írta Nikodémus
Tudatosan vagy sem, nehéz kideríteni, de az biztos, hogy a DC animációs univerzuma egyre inkább rímel a mozikban történő eseményekre. Így volt ez tavaly is, amikor a Batman v Superman mellé gyülekezős animációs filmet kaptunk, most pedig a Wonder Woman-nal gyanúsan egy időben jelenik meg egy újabb, a női szereplőket látványosan hangsúlyozó darab. Sam Liu szinte már unott rutinnal vezényli le a legfrissebb, tiniknek szóló etapot.
Miközben a Warner komótos tempóban, akkurátusan baltázza el a DC-hősök mozivásznas univerzumát, joggal lehetett abban bízni, hogy majd az animációs filmek… Ehelyett tavaly kijött egy felemás csapatfilm-páros és egy meggyalázott klasszikus. Idén az Igazság Ligája van soron a nagyvásznon, naná, hogy a rajzolt világnak szinkronban kell lennie valahogy vele. A Justice League Dark érdekesen is indul, aztán hiába rugaszkodik el (a valóságtól), elég gyorsan beleáll a földbe. S nem tudom, mi lehet ennek az oka, Jay Oliva ugyanis annyi jó ritmusú adaptációval ajándékozott már meg minket, mostani munkája azonban nem működik.
írta Nikodémus
Épp öt éve, 2011. október 18-án debütált az animációs film a Comic Conon.
“Ladies. Gentlemen. You have eaten well.”
Nincs ennél szokatlanabb, s egyben félelmetesebb beköszönőmondat, mely egy képregényhős szájából valaha elhangozhat. Az idézett szavak ráadásul az egyik legikonikusabb karakter, Batman ajkait hagyják el, s méltóak Frank Miller és David Mazzucchelli hatalmas vállalásához, amit 1987-ben magukra vettek. A köpenyes igazságosztó bronzkori kalandjai ugyanis épp véget értek egy Crisis on Infinite Earths minisorozat után, s a DC Comic seregnyi hősének kellett hirtelen új kezdetet rajzolni. Az író-rajzoló páros remekül, mi több, kiemelkedően oldotta meg feladatát, A Batman: Year One képregény pedig bevonult a graphic novel örök panteonjába a Dark Knight Returns mellé, s azóta is minden modern Batman-sztori ihletője és kiindulópontja.
írta Nikodémus
Bizakodtam, póruljártam. Előkerült már párszor itt, a blogon a Batman-legendárium legújabb kori rajzfilmes termése, s a tollhegyre tűzött darabok hullámzó színvonala láttán valami igazán nagy durranásra számítottam Killing Joke-ügyben. Idén ugyanis ezt szánta a Warner/DC animációsfilm-részlege a nagy ámulatkiváltónak, s becsülettel felsorakoztattak mindenkit a cél teljesítése érdekében. Alan Moore legendás képregényének megfilmesítése azonban így, ebben a formában elégtelenre és feleslegesre sikerült.
írta Nikodémus
Mióta legutóbb szemléztem a Warner/DC animációsfilm-termésének legfrissebb darabjait, befutott a Nagy Univerzumépítő Eseményfilm, ám hiába Zack Snyder ellentmondásosan fogadott moziszörnyetege, úgy tűnik, a stúdiófejesek nagyvászonról a rajzlapra is át szeretnék vinni víziójukat. Így eshet meg az a furcsaság, hogy mindkét idei filmünk – miközben a stúdió folytatja az egy könnyedebb, egy fajsúlyosabb sormintát – továbbviszi a már több éve építgetett Damian-vonalat, laza univerzumot alkotva. Tehát vigyázat, nyúlik a családregény: a Batman: Bad Blood és a Justice League vs. Teen Titans egyaránt a sötét lovag utódlásának kérdéskörével foglalkozik, vegyes színvonalon.
írta Nikodémus
Ami a DC-moziverzum építkezését illeti, tavaly óta csupán néhány előzetessel, pár háttérinfóval és egy rakat lesifotóval vagyunk beljebb (sokan – köztük én is – még mindig hatalmas zsákbamacskának tartják az egészet), a Warner animációs részlege azonban rendületlenül szállítja hetvenperces darabjait, legyen szó klasszikus képregény feldolgozásáról vagy egészen új történetről. Idei párosunk, a Batman Unlimited: Animal Instincts és a Batman vs. Robin címén kívül több vonatkozásban is hajaz tavalyi elődeire, a különbség inkább a minőségben rejlik.
írta Nikodémus
Netszerte terjedő geek-közhely, hogy míg a Marvel (főleg most, a nagy univerzumépítés idején) élőszereplős, addig a DC inkább az animációs filmek terén erősebb. A három évvel ezelőtt megjelent A kezdet kezdete és a tavalyi-tavalyelőtti A sötét lovag visszatér megerősítette bennem mindezt, az idei felhozatal inkább elbizonytalanított. A Batman: Assault On Arkham és a Son Of Batman egyaránt sokat ígérő alapötletet pazarol el nem túl emlékezetes kivitelezésben.
írta Nikodémus
“This’ll be a good life. Good enough.”
Bruce Wayne (Peter Weller) utolsó szavaiként hangzik el ez a két mondat egy olyan képregényben, mely megjelenésekor nem csak a Batman-legendáriumot, hanem magát a képregény-történelmet is alaposan megváltoztatta. Amit Frank Miller író és Klaus Janson rajzoló 1986-ban letett az asztalra, az messze több egy egyszerű képregénynél: egy hős dekonstruálása, az amerikai álom cinikus szétszedése, lélektani és szociológiai értekezés, s mindez egy hátborzongatóan reális jövőképbe ágyazva.
FilmDROID