1

Csillámpor nélkül – Rögtönzött Szerelem (The Big Sick)

írta Nikodémus

2017-12-rögtönzött-szerelem-1

Torkollhat-e önfeltáró terápiába egy stand up-műsor? Lehet-e üdvös egy súlyos betegség? Szabad-e viccelni a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal? Az itthon még ősz utóján bemutatott Rögtönzött szerelem (The Big Sick) – vigyázat, a magyar cím megtévesztő! – nemhogy bátran bevállalja ezeket a szituációkat, de olyan pompásan jön ki belőlük, hogy eszünkbe sem jut butuska romantikus komédiának nevezni. Michael Showalter rendezése nem is az: ízig-vérig valószerű drámával van dolgunk, olyannyira, hogy a saját igaz történetét megíró humorista, Kumail Nanjiani önmagát játssza a főszerepben. A gyors felütés után le is pereg az összes romkom-közhely a cselekményről.

Olvasd tovább

0

Sing Street

írta Nikodémus

2016-09-sing-street-1

John Carney még mindig nem unja: zsinórban harmadik nagyjátékfilmje szól a zenészlét kihívásairól, rendre dallamosra hangszerelve. Legújabb filmje, az itthon augusztus derekán bemutatott Sing Street igazi nyárvégi feelgood-mozi, s a rendező nem is felejti ki kedvenc témáját a remekül összekevert hozzávalók közül: hősének most is a kispolgári lét unalma és az önmegvalósítás nagy kalandja között kell választania. A tálalást figyelve pedig mi is csettinthetünk: hiába láttuk már a bevált formátum minden elemét valahol máshol, nem tudjuk megunni.

Olvasd tovább

0

Játszmák kicsiben – Gemma Bovery / Julie kisasszony (2014)

írta Nikodémus

2015-08-gemma-bovery-julie-kisasszony-1

Ugye ismerjük ezt az embertípust? Mindegy, hogy privát kis szemétdombján vagy hatalmasra nőtt birodalmak tetején trónol, mindegyre saját játszmáit űzi. Hogy kisszerű sakkozása milyen tragikus következményekkel járhat, arra szomorú példa a hazai mozikban még tavasszal bemutatott Gemma Bovery és Julie kisasszony.

Olvasd tovább

0

Samba (2014)

írta Nikodémus

2015-07-samba-1

Ezerféleképpen tematizálták már nagyvásznon is a mind szorítóbb aktualitássá váló európai bevándorló-kérdést, s Eric Toledano és Olivier Nakache legújabb filmje, a Magyarországon idén tavasszal bemutatott Samba elsősorban nem is mondanivalójában, inkább hangvételében igyekszik újdonságot felmutatni.

Olvasd tovább

5

A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey)

a szurke 50 arnyalata poster

Eljött az ideje annak, hogy itt, a Droidon is beszéljünk kicsit arról az alkotásról, ami már hetek óta izgatta/izgatja a népet szokatlan témájának és véleményem szerint zseniális előzetes kampányhadjáratának köszönhetően, amivel extrém véleménynyilvánításra sarkallta a moziba járókat… és érdekes módon azokat is, akik nem látták a filmet. Kétségtelen, hogy Magyarország eddigi  legnagyobb, 244 millió forintos nyitóbevételt jegyzi, ami azóta még legalább 80 millióval nőtt, és még nincs vége, a számok a mai nappal is csak növekednek. Előre leszögezném, hogy A szürke ötven árnyalatát inkább tartom egy érdekes  jelenségnek, ami több kérdést vet fel arról, hogyan  vélekednek, mit reagálnak az emberek (és megint  hangsúlyozom, nem feltétlenül film- vagy könyvkedvelők)  mikor a szexualitás témája kerül terítékre, mint egy, a romantika köpenyébe burkolt szadomazochizmusnak (vagy akár fordítsuk meg a burkolás irányát, ugyan mindegy). Sőt, tovább megyek: olyan szép társadalmi és pszichológia-rajz bontakozik ki a filmet lereagáló internetes kultúrából, vagyis az anonim felhasználók kommentjei mögött rejtőző rossz kapcsolatok, önbecsapás, prűdség, naivitás, elfojtott vágyak üzeneteiből, hogy komolyan mondom, a szakembereknek vagy diploma előtt álló, ezen területen tanuló egyetemistáknak tökéletes témaválasztás lehetne.

Olvasd tovább

3

Jane Eyre / Üvöltő szelek (2011)

írta Nikodémus

2015-02-jane-eyre-wuthering-heights-1

A szerelem nem csupán vak és süket – ijesztő is.

Minden második-harmadik generáció szükségét érzi annak, hogy a maga számára újrafogalmazza az örök sztorikat. A regényklasszikusok újraértelmezésének pedig igenis megvan a maga értelme, még akkor is, ha esetenként irodalomtanári hévvel tiltakozunk a kötelező olvasmányok képeskönyvesítése ellen. Hogy egy filmadaptáció silányítja-e a gyermekolvasó nyiladozó fantáziáját vagy sem, nem tisztem eldönteni, új minőség úgyis csak akkor születik, ha a szavakat valóban sikerül képekké formálni – átvinni egy másik műfaj határán. Az egyaránt négy éve készült Jane Eyre és Üvöltő szelek kiváló bizonyíték erre.

Olvasd tovább