6

Walter Mitty titkos élete (The Secret Life of Walter Mitty)

waltermitty

Ki ne ábrándozott volna már életében? Fantáziálgatunk, álmodozunk, elmerengünk talán egy ital mellett, elalvás előtt vagy amíg várunk a buszra. Nincs ezzel semmi baj, egészen addig, amíg nem csinál hülyét magából az ember.

Walter Mitty (Ben Stiller) első ránézésre szürke, unalmas figura, akivel az ég világon semmi nem történik. Abszolút semmi. Eseménymentes életet él. Viszont gyakran fantáziálgat, aminek következtében hosszan mered maga elé, ezzel okot adva arra, hogy sokan kiröhögjék. Egy ismert magazinnál dolgozik valahol az alagsorban, a negatívokkal foglalkozik, ami ugyan fontos meló, de az új főnök mégis lenézően viselkedik vele. Olvasd tovább

38

Szerinted mi volt az év….?

top10Még egy-két hét és mi is jelentkezünk listával, hogy szerintünk idén mely filmek voltak a legjobbak. Addig is megkérdezünk titeket, hogy szerintetek mi volt az idei

legjobb akciófilm
legjobb horror
legjobb vígjáték
legjobb dráma
legjobb sci-fi
legjobb fantasy
legjobb romantikus film
képregényfilm
remake
folytatás

és
melyik előzetes és poszter tetszett a legjobban, illetve mi volt 2013 legnagyobb csalódása?

4

Tini Twin Peaks – Hemlock Grove S01 (2013)

hhemlockk

Az idei évben sajnálatosan sok általam követett sorozat ért véget vagy zuhant nagyon a szememben minőség tekintetében, így maradt időm bepróbálni pár újoncot. Nagyon szeretem a misztikumot és a horrort, szóval az egyik választásom magától értetődően a Netflix saját gyártású friss szériájára, a Hemlock Grove-ra esett. Hát nem bántam meg.

A helyszín a szokásos random amerikai kisváros, ahol egy teliholdas éjszakán bestiális kegyetlenséggel meggyilkolnak egy középiskolás lányt. Ez a kiindulópont, a sorozat fő kérdése és fókusza a gyilkos kilétének felfedése, az utána való nyomozás. Zömében két család tagjai a főszereplőink, az egymást kevéssé szívlelő Godfrey-k és Rumancekek, a húzónevek között pedig ott találjuk Dougray Scottot és a még mindig elképesztően gyönyörű Famke Janssent. Olvasd tovább

12

Az ember gyermeke (Children Of Men, 2006)

írta Nikodémus

2013-12-az-ember-gyermeke-01

A hollywoodi filmipar kacskaringós története során talán először volt menő akkoriban a “realizálás” (nem függetlenül az első normálisan végiggondolt és profin kivitelezett munkától), s az álomgyárban (milyen ironikus) boldog-boldogtalan nekiállt “valóságközelivé” tenni projektjeit, jött is a földhöztapadt titkosügynök, képregényhős, fantasy, minden. S itt ez a film, melynek műfaja elvben a legelrugaszkodottabb lehetőségeket kínálja, s mégis, mint Clive Owen zoknija, ragad az egész az anyaföld sarától. Az ember gyermeke úgy vegyíti a rögvalót a csodával, ahogy nagyon kevés film (mondjuk A messzi dél vadjai még). Igen, Alfonso Cuarón nem misztikumot, nem varázslatot vagy mágiát kevert sajátos ízű főzetéhez, hanem csodát.

Olvasd tovább

0

Röviden: Lovelace

lovelaceHa valós történet alapján forgat valaki filmet az nem jelenti azt, hogy egyszerűen csak végigviszi a nézőt az adott szituáción. Kell bele valami plusz, ami megfogja a nézőt és ne csak egy tévés dokumentumfilmnek tűnjön. Az életrajzi alkotásoknál szintén muszáj valami többletet kínálni, el kell érni, hogy ne az jusson eszünkbe megtekintése során, hogy elég lett volna, ha csak átfutjuk a wikipedia idevonatkozó részét. Linda Lovelace legenda a pornóiparban, akinek nagy szerepe volt a Mély torok felnőttfilm gigasikerében. A nő nagy tehetség volt, könnyen ki lehet találni, hogy mi volt a specialitása. Azonban férje túlságosan erőszakos volt vele, kvázi úgy akarta rendezni pénzügyeit, hogy nejét kényszerítette bele durvábbnál durvább helyzetekbe, majd Lovelace megelégeli az elszenvedett megaláztatásokat, a szexrabszolgaságot és hátralévő élete során a feminista mozgalom aktivistájaként dühönghette ki magát. Pont. Az életrajzi alkotás is ennyit mesél el, nem többet. Amanda Seyfried ismét mereszti a szép nagy szemét, egyebet nem tud hozzátenni a produkcióhoz. A dicséret inkább azokat illeti, akikről általában meg szoktak feledkezni, a kosztüm-és sminkrészleg remek munkát végzett. A 70-es évek megidézése tényleg hangulatos lett, a ruhák és a hajviseletek, illetve Peter Sarsgaard pornóbajusza az igazi főszereplők. Éppen ezért szomorú, hogy Rob Epstein és Jeffrey Friedman ebbe a közegbe egy unalmas történetet tudott beleerőltetni. Semmit nem tudnak hozzáadni, amit egy gyors „guglizás” után ne találnánk meg. A rendeződuó meg sem próbálta drámaivá tenni a nehéz helyzeteket, illetve a karakterekkel is mostohán bánnak. Hogy mást ne mondjak a címszereplői szüleit játszó Sharon Stone-nak és Robert Patricknek annyit kellett tenniük, hogy egymást mellett üldögélve nézik a tévét. Olvasd tovább

