Author: Doro_

3

Íme az első képek a Kedvencek temetője rebootból

Publikálta Doro_

Pet Sematary, Paramount Pictures

Végre rákukkanthatunk milyen hangulatot igyekszik sugározni a 2019 tavaszán mozikba kerülő Kedvencek temetője (Pet Semetary) legújabb feldolgozása. A Stephen King 1983-ban publikált, rendkívül népszerűvé vált könyvén alapuló eredeti verzió 1989-ben került a vászonra, s vált később klasszikussá (hazánkban is). A gyász természetes ám egyben megterhelő folyamatának (érhető, emberi indíttatásból történő) természetellenes felrúgása, a valóságunk és a túlvilág határainak elmosódása, valamint ezek elkerülhetetlen következményeként a gonosz megjelenése borzolta az idegeinket. Mint ahogy az lenni szokott, hamarosan jött a második rész is azonban nem tudta megismételni amit az első rész adott; csalódott közönséget hagyott maga mögött. Ezúttal, a rebootban már nem a mester írja a fogatókönyet, a staféta David Kajganich kezébe kerül (Invázió, The Bigger Splash). Néhány nagyszabású változtatásra ugyan számítani lehet, mind a történetben, mind pedig a könyv karaktereinek felbukkanásában/szerepeltetésében, ami a hardcore kiskedvenc rajongóknak talán aggódásra adhat okot, ám a King-univerzum – azt gondolom – félig megelőlegezett garancia arra, hogy nagyot nem tévedhetnek a készítők. … és persze a főbb szerepekben Jason Clarke,  John Lithgow és Amy Seimetz.

Képek odalent.

Doro_

Olvasd tovább →

1

Kimi no na wa – Your Name (2016)

Publikálta Doro_

Your_name_poster

A Your Name (Kimi no na wa) című japán animációs egész estés film nagyot robbantott a kasszáknál, természetesen főleg szülőországában, ahol minden idők második legnagyobb nyitóbevételét produkálta Miyazaki mester Spirited Away (Chihiro szellemországban) Oscar díjjal jutalmazott alkotása után. Ugyanakkor, mint tudjuk az anyagi bevétel csak egyik oldala ama bizonyos fényes érmének. Amikor a kritikusok és a közönség totális egyetértéssel karöltve kezdik el méltatni a filmet… na, ott az a pont, ahol megakad a szemünk és figyelmünk rajta. Leo-t idézve a Django elszabadulból: „…you had my curiosity, but now you have my attention”.

Olvasd tovább →

1

Hector and the Search for Happiness (2014)

Publikálta Doro_

Hector-Poster

Eleged van a virágos-erdős-óceános háttérre, kacskaringós betűtípussal ráfirkantott Coelho-szerű boldogság-bölcsességekből? Hát Hectornak is. Pedig neki hivatása segíteni az embereken, pszichiáterként gyönyörű irodában tart terápiákat szorongó, önmagukat és a harmóniát nem találó embereknek és próbálja a boldogság útjára terelni őket. A dolog csak ott hibádzik, hogy pontosan ő sem tudja mi fán is terem az igazi boldogság, hogyan is lehetne így megbízható orvos ha bort iszik és vizet prédikál? Munkáját egyre felületesebben, szórakozottabban végzi, míg végül belátja, hogy ez így nem mehet tovább. Szerinte egy igazi tudós-szakember képes definiálni a boldogságot, tollal, papíron, ehhez pedig anyagot kell gyűjtenie az élet adta véletlen esettanulmányok alapján, így el is indul egy világ körüli útra, egyedül, otthon hagyva döntése előtt értetlenül álló feleségét. Hector mindenre felkészül, nyitott és optimista befogadni az új ötleteket, megoldásokat, bár mélyebb leckét kap, mint először gondolná: a boldogságért nem feltétlenül kell több ezer kilométert utazni. Talán saját házunk táján kéne először körbenéznünk, mi is a saját szomorúságunk forrása.

Olvasd tovább →

4

Leporolt Filmtekercsek: Véresen egyszerű (Blood Simple.,1984)

Publikálta Doro_

Blood-Simple-Poster

 

Annyira nem is kell nagyon porolgatni, tisztogatni ezt a klasszikusnak számító thrillert, hisz „alig” harminc éves múlt, legfőbb ismertetőjegye pedig, hogy a Coen fivérek rendezői debütálása modern kori film-noir köntösébe bújtatva. A film megtekintése előtt még azon gondolkodtam, hogy vajon a rendezőpáros, hogyan, mivel kezdte a karrierjét: gyenge kezdés után kitaposták szépen az utat, bukdácsoltak, saját kárukon tanultak, felküzdötték magukat? Ám mikor pörögött a stáblista és a takaró sarkát szorongatva a film sötét hangulata ellenére fejcsóválva nevetni támadt kedvem, rájöttem, hogy ezek a srácok született zsenik az elejétől fogva. Néhány népszerű alkotásukat, mint a Fargot (1996) vagy A nagy Lebowskit (1998) eddig is hatalmas becsben tartottam a Véresen Egyszerűben bemutatott rendezői és szerkesztői alapkoncepció pedig sikerrecept: mai napig megállja a helyét. Coenék a filmgyártás terén igazi multitalentumok; írók, rendezők, producerek, vágók, s górcső alatt most itt a pályakezdő alkotásuk.

