Nagyjából egy évvel ezelőtt szemléztem Superman aktuális kalandjait a Warner/DC animáció felhozatalából, és bár a duplafilm akkor nem nyűgözött le, tisztes megfilmesítését láttam egy olyan képregénynek, ami mérföldkő a szuperhős történetében. Klasszikusokat ritkán terem a jelenkor, a kevés kivételek egyike Mark Millar 2003-as képregénye, mely eljátszik a gondolattal: mi lenne, ha mindenki kedvenc kriptonija Kansas a Szovjetunió területén ért volna Földet? Sam Liu rendező és csapata ezúttal ezt a sztorit vette célba, és nagyjából ki is használták az adódó lehetőségeket.
dc animáció
The Death of Superman (2018) / Reign of Supermen (2019)
írta Nikodémus
Halál settenkedik mostanság minden sarkon egy másik képregény-univerzumban (írtunk is róla), szóval újra divatba jött a makulátlan, halhatatlan szuperhős(öke)t megölni. Leginkább a sokk érdekében, kevéssé pedig azért, hogy elgondolkoztasson a hozzá(juk) való viszonyunkról. Amerika (és a világ) első és máig legérinthetetlenebb képregényhősével mindezt már 1992-ben eljátszották, volt is meglepődés rendesen. Superman maga volt az erkölcsi és fizikai romolhatatlanság, akinek emberi vonásairól gyakran elfeledkezünk. A Warner/SC Animation egy bő tíz évvel ezelőtti próbálkozás után most jól megadta a módját a híres történet megfilmesítésének.
Suicide Squad: Hell to Pay / Batman Ninja
írta Nikodémus
Míg a Warner-DC élőszereplős fronton évek óta kínlódik (most épp cégátrendezés és sokadik újratervezés zajlik), az animációs részleg meglepő nyugodtsággal baktat a maga útján. Nem mintha errefelé nem lennének balfogások, és a stúdió bizony képes minket időnként alaposan meglepni. Én is így jártam, amikor legújabb két munkájukat megnéztem: elvárásaim érdekes módon épp fordítva teljesültek.
Batman: Gotham by Gaslight
Igazi csemegének ígérkezett Mike Mignola és Brian Augustyn kultikus képregényének megfilmesítése: a sötét köpenyes a múlt századelő Londonját öltő Gothamben Hasfelmetsző Jack után nyomoz. Sam Liu rendezése igyekszik hű lenni az egyébként nem túl terjedelmes alapanyaghoz, de az eredmény túl illedelmes – s így gyorsan feledhető.
Batman viktoriánus-korabeli kalandjának sava-borsát alapvetően sajátos, kissé steampunkos atmoszférája, valamint véres stílusa adja, ám a Warner Animation-nél sajnos úgy gondolták, maradnak az eddig bevált rajzstílusnál. Az eredeti képregény szikár, szálkás, hosszú árnyékokkal teli világa így alig köszön vissza a vásznon. Innen már nehéz felállni, de Liu megpróbálja, s a sztori egész jól indul: a rejtélyes Hasfelmetsző újra lecsap, s miközben a Wayne-birodalom világkiállítást rendez új csodákkal, a város sikátoraiban szembetűnő a nyomor. Főhősünk (Bruce Greenwood) nagyonis jól tudja, mi zajlik a csipkés estélyik és elegáns szalonok háttere mögött, alteregóját azonban csak módjával engedi szabadon. Le is marad pár akcióról, olyannyira, hogy gyanúba keveredik, és őt börtönzik be.
Justice League: War (2014) / Throne of Atlantis (2015)
írta Nikodémus
Miután Zack Snyder öt éve útjára indította a DC-moziverzumot Az acélemberrel, a Warner Animation-nél sem tétlenkedhettek: a Flashpointtal eltakarították a régi idővonalat, s újra összetrombitálták a szuperhőscsapatot (lecserélve a szinkronhangokat). Jay Oliva és Ethan Spaulding kapta a nagy reboot-feladatot, melyet vállalható színvonalon, bár kissé vicceskedősen teljesítettek. Ez kicsit súlytalanítja a menetrendszerű gonosz fenyegetést is, mely természetesen ezúttal is kozmikus, jöjjön akár az égből vagy az óceán mélyéről.
