3

A nő (Her)

ano

A net erős befolyással van a kapcsolatok kialakulására és változására a mai világban. Sokan már csak úgy tudnak közlekedni, ha telefonjukon épp heves diskurzust folytatnak valakivel. De facebook generáció azzal is beéri, hogy otthon a monitor előtt körbeszélgetést folytasson ismerőseivel, így számukra feleslegessé válik a személyes találkozó.

Nem most kezdődött a jelenség. Néhány évvel ezelőtt valamelyik riportműsorban egy férfi lelkesen ecsetelte, hogy nincs szüksége arra, hogy hús-vér emberekkel találkozzon. Nem hiányzik neki, hogy szemtől szemben beszélgessen másokkal, épp elég, hogy az internet világa. A világhálón több olyan barátra tett szert, akikkel mindent meg tudott vitatni és még a legféltettebb titkait is megosztotta velük, erre pedig a való életben nem volt példa. Tehát sokkal jobb a netes univerzum, ahol minden vágyát kiélheti és rengeteg barátja van. Bizony, temérdek hozzá hasonló személy éli mindennapjait egy sötét szobában, begubózva a saját maga által tökéletesnek vélt világban. Olvasd tovább →

1

Jack csónakázni megy (2010)

írta Nikodémus

2014-02-jack-goes-boating-01

Önmagán túlmutató kulcsjelenet: Jack (Philip Seymour Hoffman) barátaival és reménybeli kedvesével, Connie-val (Amy Ryan) egy négyesrandi vacsorájának előkészítéseként önfeledten vízipipáznak. A merészebbek egy-egy csíkot is felhúznak, ám a könnyed bódulatot keresztülhasítja a füstjelző éles szirénája. Odaégett a vacsora, és az idill pillanatok alatt széttörik. Nem akarom túldimenzionálni a dolgot, de Philip Seymour Hoffman február eleji halálának tükrében első (és most már tudjuk, egyetlen) rendezésének, a Jack csónakázni megy című filmnek ez a jelenete bizony szívszorítóvá erősödik.

Olvasd tovább →

4

Leporolt Filmtekercsek: Ne Bántsátok a Feketerigót! (1962)

Hollywood termékeny 60-as éveiben a műfajok széles skálája intenzív fejlődésbe kezdett. Ekkortájt jelentek meg a kalanddal fűszerezett háborús és történelmi, mára már klasszikus darabok, mint a Navarone ágyúi (1961), Arábiai Lawrence (1962) vagy a Kleopátra (1963) és még sok olyan alkotás melyekben hősöket avattak. A hős fogalma a különböző korok, a társadalom, a felfogások és az értékek változásához igazodva az egyik legképlékenyebb így legjobban formálható és megjeleníthető témája a művészetek világának. Amikor Harper Lee 1961-ben Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill A Mockingbird) című könyvével Pulizer díjat nyert, egy évvel később egy olyan műfajilag színes filmadaptációja született meg, amely örökre beírta magát a filmes történelembe.

to-kill-a-mock-cover

Olvasd tovább →

5

Tom yum goong 2 – A sárkány bosszúja 2

tomyum

2003-ban, 11 évvel ezelőtt új akciósztárt köszöntött a filmvilág. Tony Jaa kilépett a nemzetközi színtérre és nem csak ő, hanem a muay thai harcművészetet is igen népszerűvé tette a körbepörgőrúgásokba belefáradt akciókedvelők számára és legalább sokan megkeresték Thaiföldet a térképen. Jaa-t Bruce Lee méltó utódjaként emlegették, ám a harcművész tett arról, hogy neve ne ragyogjon sokáig. A Tom yum goong – A sárkány bosszúja még hozta a vártakat, de ami ezután érkezett nem igazán hiányzott senkinek. Pláne nem Jaa-nak, akinek az Ong Bak 3-mal is meggyűlt a baja és a Tom yum Goong folytatását is csak nagy nehézségek árán rakták össze, ami sajnos a végeredményen csúnyán meglátszik. Olvasd tovább →

