6

Rendezőportrék: Hayao Miyazaki

1941 január 5-én látta meg a napvilágot Tokióban. Édesapja Katsuji Miyazaki volt, aki a második világháború alatt a bátyja tulajdonában lévő Miyazaki Airplane gyárat vezette. A kis Miyazaki természetesen sokszor megfordult a munkahelyén és rengeteg alkalommal rajzolt repülőket, nem meglepő, hogy lelkesedni kezdett a repülésért, amely számos alkotásában visszatérő elem volt. Mondhatni szárnyra kapott a fantáziája.

Szülei több alkalommal költöztek, három éves volt, amikor kénytelenek voltak elhagyni Tokiónak azt a részét, ahol éltek. 9 éves volt, amikor hazaköltözhettek, ekkor íratták be a Toyotama Gimnáziumba. Miyazaki ekkor már mangaíróként képzelte el jövőjét. A gimi harmadik évében látta Taiki Yabushita animéjét, a Hakujadent, az első színes egészestés animációs film nagy hatással volt rá, ekkor határozta el, hogy inkább animációs filmeket szeretne csinálni.

Az érettségit követően felvették a Gakushuin Egyetemre, ahol politológiából és közgazdaságból szerzett diplomát. 1963 áprilisában munkát kapott a Toei Animation stúdiónál, itt először a Watchdog Bow Bow produkción dolgozhatott. Nem kellett sok idő hozzá, hogy megkedveljék, a Toei szakszervezet titkárának megválasszák. Miközben a Gulliver’s Travels Beynd the Moon-on dolgoztak úgy találta, hogy a forgatókönyv végére ráférne némi csinosítgatás, szerinte a történet utolsó percei nem illenek ebbe az animébe, ezért előállt egy saját ötlettel, amely mindenkinek elnyerte a tetszését. 1968-ban már Isao Takahata rendezővel dolgozhatott a Hols: Prince of the Sun animén, mint vezető animátor és vázlatrajzoló.

Több produkcióban is vezető beosztást tölthetett be, majd 1971-ben átigazolt a Mushi Productionhoz, ahol a Lupin III sorozatból hat részt vezényelhetett le. Fontos szerepet töltött volna be a Harisnyás Pippi kalandjai (Pippi Longstocking) filmben is, elutazott Astrid Lindgrenhez, akinek a műve alapján készülhetett volna az alkotás, de a szerzőt nem sikerült meggyőzni, hogy eladja a jogokat.

1979-ben az Anne of Green Gables munkálatai alatt elhagyta a Nippont, mivel lehetősége nyílt arra, hogy megrendezze élete első animációs filmjét, a The Castle of Cagliostro-t és ekkoriban dirigálhatott le hat részt a Sherlock Hound olasz-japán koprodukcióban készült szériából. Következő műve a Nauszika – A szél harcosai volt, a fantasy kalandfilm az ember és környezete közötti kapcsolatot mutatja be. Ez volt az első, ahol íróként és rendezőként is dolgozhatott, saját maga által kitalált mangasorozatát adaptálta, amihez két évvel azelőtt látott hozzá, de a produkció készültekor még nem fejezte be. 1982 és 1994 között hét részt jelentetett meg a mangából, amely világszerte nagy sikert aratott.

1985-ben Miyazaki, Tahata és Tokuma Shoten megalapították a Studio Ghibli stúdiót, már ennek égisze alatt forgott le a Laputa, amiben két árva egy varázslatos szigeten kalandozik. 1989-ben tette le az asztalra a Kiki – A boszorkányfutár animét, ami Eiko Kadano regényéből készült és egy vidéki lányra fókuszál, aki a nagyvárosban próbál boldogulni.

