0

A szembenézés kényszere

Alex Garland esendő hősei az elbukás küszöbén

Kezdjük egy pillanatfelvétellel csaknem harminc évvel ezelőttről: Leonardo DiCaprio a Rómeó és Júlia, valamint a Titanic elképesztő sikerének dacára unja a szépfiú-szerepeket: valami egészen mást keres. Ráakad Danny Boyle angol rendező filmtervére egy elkényeztetett, önző srácról, aki kalandozásai során egy világtól elzárt paradicsomi közösségre bukkan. A film alapjául szolgáló regény rója egy bizonyos Alex Garland. Az ezredfordulón, jelentős médiakampánnyal bemutatott A part megbukik a mozikban, az író karrierjét azonban mégiscsak beindítja, akinek ötletei elég izgalmasak ahhoz, hogy a filmipar felfigyeljen rájuk.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

A kezdet kezdetén – Dűne (Dune, 2021)

írta Nikodémus

Különös sorsra lelt Frank Herbert kultikus scifi-regényének címünkben is megidézett kezdőmondata Denis Villeneuve (Fogságban, Sicario, Érkezés, Szárnyas fejvadász 2049) nemrég bemutatott filmjének zárlatában: egy olyan szereplő szájából hangzik el, aki addig maga is nagyrészt álombéli vízióként volt jelen. Villeneuve ezzel a regény rajongóin túl az egyszeri mozinézőnek is kiszól, finoman érzékeltetve a Dűne megfilmesíthetőségének problémáját. A kanadai sztárrendező azonban két elbukott kísérlet után meggyőzően veszi az akadályt: filmje kihagyhatatlan moziélmény, legfőképp azért, mert a megfelelő pontokon kötötte meg a maga kompromisszumait.

Olvasd tovább

0

BSG-retró: 10 dolog, amiért érdemes újranézni a Battlestar Galacticát

Március 20-án volt kerek tíz éve, hogy véget ért a tévétörténet egyik legegyénibb, kultsikert elérő scifi-sorozata. Az elmúlt és további hetekben körbejárjuk, hogyan lett mítosz a mítosz-építő Battlestar Galacticából. Ezúttal rendhagyó módon, top10-zel buzdítunk az újranézésre.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

7

Szárnyas fejvadász 2049 (Blade Runner 2049)

írta Minime

0br20491

A kultikus eredetiről itt írtunk.

Az 1982-es első Szárnyas fejvadász Harrison Ford főszereplésével hamar kultikus mozivá vált. Ridley Scott rendezése, amelyben Philip. K. Dick 1968-as novelláját – Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? – adaptálta, idővel a sci-fi egyik alapművévé, a neo-noir tudományos fantasztikum úttörőjévé vált. Scott ezúttal csak producerként vállalt szerepet a folytatás elkészítésében, mégis érezhetően keze nyomát viseli magán a produkció. 35 évvel később megérkezett a sokszor beharangozott folytatás, illetve újragondolás, amely hasonlóképpen ám immáron tudatosan azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy a nemes előd nyomdokaiba lépjen, sőt esetleg túlszárnyalja azt. Az 1982-es film sokakban megosztó megítélésre talált. A sci-fi rajongók istenítették, míg mások a mai napig érthetetlenül csóválják a fejüket, miért is volt ez a film annyira egyedi. Nos, az akkori körülmények között egy nívós színészgárdával készült, morális kérdéseket feszegető, lassú tempójú, titokzatosnak is nevezhető filmet kaptunk, amely a lét kérdését helyezte egyfajta újszerű keretbe, szembeállítva az embereket a szintetikusan létrehozott replikánsokkal, és az élethez, a döntéshez való joggal. Harrison Ford, Rutger Hauer, Sean Young és Darryl Hannah mind emlékezetes alakításokkal örvendeztettek meg minket, és talán mondhatni, megszületett a filmmel a moralizáló sci-fi műfaja.

Olvasd tovább

12

Az ember gyermeke (Children Of Men, 2006)

írta Nikodémus

2013-12-az-ember-gyermeke-01

A hollywoodi filmipar kacskaringós története során talán először volt menő akkoriban a “realizálás” (nem függetlenül az első normálisan végiggondolt és profin kivitelezett munkától), s az álomgyárban (milyen ironikus) boldog-boldogtalan nekiállt “valóságközelivé” tenni projektjeit, jött is a földhöztapadt titkosügynök, képregényhős, fantasy, minden. S itt ez a film, melynek műfaja elvben a legelrugaszkodottabb lehetőségeket kínálja, s mégis, mint Clive Owen zoknija, ragad az egész az anyaföld sarától. Az ember gyermeke úgy vegyíti a rögvalót a csodával, ahogy nagyon kevés film (mondjuk A messzi dél vadjai még). Igen, Alfonso Cuarón nem misztikumot, nem varázslatot vagy mágiát kevert sajátos ízű főzetéhez, hanem csodát.

Olvasd tovább