4

Open Grave

opengrave

Egy férfi hullákkal telített veremben tér magához. Fogalma sincs hogyan került oda és a saját nevét sem tudja. Gyorsan rá kell ébrednie, hogy totálisan nem emlékszik semmire. Miután kimászott a rengeteg tetem közül a közelben rábukkan egy házra, ahol több, hozzá hasonló amnéziás emberrel ordibálhat idegesen. Egy kínai nő láthatóan ismeri őket, ő az egyetlen, aki választ adhatna a tengernyi kérdésre, de nyelvi problémák miatt nem kapnak választ. Olvasd tovább →

2

The Fifth Estate (2013)

írta Nikodémus

2014-02-the-fifth-estate-01

Ha évtizedek múltán emlegetik még egyáltalán, ez a film két dologról marad emlékezetes: Benedict Cumberbatch fehérre ondolált hajáról és az irgalmatlan buktáról, amit nyitóhétvégéjén az amerikai mozikban produkált. Ilyen hálátlan az utókor, pedig Bill Condon filmje, a The Fifth Estate – ellentétben például a rettentően kínos jOBS-zal – legalább működőképes filmként.

Olvasd tovább →

1

A túlélő (Lone Survivor)

tulelo

Ha valaki kirobbanó formában érzi magát, buzog benne a tettvágy és józanul is úgy gondolja magáról, hogy legyőzhetetlen, új kihívásokat keresve talán érdemes lenne kipróbálnia az idegenlégiót. Ott kiderül, hogy valóban kemény legény-e vagy csak a vidéki átlagból emelkedik ki. A Navy Sealhez sem vesznek fel akárkit, alaposan megszenvedtetik a jelentkezőket és ha kibírják a sok szenvedést elmondhatják magukról, hogy egy elértek valamit és egy lépéssel közelebb kerültek hozzá, hogy Steve Rogershez (Amerika Kapitány) hasonlítsák magukat. A túlélő kezdő képsoraiban bepillanthatunk a kiképzésbe, amelyet nem mindenki tud és képes teljesíteni. Olvasd tovább →

6

Batman: A sötét lovag visszatér I-II (2012-13)

írta Nikodémus

2014-02-tdkr-01

“This’ll be a good life. Good enough.”

Bruce Wayne (Peter Weller) utolsó szavaiként hangzik el ez a két mondat egy olyan képregényben, mely megjelenésekor nem csak a Batman-legendáriumot, hanem magát a képregény-történelmet is alaposan megváltoztatta. Amit Frank Miller író és Klaus Janson rajzoló 1986-ban letett az asztalra, az messze több egy egyszerű képregénynél: egy hős dekonstruálása, az amerikai álom cinikus szétszedése, lélektani és szociológiai értekezés, s mindez egy hátborzongatóan reális jövőképbe ágyazva.

Olvasd tovább →

5

Amerikai botrány (American Hustle)

amerikaibotrany

Még a 70-es években történt, hogy az FBI egy szélhámospárt vetett be egy akcióban, korrupt politikusokat próbáltak segítségükkel elkapni. Részben valós eseményeken alapul – írják ki a film elején, amivel tisztázzák, hogy volt valami hasonló réges-régen és ebből nagyot merítettek az alkotók.