8

Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire)

ehezokviadala

Az előző részről Koimbra itt írt.

„Panem mindörökké” – olvassa Katniss a körzetekben a magasztos beszédeket a Kapitóliumról és annak dicsőségéről. Habár a szónoklatok Snow elnök munkásságát és a diktatórikus világot éltetik, a lány arcán nem látni a lelkesedést. Tudja, hogy mit várnak el tőle, szerettei és a nép érdekében muszáj előadnia a színjátékot, de egyszerűen nem jó színész, képtelen úgy viselkedni, ahogy a hatalom elvárná tőle. Tudat nélküli, érzelemmentes bábként irányítanák és az elnök nagy veszélyforrást lát benne. Az emberek példaképként tekintenek rá, úgy érzik, hogy a változás szele lengi be Panemet, az elnyomásból és szegénységből Katniss jelentheti a kiutat.

Olvasd tovább

9

Jégvarázs (Frozen)

FROZN_014M_G_ENG-GB_70x100.indd

 

Közeledik a karácsony és az év végére elfáradt ember lassan sóvárogni kezd a fenyőfa illatára, a bejglire, arra, hogy a jó meleg szobában a családja körében legyen és az ablakon át gyönyörködjön a fehér, puha hullapelyhesben. Ilyenkor bármilyen téli, mikulásos, állatos zsé-kategóriás filmre lecsapunk a tévében főleg az ünnep hangulata miatt, hiszen mi is lehet jobb, mint ezredjére megnézni A Reszkessetek betörőket vagy a Jégkorszakot (úgysem kapcsolsz el, ne tagadd)? Nos, szaladj el a moziba, nevess egy jót a Disney legújabb egész estés 3D-s animációs filmjén, a Jégvarázson (Frozen, 2013), hogy valami újdonság is érjen, s elkönyvelhesd, ez az a mese, ami nemsokára kiüti Shreket a karácsonyi főműsoridőből.

Olvasd tovább

34

A hobbit: Smaug pusztasága (The Hobbit: The Desolation of Smaug)

smaugpusztasága

Az előző részről itt esett szó.

„Ez barátom, fantasy!” és „Így kell ezt csinálni” mondatok jutottak el a fülembe, mikor véget ért a Gyűrűk ura első része. Mi még elücsörögtünk egy darabig (az első sorban, ott volt már csak hely) a a gyöngyvászon előtt, egyrészt azért mert idő kell, míg kivonul a temérdek ember, másrészt fel-felidéztünk magunkban jó néhány jelenetet. Tény, hogy az előzményfilmre is rengetegen voltak kíváncsiak, de már kevesebben áradoztak róla.

Peter Jackson tanulhatott volna George Lucas példájából, aki egyszerűen nem tudott kitörni a „messzi, messzi galaxisból” és végül forgatott egy előzménytrilógiát, ami már közel sem örvendett olyan nagy imádatnak, mint ahogyan azt várta. Sajnos Jackson leragadt Tolkien világában, köszönhetően a Warner/MGM stúdióknak, hiszen nem csak a lovat, de súlyos száz milliókat adtak alá, amivel meg tudta valósítani egy másik nagy álmát, A hobbitot. Abban is partnerek voltak, hogy az eredetileg két részesre tervezett Hobbitot három felvonásossá bővítsék, mert itt hatványozottan igaz, hogy a pénz beszél… a kitermelt mennyiség önmagáért beszél. Jackson pedig már-már rétestészta módra nyújtott a történetet, hogy minél több időt eltöltsön a Tolkien által megteremtett világban, amelyet a rendező nagyon-nagyon szeretett. Olvasd tovább

3

American Graffiti (1973)

