Eleged van a virágos-erdős-óceános háttérre, kacskaringós betűtípussal ráfirkantott Coelho-szerű boldogság-bölcsességekből? Hát Hectornak is. Pedig neki hivatása segíteni az embereken, pszichiáterként gyönyörű irodában tart terápiákat szorongó, önmagukat és a harmóniát nem találó embereknek és próbálja a boldogság útjára terelni őket. A dolog csak ott hibádzik, hogy pontosan ő sem tudja mi fán is terem az igazi boldogság, hogyan is lehetne így megbízható orvos ha bort iszik és vizet prédikál? Munkáját egyre felületesebben, szórakozottabban végzi, míg végül belátja, hogy ez így nem mehet tovább. Szerinte egy igazi tudós-szakember képes definiálni a boldogságot, tollal, papíron, ehhez pedig anyagot kell gyűjtenie az élet adta véletlen esettanulmányok alapján, így el is indul egy világ körüli útra, egyedül, otthon hagyva döntése előtt értetlenül álló feleségét. Hector mindenre felkészül, nyitott és optimista befogadni az új ötleteket, megoldásokat, bár mélyebb leckét kap, mint először gondolná: a boldogságért nem feltétlenül kell több ezer kilométert utazni. Talán saját házunk táján kéne először körbenéznünk, mi is a saját szomorúságunk forrása.
Olvasd tovább →