Megismerjük Irving Rosenfeldet (Christian Bale), akinek gyakorlatilag a „tisztes” foglalkozása csaló, de valahol mélyen legbelül lelkiismeretes fickó. Társa a bűnben és az ágyban a szépséges Sydney Prosser (Amy Adams), a hölgy is a meggyőzés, átverés mestere, ráadásul még csáberejét is be tudja vetni. Fut a szekér szépen, egészen addig, amíg Richie DiMaso ügynök képükbe nem nyomja jelvényét, mintha Rosenfeldnek nem lenne elég otthon egy zsörtölődő feleség (Jennifer Lawrence). De mégsem kerül a duó a rácsok mögé, szaktudásukat úgymond a közjó érdekében vethetik be, lefülelhetnek néhány megkenhető úriembert. Olvasd tovább →

0

Exek és szeretők (Enough Said)

exekesszeretok

Bántóan rossz romantikus filmek születnek manapság! Az még hagyján, hogy kvázi a férfi és a nő is ugyanúgy néznek ki, a modell alkatú színészek csillogó szemekkel vagy éppen bús arckifejezéssel pislognak egymásra. Sokat dobna a latba, ha láthatóan nem unnák a forgatást vagy esetleg a főszereplő a megfelelő borosta vagy az izmok növesztése helyett vett volna néhány órát egy színi tanodában, mert legalább ne ingereljenek hahotázásra minket, amikor az érzelemdúsnak szánt szövegeket úgy hadarják el, mintha csak tejet kérnének a boltban. És ha a tisztelt forgatókönyvíró esetleg saját maga próbálna kiagyalni valami értékelhetőt és ne egy sablontörténetet pár óra alatt összetákoló programra bízná a sztorit. Igazán kevés az értékelhető darab a műfajon belül. Lehet, hogy az egykaptafára készülő álmodozós-giccses tinirománcműfajra ráférne a megújulás vagy az is elképzelhető, hogy megöregedtem. Kifejezetten üdítő, hogy Exek és szeretők nem is a tizenévesekre lett szabva, hanem a felnőtteket célozták meg. Olvasd tovább →

0

Röviden: Elpuskázva

0dm1Vince Vaughnnak egyetlen nagy ellensége van: önmaga. Illetve az a bizonyos fa, amelytől nem látja az erdőt és csak mostanában jött rá, hogy talán mégis ki jó lenne körülnézni… A színésznek egy időben jól ment a szekér, majd újabb filmjeit a kritikusok alaposan földbe döngöltek, de mit sem törődött a véleményekkel a hatalmas bevétel mellett, ám idővel a közönség is észbe kapott. Változtatnia kell, erre rájöhetett ő maga is, új filmje kedvéért meg tudta állni, hogy normális tempóban beszéljen, ne hadarjon és ne akarjon térdcsapkodós poénokat kinyögni. Az Elpuskázva remake-ben karaktere, David Wozniak nem viselkedik felnőtt módjára és a felelősségvállalás sem szerepel a szótárában, egyszerűen nem szeretne változtatni életvitelén. Majd megtudja, hogy az a spermabank, ahova egykoron serényen járt anyagot leadni kicsit elszúrt valamit, így fordulhatott elő, hogy immáron 533 gyerek apja. Nem is ezzel lenne a probléma, hanem hogy jó néhányan a bíróságon szeretnék kideríteni személyazonosságát. Ki ne rettenne meg egy ilyen hírtől? Wozniak azonban összeszedi magát, megpróbálja megismerni őket és tőle telhető módon valamennyire segíteni szeretne rajtuk. A kissé szétszórt, nemtörődöm viselkedésű férfi gondolkodása szép lassan megváltozik, aminek már rég ideje volt. Az Elpuskázva a 2011-ben bemutatott Starbuck remake-je, amelyet az eredeti film rendezője, Ken Scott „fordította le” a hollywoodi igényeknek és elvárásoknak megfelelően. A 3 évvel ezelőtti alkotás ismerete nélkül úgy érzem, hogy Scottot az amerikai változatnál nem feszegették a biztonsági zóna határait, a bevett sablonokat bátran alkalmazták. Némi drámai hangvételt is megütnek, bár épp csak annyit, hogy megmaradjon ártalmatlan vígjátéknak és ne tolódjon el a dramedy irányba. Vaughn visszafogottan játszik, rég alakított ennyire kedvelhető figurát, de van még mit változtatni mozdulatain és gesztusain. 60% Olvasd tovább →