmnek hívni, helyesebb lett volna, ha a címet átkeresztelik Starkra. A Sötét világ is inkább egy sebtében összerakott történetnek tűnik, ahol a „a főhős eldobja néhányszor pörölyét és természetesen mentse meg a világmindenséget” sztori volt a követelmény, ebből Alan Taylor rendező kihozott egy nem túl emlékezetes, nézhető képregényfilmet. Olvasd tovább
Végjáték (Ender’s Game)
Hatalmas elismerés, ha egy regénynek Hugo vagy Nebula-díjat adnak. Nem szokták ponyváknak osztogatni, a komolyabb, művészi értékkel bíró könyvek kapják. A Végjáték megjelenése óta számos pozitív kritikát kapott és rengeteg „Legjobb…” listán szerepel előkelő helyen. Orson Scott Card műve klasszikusnak örvend és 1985-ös megjelenése óta mit sem vesztett népszerűségéből. Nem olvastam a könyvet, de biztosra veszem, hogy Card egy alaposan kidolgozott, részletesen leírt jövőt mutatott be és a felsorakoztatott karakterek sem papírmasé figurák voltak.
A filmverzió régóta a levegőben lóg, manapság eléggé divatossá vált, hogy egy drámákon edződött rendezőt kérnek fel nagyobb költségvetésű produkciók ledirigálására. Mit sem számít, ha egy eseménydúsabb jelenetnél a fejét vakargatja vagy lövése sincs, hogy az effektek miképp nézzenek ki. Foglalkozzon szépen a történettel, a szereplőkkel, jellemfejlődéssel és egyéb más fontos dolgokkal, a többit meg megoldják a tapasztalt trükkmesterek és az akciók terén jártas segédrendező. A Wolverine-t a piszok producerek miatt még nem lehetett Hood számlájára írni, de a Végjáték után fontolóra kellene vennie, hogy ismét a szűkebb büdzsével bíró drámákkal foglalkozzon. Olvasd tovább
2 kaliber (2 Guns)
írta Nikodémus
Néha érik apró örömök (no és megbízatások ;-)) az embert. Amilyen langyos volt a nyári moziszezon, olyan szkepszissel álltam neki, hogy pótoljam a 2 kalibert. A 80-90-es évek laza zsarumozijait bevallottan újrázó film pedig kétszeresen is meglepő volt: amíg néztem, szokatlanul jól szórakoztam, ám miután lepörgött, szinte egy árva poénra vagy jelenetre sem emlékeztem már belőle.