írta Nikodémus

2013-12-american-graffiti-01

George Lucas így járt: neve hallatán mindenkinek AZ jut eszébe. Az imádott-gyűlölt Star Wars, mely azon kevés entitás közé tartozik, aminek mentén valóban két részre lehet osztani a Föld nevű bolygó lakosságát. A XX. század kulturális arculatán minden kétséget kizáróan komoly nyomot hagyó franchise (avagy szutyok, legenda, űroperett, mítoszpótlék, filmforradalom – a megfelelő rész behelyettesíthető) atyja mára mindent és mindennek az ellenkezőjét megtette saját szülöttjével, így nem meglepő, hogy az egyszeri filmrajongó fásultan legyint: elég volt már a lézerkardozásból. A bökkenő az, hogy Lucas filmográfiájában nincs is sokkal több darab. Illetve van egy, ami nagyot szólt, s aminek köszönhette, hogy megcsinálhatta űrkalandját: az American Graffiti. Lássuk, van-e élet(mű) a Star Wars-on túl! (lásd még: Expanded Universe)

Olvasd tovább

0

Röviden: Vérmesék (The Family)

family1Olykor felvetődik a nagy kérdés, hogy Luc Besson esetleg aprópénzre váltotta tehetségét vagy egyszerűen csak kifacsart magából minden értelmes gondolatot? Talán csak ráunt a remekművek készítésére? Olybá tűnik, hogy a Vérmesék némileg választ adhat tűnődésünkre. Rendezése afféle egyveleg: vígjáték, maffiafilmparódia, akció, thriller. Egyesek képtelenek úgy lavírozni egy adott produkción belül a műfajok között, azonban Besson könnyedén, erőlködésmentesen rakta össze filmjét. Persze sokkal többet is kihozhatott volna az anyagból, de a direktor nem akart túlságosan elfáradni. A végeredmény egy korrekt szórakozás, de valahogy úgy tűnik, hogy nem is akart ennél többet és szinte biztos, hogy jó néhány rendező bicskája beletört volna, ha megpróbált volna egy szórakoztató filmet kihozni a felsorakoztatott zsánerekből.

family2Giovanni (Robert De Niro) sok-sok éven keresztül megbízható tagja volt A Családnak. Ám egy szép nap úgy dönt, hogy hasznos információkkal látja el az FBI-t, cserébe az asszonnyal és a gyerekekkel együtt beléphetnek a tanúvédelmi programba. A szövetségiek dolga nem könnyű, hiszen nem lehet olyan könnyen kordában tartani a família rossz beidegződéseit. Giovanniékat Normandiában rejtik el, ahol a családfő nem próbál nekiugrani minden egyes olyan személynek, akinek a viselkedése nem tetszik, bár azért helybenhagy néhány figurát. Az asszonyt (Michelle Pfeiffer) sem kell félteni, rögtön megérkezésük után felrobbantja a helyi boltot. Lányuk folyamatosan mosolyog, halk beszédű, látszólag aranyos szűzlány benyomást kelti, de érdemes vigyázni vele. És a srác? Nem vesztegeti az idejét, azonnal feltérképezi az iskola erőviszonyait és kialakítja saját hálózatát: üzletel, megveszteget, elad. De Niro képes néha eléggé unottan játszani, de az ex-maffiózó karakterének a szerepét jól találta el és nagyot mosolyoghatunk ábrázatán, amikor elmegy megnézni a Nagymenőket. Pfeiffer nem próbál fiatal fruskát alakítani, látszik rajta a kor, de kiválóan hozza a dögös, de veszélyes nőt, akit jó ha távol tartunk a grillgyújtó folyadéktól. Eredetiséget ne várjunk a filmtől, Besson szorgosan húzza elő a kliséket, megidézi a klasszikus maffiózós alkotásokat, kevés komolyságot engedélyez, de a szerelmi szállal nem tud mit kezdeni. Akár emlékezetes is lehetett volna a Vérmesék, de ahogy fentebb írtam a rendező nem akart mást, csak egy könnyed, szórakoztató alkotást kiadni a kezei közül, ha elővarázsolta volna magából az egykori zsenit, akár emlékezetes is lehetett volna. De mégis mire tartogatja magát? 60 % Olvasd tovább

2

Paranoia

paranoia

„Tudod mit mondott Picasso?” – kérdezi a dörzsölt Nichola Wyatt (Gary Oldman) Adam Cassidytől (Liam Hemsworth) miközben egy festményt nézeget „A jó művészek másolnak, a nagyok viszont lopnak” – majd hozzáteszi. „Semmi eredetiség nincs ebben a világban, mindenki lop valakitől ”

Joseph Finder nagy sikereket elért kémregényeket adott ki kezei közül, amelyek tartalma később úgymond valóra váltak (*). 2004-ben került a boltok polcaira a Paranoia könyve, amelyre ugyan senki nem fogta rá, hogy gyenge utánérzés lett volna, ugyanakkor az ebből készült filmben egy képkocka eredetiség sem fedezhető fel. 10 évvel ezelőtt valószínűleg érdekesen és izgalmasan hatottak a regényben leírtak, de a moziverziót nem ártott volna update-elni, kicsit fejleszteni. Ne lepődjön meg senki, ha játékidő alatt folyamatosan motoszkálna a fejében egy bizonyos gondolat: Mikor készült ez a film? Olvasd tovább