Olvasd tovább →

5

A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey)

Publikálta Doro_

a szurke 50 arnyalata poster

Eljött az ideje annak, hogy itt, a Droidon is beszéljünk kicsit arról az alkotásról, ami már hetek óta izgatta/izgatja a népet szokatlan témájának és véleményem szerint zseniális előzetes kampányhadjáratának köszönhetően, amivel extrém véleménynyilvánításra sarkallta a moziba járókat… és érdekes módon azokat is, akik nem látták a filmet. Kétségtelen, hogy Magyarország eddigi  legnagyobb, 244 millió forintos nyitóbevételt jegyzi, ami azóta még legalább 80 millióval nőtt, és még nincs vége, a számok a mai nappal is csak növekednek. Előre leszögezném, hogy A szürke ötven árnyalatát inkább tartom egy érdekes  jelenségnek, ami több kérdést vet fel arról, hogyan  vélekednek, mit reagálnak az emberek (és megint  hangsúlyozom, nem feltétlenül film- vagy könyvkedvelők)  mikor a szexualitás témája kerül terítékre, mint egy, a romantika köpenyébe burkolt szadomazochizmusnak (vagy akár fordítsuk meg a burkolás irányát, ugyan mindegy). Sőt, tovább megyek: olyan szép társadalmi és pszichológia-rajz bontakozik ki a filmet lereagáló internetes kultúrából, vagyis az anonim felhasználók kommentjei mögött rejtőző rossz kapcsolatok, önbecsapás, prűdség, naivitás, elfojtott vágyak üzeneteiből, hogy komolyan mondom, a szakembereknek vagy diploma előtt álló, ezen területen tanuló egyetemistáknak tökéletes témaválasztás lehetne.

Olvasd tovább →

3

Leporolt Filmtekercsek: A dicsőség ösvényei (The Paths of Glory, 1957)

Publikálta Doro_

írta: Doro

paths-of-glory-poster

A filmről korábban BeniMan is írt.

A háború rendkívül hasonlít egy sakkjátszmához ugyanakkor nagyon messze is áll tőle. Az egymással szemben álló két fél minden stratégiai erejével azon van, hogy az ellentétes színű hadsereget megritkítsa majd annak fejét sarokba szorítva győzelmet arasson. Csakhogy a való életben a pepita tábláról levett figurák nem várják türelmesen a sorukat (sorsukat), hogy a következő meccs keretében újra felálljanak a posztjukra, hanem vér, szenvedés és az elkerülhetetlen halál, ami a legrosszabb esetben vár rájuk. Stanley Kubrick klasszikus első világháborús filmje egy nagyon érdekes, korábban nem látott megközelítésből mutatja be a háború borzalmait, mégpedig a bábukat mozgató nagyhatalmú kezek döntései és az azokat megszenvedő sorkatonák életén át. Pontosabban, felveti azt az aktuális és örök kérdést: mi történik, ha a hatalmat olyan emberek birtokolják akik – személyiségükből kifolyólag – azt gyakorolva saját malmukra hajtják a vizet. Amilyen nehéz és fájdalmas és bonyolult a téma Kubrick szerencsére olyan szépen és érthetően rendezi meg, mint egy „pont, pont, vesszőcske” rajzot.
Olvasd tovább →

35

Kibeszélő – Kedvenc gagyi filmem

Publikálta Doro_

love-question

Mindenkinek van legalább egy olyan film a repertoártjában ami általános fújolásnak örvend és mégis nagy szeretettel, még nagyobb szemekkel és mosollyal az arcon nézi végig újra és újra. Időnként előveszed Te is a magadét vagy ha épp adja a Tv, megáll a kezedben a távirányító, s bár lehúzták a kritikusok, az emberek, Te mégis ragaszkodsz hozzá egy kellemes emlék, egy kedvenc színész, meghatározó zene vagy pár fejedben ragadt sor miatt. Nos eljött az idő, vallj színt: mi a szívednek kedves gagyi filmed? És a legfontosabb: miért?

 

0

Rövidfilm: Brain Divided

Publikálta Doro_

Az első randi sosem tartozott az élet legkönnyebb műfajai közé. Csupa izgalom, kíváncsiság, megfelelni vágyás, olykor pedig nem kevés stressz.  Mégis mi történik ilyenkor bennünk? Egy srác egy romantikus vacsora keretében találkozik választott hölgyével miközben agyában epikus csata zajlik a racionális bal és az ösztönös, érzelemdús jobb agyfélteke között, ezzel vicces szituációkba hozva gazdájukat.

