Justice League: War (2014) / Throne of Atlantis (2015)

írta Nikodémus

Miután Zack Snyder öt éve útjára indította a DC-moziverzumot Az acélemberrel, a Warner Animation-nél sem tétlenkedhettek: a Flashpointtal eltakarították a régi idővonalat, s újra összetrombitálták a szuperhőscsapatot (lecserélve a szinkronhangokat). Jay Oliva és Ethan Spaulding kapta a nagy reboot-feladatot, melyet vállalható színvonalon, bár kissé vicceskedősen teljesítettek. Ez kicsit súlytalanítja a menetrendszerű gonosz fenyegetést is, mely természetesen ezúttal is kozmikus, jöjjön akár az égből vagy az óceán mélyéről.

Elsőként az égbolt jön, pontosabban egy dimenziókapu, mely a nyugati világ különböző nagyvárosaiban nyílik és zárul, rejtélyes emberrablásokat okozva. Mit tesz a szerencse, hőseink épp e nagyvárosokban ténykednek – elkülönülten. Aztán amikor Zöld Lámpás (Justin Kirk) Batman (Jason O’Mara) felségterületére téved, elég karcos a találkozás. De nincs mese, valahogy össze kell fogni, mert a veszély egyre nagyobb. A készítők bölcsen nem akarják nekünk sokadszor bemutatni a közismert hősök eredetét, kivételt is csupán két karakterrel tettek: Shazam! (Sean Astin) viszonylag egyszerű háttérsztorit kap, Cyborg (Shemar Moore) átváltozását viszont Oliva beépíti a cselekménybe. Kicsit mondvacsinált a dolog, s ez sem tartogat újdonságot. Annál inkább a meglepő marvelesedés: hőseink folyton froclizzák egymást, gúnynevek és epés beszólások röpködnek. A csapatdinamikának jót tesz ugyan, de a drámai súlyt bizony elveszi.

Hasonló potenciál lenne a következő film szüzséjében is, hiszen egy tündérmesének mondott (al)világ trónviszájába csöppenünk: titokzatos erők által süllyed el egy tengeralattjáró a Mariana-árok közelében, a munkamániás Cyborg pedig ráharap az ügyre. Lassan kiderül, a többiekre is szükség lesz, noha az istenített köpenyesek épp nincsenek túl jó állapotban. A két alien, Superman (Jerry O’Connell) és Wonder Woman (Rosario Dawson) egymással igyekeznek enyhíteni magányukon, Batman (Jason O’Mara) épp visszahúzódik barlangjába, egy bizonyos Arthur nevű fickót (Matt Lanter) pedig épp alaposan helyben hagynak egy részeges este végén. Nos, az ő története bontakozik ki a szemünk előtt, miközben figyeljük, miként vonul hadba egymás ellen a víz alatti és feletti világ. Az összeesküvés és a keserű véráldozat garantált, a Liga azonban jobbára csak asszisztál Aquaman megszületésénél, melynek íve korrekt, még egy kis aktuálpolitikai tanulság is belefér. Hiszen csak az érthet meg két, radikálisan különböző kultúrát, aki maga is e két világból való félszerzet.

A DC animációs univerzuma ezután elég különös irányt vett: némiképp kereszteződve az új erőre kapott Batman és fia-vonallal, behozta a tiniszálat, amelynek ellentmondásos minőségű produkcióiról már írtunk.