Justice League: Doom (2012)
Két páros kritika után miért áll most egyedül a DC animációs Justice League-sorozat legújabb darabja? Mert rákövetkező társa, a Flashpoint Paradox már terítékre került korábban itt, a blogon, másrészt ez a film bizonyos szempontból önállóan is megáll. Ugyanis a menetrendszerű csihipuhik közben ritkán szóbakerülő bizalom kérdését feszegeti. Nem mintha a Doom remekmű lenne, de érdemes rá külön sort keríteni.
Justice League: The New Frontier (2008) / Crisis on Two Earths (2010)
írta Nikodémus
Mivel mással is kezdődhetne az Igazság Ligája animációs bevezetése, mint egy eredettörténettel, hogy azt egy intergalaktikus küldetés fűzze tovább? Két filmünk ügyesen helyezi el a térképen a szuperhős-válogatottat, ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanolyan minőségűek lennének: a New Frontier köröket ver utódjára, a Crisis on Two Earths-re.
Superman & Batman: Public Enemies (2009) / Apocalypse (2010)
írta Nikodémus
Superman és Batman – nem véletlen a sorrend, mert ugyan közös a kaland a fekete köpenyessel, mindkét rajzfilm elsősorban a kriptoni története. Sami Liu, illetve Lauren Montgomery lassan évtizedes darabja egymás közvetlen folytatásaként elsősorban az Acélember portréját árnyalják.
Return of the Caped Crusaders (2016) / Batman vs. Two-Face (2017)
írta Nikodémus
Elég ránézni a két borítóra, és mindent tudsz: igen, ez az. A ’66-os Batman-sorozat újrarajzolt inkarnációja. Mielőtt a fejed vakarnád, hogy ez kinek kell, érdemes észben tartani, hogy a szándékaiban máig homályos, (direkt? akaratlanul?) komolytalan sorozat a méltó megvetés és elfeledés után megtalálta a közönségét az internet-korszakban. Valaki felszabadultan, valaki kínjában vigyorog rajta, mindegy: a lényeg, hogy nézettséget produkál. S végső soron ennek tulajdonítom, hogy ez a két rajzfilm elkészült.
Batman and Harley Quinn
Illő volt a Batman – The Animated Series ’92-es indulásának 25. évfordulóján egészestés animációval tisztelegni a sötét köpenyes hős előtt, középpontba állítva a régi sorozat találmányát, Harley Quinnt. Sam Liu mellé beszállt a kultstátuszba emelkedett neo-noir animáció alkotógárdája, és a végeredményt elnézve láthatóan sok mindent akartak. Túl sok mindent. A Batman and Harley Quinn-en érezhető az ambíció, és bőszen keresi a hangját: az a baj, hogy a film végéig nem találja, ám ha a kitartóbbak el is jutnak idáig, alapos csalódásban lesz részük.
Superman: Doomsday (2007) / Justice League: The Flashpoint Paradox (2013)
írta Nikodémus
Még július végén számoltunk be arról, hogy a Warner bejelentései alapján mi várható DC animációs fronton, s ennek örömére pótoltunk két olyan filmet, melyek biztosan alapul fognak szolgálni a a nagy tervekhez. Jöjjön hát a Death of Superman képregény „megzenésítése” tíz évvel ezelőttről, valamint a Flashpoint Paradox a közelmúltból.
Teen Titans: The Judas Contract
Tudatosan vagy sem, nehéz kideríteni, de az biztos, hogy a DC animációs univerzuma egyre inkább rímel a mozikban történő eseményekre. Így volt ez tavaly is, amikor a Batman v Superman mellé gyülekezős animációs filmet kaptunk, most pedig a Wonder Woman-nal gyanúsan egy időben jelenik meg egy újabb, a női szereplőket látványosan hangsúlyozó darab. Sam Liu szinte már unott rutinnal vezényli le a legfrissebb, tiniknek szóló etapot.