A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street)

Az amerikai álmot sokan hajszolják, többen megpróbálták több-kevesebb sikerrel a vásznakon is bemutatni, értelmezni a kifejezést. De valójában ez a közhely nem jelent más, mint azt, hogy valakinek a zsebe tele van dollármilliókkal. A ropogós bankjegyek segítségével bármit el lehet érni. Az eszmét tavaly két úriember is sajátos módon közelítette meg. Kiderült, hogy Michael Bay-nek van humorérzéke, ráadásul képes saját magát (filmjeit) kifigurázni. A Pain & Gainben testépítők törvénytelen úton jutottak nagyobb összeghez, amiből megvalósították az általuk elképzelt, tesztoszterontól és önimádatuktól fűtött amerikai álmukat, ami végül csak kipukkant, mint egy  lufi. Martin Scorsese pedig Jordan Belfort kábszerekkel telített életén visz minket végig, aki szintén elkövetett néhány nem éppen legális cselekedetet.

Belfort remek beszélőkészséggel rendelkezik, így gyakorlatilag több kapu is nyitva állt előtte. Próbálkozhatott volna a „papszakmával”, de meg sem fordult a fejében. Adott, hogy szélhámossá válik vagy esetleg brókerré, hiszen a telefonon keresztül sok-sok embert kell meggyőznie az értékapírok vételéről. És ez a kettő nem zárja ki egymást. Belfort a meggyőzés mestere volt, olyan fickó volt, aki nem fogadott el nemet, ha kirúgták az ajtón, bemászott az ablakon, majd ha megint elutasították besurrant a kéményen. Addig-addig beszélt, nyomta a süket szöveget és rizsát, míg végül az ügyfél elhitte, hogy valóban érdemes vásárolnia. Így amikor sikerült megalapítania saját brókercégét már ott tartott, hogy úgy dőlt a pénz, hogy azt sem tudta mire költse. De nem is nagyon gondolkodott rajta, megvett mindent, amit csak akart. Csak egyvalamire nem volt képes zsebre tenni: az FBI-t. Addig folyamatosan kurvázott és kokózott.

Szeretnél látni a tőzsde világáról egy olyan filmet, ahol nincs morális tanúság, nincsenek erkölcsök és nagyjából azt is kihagyják, hogy a számokkal bűvészkednek? A Wall Street farkasa a Te filmed. Leonardo DiCaprio és a többiek kvázi két órán keresztül nem csinálnak mást, csak fenemód jól érzik magukat. Annyi nőt – az olcsó kis utcasarki repedtsarkún keresztül a drága luxusprostiig – döngetnek meg és annyi szert tolnak be, hogy ahhoz képest egy holland piroslámpás negyed teljesítménye eltörpül.

De mit is kell tudni, ha tőzsdézésre adod a fejed? Matthew McConaughey pár perces jelenetében okítja ki DiCapriot, a lényeg, ha marad ezen a pályán, akkor öntsön magába sok piát, toljon el pár csík kokót, Ám ezt a főszereplő még azzal tetézi, hogy gyakorlatilag nem is cégvezetőként, hanem – mondhatni – szektavezérként tündököl. Rendszeresen lelkesítő, feltüzelő beszédet tart munkatársaihoz, akiket akár nyugodtan nevezhetünk követőinek is és látszik rajtuk az áhítat és hogy bármit megtennének szeretett főnökükért. De nincs más dolguk, mint a Belfort által kidolgozott stratégiával minél több és több embert bírjanak rá a részvényvásárlásra.

A rábeszélések végére a vonal túlvégén mindenki beadja a derekát és önként, dalolva mondanak le pár ezer dollárról. A kiadott pénzzel Belfort dőzsklubját finanszírozza és a cégvezér mindent megtesz saját és mások szórakozására. Törpéket (itt felejtsük el az alacsony növésű emberkéket) dobál célba, kiad pár ezer dollárt azért, csak hogy egy alkalmazottjának levágják hosszú haját, de ha kedve szottyan kötegnyi pénzhalmon szeretkezik. DiCaprio társa a bűnben Jonah Hill és ha valaki nem értette volna, hogy a Pénzcsinálóért miért jelölték Oscarra, akkor itt láthatja, hogy tényleg tud komolyabb (illetve mennyire komoly ez a szerep?) karaktert eljátszani. Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy a hófehér foga és a szemüvege sokat dob a figurán. Margot Robbie-nak nem igazán volt más dolga, minthogy csodálatosan nézzen ki a vásznakon, túl sok feladata nem volt Belfort nejének szerepében, hiszen a nőt csak az érdekelte, hogy vagyonos férfival jött össze és magasról tett arra, hogy ura naphosszat kurvázik, csak a drogok zavarták… egy picit. (Valaki keresse meg Robbie-t egy erotikus thrillerrel, lehetne ő a következő Sharon Stone.)

A Farkast, azaz Belfortot nem kell megkedvelnünk, hogy élvezzük orgiáit, „bármit megtehetek” stílusát. A film végére nem is avatják szentté, nem esedezik bocsánatért elkövetett bűneiért. Scorsese nem is szándékozik elmismásolni Belfort tetteit, nem menti fel bűnei alól és még csak azzal sem foglalkozik, hogy a drogozás árnyoldalaira felhívja a figyelmet. Persze látjuk, hogy mit művelnek belőve, de mindez inkább megmosolyogtató. Nem mellesleg DiCaprio újra remekel, de azért az Oscar-szobrot ezért ne vágjuk hozzá. Az általa játszott Belforton nem láthatóak a túlzott drogfogyasztás jelei, az elejétől a végéig egy ereje teljében lévő férfit láthatunk. Halmozzuk el inkább máskor díjakkal, ha esetleg olyasvalakit kelt életre, aki komoly változásokon megy keresztül 2-3 óra alatt.

A Wall Street farkasa közel sem tökéletes film. Rendkívül szórakoztató, ez tény, ahogy az is, hogy a brókerek is megvesznek érte. Scorsese ráérzett a hangulatra és ezt a nézők is elkapták, ám legalább fél órát nyugodtan ki lehetett volna vágni az őrült bulizásból. Rendezését nem is lehetne jobban jellemezni, mint egy mocskos élvezetet és az idős mester fiatalos lendületéből bizony sok direktor tanulhatna. Ha úgy vesszük jelen esetben Scorsese a bróker, aki azon van, hogy kiadjuk a pénzünket, vegyünk mozijegyet. 3 órán keresztül mondja a magáét és eléggé úgy tűnik, hogy a többség odavan érte. Én 75 %-ot tudok kiosztani rá. Hozzá kell tennem, hogy láthattunk már ennél jobb tőzsdecápát is: Gordon Gekko. Na, neki próbáljon Belfort eladni egy tollat. 75 %

imdb 8,7
rottentomatoes: 76 %

Büdzsé: 100 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel. 72 millió dollár
Eddigi összbevétel: 90 millió dollár