Ha valaki kirobbanó formában érzi magát, buzog benne a tettvágy és józanul is úgy gondolja magáról, hogy legyőzhetetlen, új kihívásokat keresve talán érdemes lenne kipróbálnia az idegenlégiót. Ott kiderül, hogy valóban kemény legény-e vagy csak a vidéki átlagból emelkedik ki. A Navy Sealhez sem vesznek fel akárkit, alaposan megszenvedtetik a jelentkezőket és ha kibírják a sok szenvedést elmondhatják magukról, hogy egy elértek valamit és egy lépéssel közelebb kerültek hozzá, hogy Steve Rogershez (Amerika Kapitány) hasonlítsák magukat. A túlélő kezdő képsoraiban bepillanthatunk a kiképzésbe, amelyet nem mindenki tud és képes teljesíteni. Olvasd tovább
kritika
Batman: A sötét lovag visszatér I-II (2012-13)
írta Nikodémus
“This’ll be a good life. Good enough.”
Bruce Wayne (Peter Weller) utolsó szavaiként hangzik el ez a két mondat egy olyan képregényben, mely megjelenésekor nem csak a Batman-legendáriumot, hanem magát a képregény-történelmet is alaposan megváltoztatta. Amit Frank Miller író és Klaus Janson rajzoló 1986-ban letett az asztalra, az messze több egy egyszerű képregénynél: egy hős dekonstruálása, az amerikai álom cinikus szétszedése, lélektani és szociológiai értekezés, s mindez egy hátborzongatóan reális jövőképbe ágyazva.
Amerikai botrány (American Hustle)
Még a 70-es években történt, hogy az FBI egy szélhámospárt vetett be egy akcióban, korrupt politikusokat próbáltak segítségükkel elkapni. Részben valós eseményeken alapul – írják ki a film elején, amivel tisztázzák, hogy volt valami hasonló réges-régen és ebből nagyot merítettek az alkotók.
Megismerjük Irving Rosenfeldet (Christian Bale), akinek gyakorlatilag a „tisztes” foglalkozása csaló, de valahol mélyen legbelül lelkiismeretes fickó. Társa a bűnben és az ágyban a szépséges Sydney Prosser (Amy Adams), a hölgy is a meggyőzés, átverés mestere, ráadásul még csáberejét is be tudja vetni. Fut a szekér szépen, egészen addig, amíg Richie DiMaso ügynök képükbe nem nyomja jelvényét, mintha Rosenfeldnek nem lenne elég otthon egy zsörtölődő feleség (Jennifer Lawrence). De mégsem kerül a duó a rácsok mögé, szaktudásukat úgymond a közjó érdekében vethetik be, lefülelhetnek néhány megkenhető úriembert. Olvasd tovább
Blue Jasmine (2013)
írta Nikodémus
Hogy Woody Allen legújabb filmje megosztó, az nem meglepő. Az már inkább, hogy legtöbben szokatlan hangvételét kifogásolják, pedig a Blue Jasmine hangulata nem, csupán témája újdonság az életműben. S még az sem egészen. Ami viszont biztos, hogy vígan klarinétozó rendezőnk befejezte európai vakációját, és nincs kedve viccelni. Nagyon nincs.
