Olykor felvetődik a nagy kérdés, hogy Luc Besson esetleg aprópénzre váltotta tehetségét vagy egyszerűen csak kifacsart magából minden értelmes gondolatot? Talán csak ráunt a remekművek készítésére? Olybá tűnik, hogy a Vérmesék némileg választ adhat tűnődésünkre. Rendezése afféle egyveleg: vígjáték, maffiafilmparódia, akció, thriller. Egyesek képtelenek úgy lavírozni egy adott produkción belül a műfajok között, azonban Besson könnyedén, erőlködésmentesen rakta össze filmjét. Persze sokkal többet is kihozhatott volna az anyagból, de a direktor nem akart túlságosan elfáradni. A végeredmény egy korrekt szórakozás, de valahogy úgy tűnik, hogy nem is akart ennél többet és szinte biztos, hogy jó néhány rendező bicskája beletört volna, ha megpróbált volna egy szórakoztató filmet kihozni a felsorakoztatott zsánerekből.
Giovanni (Robert De Niro) sok-sok éven keresztül megbízható tagja volt A Családnak. Ám egy szép nap úgy dönt, hogy hasznos információkkal látja el az FBI-t, cserébe az asszonnyal és a gyerekekkel együtt beléphetnek a tanúvédelmi programba. A szövetségiek dolga nem könnyű, hiszen nem lehet olyan könnyen kordában tartani a família rossz beidegződéseit. Giovanniékat Normandiában rejtik el, ahol a családfő nem próbál nekiugrani minden egyes olyan személynek, akinek a viselkedése nem tetszik, bár azért helybenhagy néhány figurát. Az asszonyt (Michelle Pfeiffer) sem kell félteni, rögtön megérkezésük után felrobbantja a helyi boltot. Lányuk folyamatosan mosolyog, halk beszédű, látszólag aranyos szűzlány benyomást kelti, de érdemes vigyázni vele. És a srác? Nem vesztegeti az idejét, azonnal feltérképezi az iskola erőviszonyait és kialakítja saját hálózatát: üzletel, megveszteget, elad. De Niro képes néha eléggé unottan játszani, de az ex-maffiózó karakterének a szerepét jól találta el és nagyot mosolyoghatunk ábrázatán, amikor elmegy megnézni a Nagymenőket. Pfeiffer nem próbál fiatal fruskát alakítani, látszik rajta a kor, de kiválóan hozza a dögös, de veszélyes nőt, akit jó ha távol tartunk a grillgyújtó folyadéktól. Eredetiséget ne várjunk a filmtől, Besson szorgosan húzza elő a kliséket, megidézi a klasszikus maffiózós alkotásokat, kevés komolyságot engedélyez, de a szerelmi szállal nem tud mit kezdeni. Akár emlékezetes is lehetett volna a Vérmesék, de ahogy fentebb írtam a rendező nem akart mást, csak egy könnyed, szórakoztató alkotást kiadni a kezei közül, ha elővarázsolta volna magából az egykori zsenit, akár emlékezetes is lehetett volna. De mégis mire tartogatja magát? 60 % Olvasd tovább →
FilmDROID 