1992-ben alkotta a Porco Rosso – A mesterpilótát, a Olaszország 20-as éveiben játszódó animációban kivételesen férfi volt a főszereplő, egy malaccá átváltoztatott pilóta. A történet az I. világháború után játszódik. Adria egén cirkál Porco Rosso, aki a légi kalózok esküdt ellensége. Mindenki csak Vörös Disznónak hívja, hiszen régebben valamilyen oknál fogva malaccá változott. Eredetileg a produkció rövidfilmnek indult, amely a Japan Airlines számára készült volna, azonban a délszláv háború kitörése árnyékot vetett a projektre is, amit végül átdolgoztak, a sztori komolyabb hangvételt kapott, de legalább a légitársaság így is kitartott a film mellett. Néhány évvel ezelőtt egy folytatás is szóba került.

1995-ben kezdett dolgozni talán legismertebb művén, A vadon hercegnőjén, amiben folytatta a Nauszikában látott ökológiai és politikai vonalat. A cselekmény a Muromachi-korszakba helyezte a XV. századba, egy hatalmas démon által megszállt vaddisznó lerohan egy emisi falut, de Asitaka herceg megöli, de mielőtt az állat végleg kilehelné a lelkét még megátkozza. Ashitaka elindul, hogy valahogy megszabaduljon az átoktól, majd egy háborúba csöppen. Hatalmas kritika és anyagi sikert aratott, ám Miyazaki alaposan elfáradt a nagy munkában.

Amerikában Weinstenék alaposan meg akarták nyirbálni-változtatni ezt a remekművet, hogy a jenkik számára sokkal érthetőbb, úgymond közönségbarátabbá váljon. Ugyanez történt a Nauszikával is, a 80-as években készült alkotás a vágószobában átalakult, megváltozatták a narrációt, egyes szereplők neveit megváltoztattak (Nauszikából Zandra hercegnő lett). Miyazaki felhívta az emberek figyelmét, hogy ennek a verziónak a létezéséről el kell feledkezni, még véletlenül se nézzék meg. Nem csoda, hogy tiltakoztak A vadon hercegnője miatt, szépen küldtek is egy csomagot Weinsteinéknek, ami egy katanát tartalmazott: Az üzenet egyértelmű volt: Csak semmi vagdosás.

Hatalmas kritika és anyagi sikert aratott, ám Miyazaki alaposan elfáradt a nagy munkában, 80.000 képkockát rajzolt meg egymaga és többször hangoztatta, hogy ez lesz talán az utolsó műve. Szerencsére csak lepihent kicsit. Miyazaki minden nyáron egy hegyi faházikóban töltött el egy-két hetet pihenés gyanánt a családjával egy pár ismerősével. Ezúttal pár kislány is jelen volt, akik megihlették. Szerette volna megcsinálni a Kirino Mukouno Fushigina Machi japán könyv filmváltozatát, illetve hős tinilány története is körvonalazódni kezdett a fejében, de ezekhez nem talált maga mellé támogatót. Azonban a harmadik elképzelése alapján megszületett a Chihiro Szellemországban. Miyazaki mindig is úgy gondolta, a városában található fürdőház eléggé misztikus és rejtélyes hely, így ebben az animében a főhős egy furcsa és érdekes szellemvilágba csöppen.

Eredmény? Több, mint 300 millió dollár bevétel, a Japán Akadémia is díjazta, a Berlini Filmfesztiválról hazavihette az Arany Medvét és az Akadémia sem hagyta figyelmen kívül. Az Oscar show-ra azonban nem ment el, mondván, hogy alkotásai egyben háborúellenes mondanivalóval rendelkeznek és nem akar egy olyan országba menni, amely Irakkal háborúzott.

2004-re készült el A vándorló palota (Howl’s Moving Castle), ami Diana Wynne Jones fantasy regényén alapult. A szerzőnő nem vett részt a produkció elkészítésében, mint mondta az írásban van otthon és a filmipar egy egészen más közeg. Tudja, hogy Miyazaki változtatásokat fog eszközölni, de ez egyáltalán nem zavarja és érzi, hogy a végeredmény csodálatos lesz. A történet szerint a fiatal Sophie-t egy boszorkány vénséges öregasszonnyá változtatja, majd belefut Howl vándorló palotájába és beállt takarítónőnek a varázslóhoz.