Exek és szeretők (Enough Said)
Bántóan rossz romantikus filmek születnek manapság! Az még hagyján, hogy kvázi a férfi és a nő is ugyanúgy néznek ki, a modell alkatú színészek csillogó szemekkel vagy éppen bús arckifejezéssel pislognak egymásra. Sokat dobna a latba, ha láthatóan nem unnák a forgatást vagy esetleg a főszereplő a megfelelő borosta vagy az izmok növesztése helyett vett volna néhány órát egy színi tanodában, mert legalább ne ingereljenek hahotázásra minket, amikor az érzelemdúsnak szánt szövegeket úgy hadarják el, mintha csak tejet kérnének a boltban. És ha a tisztelt forgatókönyvíró esetleg saját maga próbálna kiagyalni valami értékelhetőt és ne egy sablontörténetet pár óra alatt összetákoló programra bízná a sztorit. Igazán kevés az értékelhető darab a műfajon belül. Lehet, hogy az egykaptafára készülő álmodozós-giccses tinirománcműfajra ráférne a megújulás vagy az is elképzelhető, hogy megöregedtem. Kifejezetten üdítő, hogy Exek és szeretők nem is a tizenévesekre lett szabva, hanem a felnőtteket célozták meg. Olvasd tovább
Röviden: Elpuskázva
Vince Vaughnnak egyetlen nagy ellensége van: önmaga. Illetve az a bizonyos fa, amelytől nem látja az erdőt és csak mostanában jött rá, hogy talán mégis ki jó lenne körülnézni… A színésznek egy időben jól ment a szekér, majd újabb filmjeit a kritikusok alaposan földbe döngöltek, de mit sem törődött a véleményekkel a hatalmas bevétel mellett, ám idővel a közönség is észbe kapott. Változtatnia kell, erre rájöhetett ő maga is, új filmje kedvéért meg tudta állni, hogy normális tempóban beszéljen, ne hadarjon és ne akarjon térdcsapkodós poénokat kinyögni. Az Elpuskázva remake-ben karaktere, David Wozniak nem viselkedik felnőtt módjára és a felelősségvállalás sem szerepel a szótárában, egyszerűen nem szeretne változtatni életvitelén. Majd megtudja, hogy az a spermabank, ahova egykoron serényen járt anyagot leadni kicsit elszúrt valamit, így fordulhatott elő, hogy immáron 533 gyerek apja. Nem is ezzel lenne a probléma, hanem hogy jó néhányan a bíróságon szeretnék kideríteni személyazonosságát. Ki ne rettenne meg egy ilyen hírtől? Wozniak azonban összeszedi magát, megpróbálja megismerni őket és tőle telhető módon valamennyire segíteni szeretne rajtuk. A kissé szétszórt, nemtörődöm viselkedésű férfi gondolkodása szép lassan megváltozik, aminek már rég ideje volt. Az Elpuskázva a 2011-ben bemutatott Starbuck remake-je, amelyet az eredeti film rendezője, Ken Scott „fordította le” a hollywoodi igényeknek és elvárásoknak megfelelően. A 3 évvel ezelőtti alkotás ismerete nélkül úgy érzem, hogy Scottot az amerikai változatnál nem feszegették a biztonsági zóna határait, a bevett sablonokat bátran alkalmazták. Némi drámai hangvételt is megütnek, bár épp csak annyit, hogy megmaradjon ártalmatlan vígjátéknak és ne tolódjon el a dramedy irányba. Vaughn visszafogottan játszik, rég alakított ennyire kedvelhető figurát, de van még mit változtatni mozdulatain és gesztusain. 60% Olvasd tovább
Out of the Furnace
Russell Baze (Christian Bale) egy kisebb gyaloghídon szeretné rábeszélni szerelmét, volt barátnőjét Lena Taylort (Zoe Saldana), hogy próbálják meg újra, melegítsék fel kapcsolatukat. Azonban a nő összejött a seriffel, amíg Russell a rácsok mögött pihent, amiért ittasan balesetet okozott, ráadásul Lena terhes lett. A férfi nem erőlteti a dolgot és minden jót kíván. A szürke, szomorkás hangulatú vidéken csak egy jó nagy adag optimizmus, a család és a barátok tudják tartani a lelket az emberben. De mivel apja időközben elhunyt, barátnője másnál talált boldogságra, így csak a testvére az utolsó szalmaszál, akibe még kapaszkodhat, hogy ne forduljon be véglegesen. Olvasd tovább
Don Jon / The Spectacular Now (2013)
írta Nikodémus
Habár gyakran keveredik fel a függőség a mozivászonra, a téma fontossága még nem feltétlenül igazolja a produkciók létjogosultságát. A Don Jon és a The Spectacular Now abban különbözik a közelmúlt idevágó felhozatalától, hogy merész témaválasztással és szokatlan érzékenységgel mesél főhőséről, aki, miközben úgy tűnik, ideális életet él, végzetesen belegabalyodott valamilyen szenvedély hálójába. Onnan pedig nem lehet kikecmeregni kellemetlen szembesítések nélkül.