2

Rio 2 (2014)

Publikálta Doro_

 Rio2_poster

 írta Doro_

Egzotikus madarak, ritka papagájok, aranyos történet, szerethető karakterek, zene, tánc, színkavalkád és humor. Ez mind az, amit a Blue Skies Studios elhozott nekünk 2011-ben a Rio-val, ami egy nagyon szép, vicces és szerethető mese lett. A karneváli hangulat folytatódik idén, hiszen a Rio 2-ben újra kalandozhatunk az idő közben családot alapító Azúrral (Blue, Jesse Eisenberg) és Csilivel (Jewel, Anne Hathaway) valamint megannyi bolondos haverjával. Nos igen, az emberi kézhez és környezethez szokott Azúr apa lett, 3 fiókát nevel a nyüzsgő Rio de Janeiro nagyvárosi dzsungelében, mígnem gazdája Linda, aki épp az Amazonas őserdejét kutatja, s véletlenül belebotlik egy eldugottan élő kék papagáj kolóniába. Csili a híren felbuzdulva, hogy fajuk még sincs kihalásra ítélve, felnyalábolja a gyerekeket és férje urát, hogy végre csatlakozhassanak vadon élő társaihoz. Ez persze nem ígérkezik könnyű feladatnak Azúr számára, aki egy cseppet sem érzi otthonosan magát a vad természetben és elég rosszul áll a szénája felesége újonnan megismert madár családjában.

Olvasd tovább →

3

Szél támad (The Wind Rises, 2013)

Publikálta Doro_

szel-tamad-mozi-poszter

 írta Doro_

Manapság amikor animációs filmekről esik szó, hajlamosak vagyunk rögtön a számítógépes grafikájú mesékre gondolni például a Pixartól vagy a Disneytől, ami nem meglepő, hisz ez a műfaj évről-évre szemmel láthatóan fejlődik, miközben verseng, hogy minél realisztikusabb hangyát, lajhárt, kutyát, embert vagy lenyűgöző kitalált lényeket mutasson be és csilli-villi világokat teremtsen köréjük. Volt idő amikor izgalmunkban ráültünk a kezünkre mesenézés közben mert különben összezsíroztuk volna a tv képernyőjét vagy a moziban karjainkat zombi módon előretartva cammogtunk a vászon felé, csak hogy megérinthessük Merida haját vagy megcsapkodhassuk egy-egy sárkány pikkelyes oldalát. Azt hiszem ezen a határon már évekkel ezelőtt túlléptünk és a számítógépes mesék elvesztették a „csak a látvány” privilégiumát, mögöttes tartalom kell a nézőnek, s ezzel – ha szabad csúnyán fogalmaznom – visszaereszkedett a hagyományos, kézzel rajzolt animációk versenyszférájába. Hayao Miyazaki egész munkássága példa arra, hogy milyen is mikor valakit nem sodornak el a modern vívmányok hullámai hanem kitart szeretett hagyományos módszere mellett, azokat eredeti ötleteivel tölti meg és művészi  mozgóképes történeteket regél. A Szél támad, a visszavonulását tavaly bejelentő Miyazaki feltehetően utolsó gyermeke. Életrajzi dráma, mely Jiro Horikoshi-ról, a második világháború hírhedt Zéró vadászgépeinek tervezőjéről szól.

Olvasd tovább →

7

Demóna (Maleficent)

Publikálta Doro_

demonaposzter

 írta Doro_

Manapság, ha megfigyeltétek, a filmvilágban egyre gyakrabban találkozhatunk két érdekes elemmel. Az egyik a klasszikus mesék feldolgozása, amikhez a filmkészítők már sokkal bátrabban, megújító módon nyúlnak, látvány, sztori, hangulat és nézőpont szempontjából. A másik pedig, hogy a főszereplőnek egy gonosz karaktert tesznek meg így föltételezik, hogy meg akarjuk ismerni annak személyét, történetét, sorsát, magyarul szimpatizálásra késztetnek (pölö Gru). Nos, a nagy kérdés, hogy hogyan is sikerült ez a Demóna esetében? A sok-sok gyenge vagy közepesen gyenge mese feldolgozás után, mint a Hófehér és a vadász, a Jack, az óriásölő és A lány és a farkas, örömmel mondhatom: egészen remekül.

Olvasd tovább →

4

Leporolt Filmtekercsek: Ne Bántsátok a Feketerigót! (1962)

Publikálta Doro_

Hollywood termékeny 60-as éveiben a műfajok széles skálája intenzív fejlődésbe kezdett. Ekkortájt jelentek meg a kalanddal fűszerezett háborús és történelmi, mára már klasszikus darabok, mint a Navarone ágyúi (1961), Arábiai Lawrence (1962) vagy a Kleopátra (1963) és még sok olyan alkotás melyekben hősöket avattak. A hős fogalma a különböző korok, a társadalom, a felfogások és az értékek változásához igazodva az egyik legképlékenyebb így legjobban formálható és megjeleníthető témája a művészetek világának. Amikor Harper Lee 1961-ben Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill A Mockingbird) című könyvével Pulizer díjat nyert, egy évvel később egy olyan műfajilag színes filmadaptációja született meg, amely örökre beírta magát a filmes történelembe.

to-kill-a-mock-cover

Olvasd tovább →