Goro Miyazaki megmutatta, hogy nem esett messze az alma attól a bizonyos fától, 2006-ban a Tales From Earthsea animációs filmmel jelentkezett. Hayao régóta vászonra szerette volna vinni Ursula K. Le Guin könyvét, de először nemleges választ kapott. Méghozzá azért, mert a szerző nem látta egyetlen művét sem és arra gondolt, hogy egy Disney-szerű valami készülne könyvéből. Miért gondolta meg magát? Úgy hírlik, hogy amikor 2003-ban a Chihiro-t Oscarral jutalmazták, LeGuin végre rájött, hogy ki is próbálkozott nála régebben és engedélyt adott a Studio Ghiblinek Ám ekkor éppen zajlottak a Howl’s munálatai, de egyébként sem volt már kedve megcsinálni a filmet felmerült, hogy a fia vehetné kezébe a gyeplőt. Hayaonak nem tetszett a döntés, szerinte fia még nem állt készen arra, hogy egymaga megcsináljon egy animét, állítólag nem is beszéltek a forgatás alatt. Le Guin másképp emlékszik az esetre, elmondása szerint 2005-ben Tooshio és Miyazaki meglátogatta és azt mondták, hogy Miyazaki vissza szeretne vonulni és ezért fia dirigálhatná le az animét.

2006-ban a Nausicaa.net közzétette, hogy Miyazaki újabb filmen töri a fejét, ennek története Japán ötödik legnagyobb városában, Kobe-ben játszódna. Munkatársa máris a környékbeli vidéket járják, hogy képeket készítsenek az alkotáshoz. Majd a stúdió is bejelentette, hogy elindultak az előkészületek, hagyományos technikával készül a produkció, de egy egészen más vizuális stílussal fog bírni és a munkálatok 20 hónapot vesznek igénybe, a bemutatót 2008 nyarára ígérték. 2007-ben a címe is napvilágot látott. A sztori egy aranyhalat állít a középpontba, aki emberré szeretne válni.

2011-ben újabb elfoglaltságot talált magának, a Kokurikozaka kara ötletét egy két felvonásos manga adta. A forgatókönyvet Miyazaki írta, de a rendezői széket fia, Goro alá toltba be. A történet Yokohamában játszódik, a főhőse egy gimis lány, akinek matróz apja eltűnik és magára marad.

6 komment

  1. A Totoro a legjobb filmje, amit meg sem említetek, és a Kiki is kimaradt…csöppet elnagyolt életrajz.

  2. A Totoro és a Kiki tényleg kimaradt, de amúgy jó cikk. De ez a mondat mi: “Ashitaka elindul, hogy vala.”?

  3. Egyszer megpróbáltam a Chihirót mert mindenki annyira ajánlotta: az eredmény az lett, hogy azóta nem nézek animét(tény, hogy addig sem volt a kedvencem). Nem az én világom, pedig szeretem a szürreális dolgokat. Egyszerűen az anime cseszi a diznihez szokott szemem. Nem mellesleg kicseszett unalmas.

    • Pedig nem tipikusan anime kinezetuek a rajzfilmjei, eleg egyeni a stilusa, es sokkal kozelebb van az europai/amerikai stilushoz, mint a legtobb anime, sokszor europai irodalmi forrasokat is vesz alapul – pont a chichiro nem – talan azert is olyan altalanosan ismert es elismert nyugaton is. Az Akira eg es fold.:)

      • Pedig egyébként szeretem a japán kultúrát, sőt remélhetőleg két év múlva ki is utazom oda (egyik legnagyobb álmom), viszont ez a manga/anime nagyon nem fogott meg. A Sherlock Dog meg bűntény SACD ellen. 😀

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


egy × = 3