12 év rabszolgaság (12 Years A Slave)
A feketék jogainak sárba tiprása, illetve állatokként való kezelése egy soha el nem feledhető, fájó pont az amerikai történelemben. A szolgasorsról rengeteg produkció született, bemutattak mindent amit csak lehetett, sokan mozgókép formában sírták el bánatukat és megannyi rendező film formába öntött nyílt levéllel mondta meg a magáét. Újat a témában nemigen lehet bemutatni vagy éppen elmesélni. Próbálkozni ettől függetlenül lehet, hiszen nem kell feltétlenül újdonsággal előrukkolni, ahhoz, hogy a közönség egy idő után folyamatosan zsebkendője után kapkodjon vagy éppen a The End alatt ne felállva tapsoljon, hanem leboruljon az alkotás előtt. Nemrég Lee Daniels mutatta be egy Fehér Házban dolgozó komornyik szemszögén keresztül, hogy miképp formálódtak az évtizedek és ezzel együtt a feketék jogai pályafutása során. Azonban rendezése nem volt több, mint egy átlagos történelemóra, aminek a végén már igencsak várjuk a kicsengetést. Olvasd tovább
47 Ronin – írta Mini Me
A 47 ronin története megegyezne Japán történetével?
Milyen magasztos és pátoszos felvezetése ez egy olyan filmalkotásnak, ami valós események észvesztően „elfantáziált” adaptációját fogja a következő majd 2 órában a vásznon megmutatni. Mondhatni nagy várakozások előzték meg a filmet, amely többszöri csúszással, kisebb-nagyobb cirkusszal a forgatás közben, de végül elérte a mozikat. Bárcsak csúszott volna még egy évet és csinálták volna meg rendesen. Egy ilyen történet, amely megtestesíti a szamuráj hagyományok legbensőbb emlékezetét és hagyományait megérdemelte volna, hogy Akira Kuroszava klasszikusa vagy akár Edward Zwick filmjének nyomdokaiba lépjen, ehelyett azonban új léptéket teremtett. A hogyan degradáljuk le a történelmet, posványos, látványorientált, giccstengeres mesévé szintet érte el. Olvasd tovább
A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street)
Az amerikai álmot sokan hajszolják, többen megpróbálták több-kevesebb sikerrel a vásznakon is bemutatni, értelmezni a kifejezést. De valójában ez a közhely nem jelent más, mint azt, hogy valakinek a zsebe tele van dollármilliókkal. A ropogós bankjegyek segítségével bármit el lehet érni. Az eszmét tavaly két úriember is sajátos módon közelítette meg. Kiderült, hogy Michael Bay-nek van humorérzéke, ráadásul képes saját magát (filmjeit) kifigurázni. A Pain & Gainben testépítők törvénytelen úton jutottak nagyobb összeghez, amiből megvalósították az általuk elképzelt, tesztoszterontól és önimádatuktól fűtött amerikai álmukat, ami végül csak kipukkant, mint egy lufi. Martin Scorsese pedig Jordan Belfort kábszerekkel telített életén visz minket végig, aki szintén elkövetett néhány nem éppen legális cselekedetet. Olvasd tovább
Stalingrad (2013)
A sztálingrádi csata a történelem egyik legvéresebb, legkegyetlenebb, legkeményebb ütközete volt, amit nem túlzás, ha mészárszéknek jellemezzük. Egy irgalmatlanul nagy hentesüzemnek. Két diktátor serege küzdött egymással, nem igazán minden egyes talpalatnyi földért, hanem emeletről emeletre, szobáról szobára folyt az öldöklő küzdelem. Az orosz filmiparban néhányan úgy gondolhatták, hogy most meg kellene már mutatniuk, hogy ők is tudnak kiemelkedő művet készíteni erről az összecsapásról, hiszen leginkább Az ellenség a kapuknál, illetve az 1993-as német Stalingrad ugrott be az embereknek. És ez nem mehet így tovább! Nos, maradjunk annyiban, hogy Fjodor Bondarcsuk rendezése nem fog hivatkozási alapként szolgálni a jövőben. Olvasd tovább










