Batman and Harley Quinn

írta Nikodémus

Illő volt a Batman – The Animated Series ’92-es indulásának 25. évfordulóján egészestés animációval tisztelegni a sötét köpenyes hős előtt, középpontba állítva a régi sorozat találmányát, Harley Quinnt. Sam Liu mellé beszállt a kultstátuszba emelkedett neo-noir animáció alkotógárdája, és a végeredményt elnézve láthatóan sok mindent akartak. Túl sok mindent. A Batman and Harley Quinn-en érezhető az ambíció, és bőszen keresi a hangját: az a baj, hogy a film végéig nem találja, ám ha a kitartóbbak el is jutnak idáig, alapos csalódásban lesz részük.

Már az első tíz perc zavarbaejtő kavalkádban telik: a prológus vérfröccsenéses horror, a főcím az Adam West-féle camp-et idézi, aztán ügyetlen akciózást, kiábrándítóan sulykolt kinyilatkoztatásokat kapunk, s mire elérünk a tizedik percig, Quinn egy kínos erotikus jelenetben elcsábítja Éjszárnyat (Loren Lester). Jön még ezután Batmobilba pukizás, Batwingbe rókázás (mindkét esetben címszereplőnk az elkövető), zavart fintorgás Batman (Kevin Conroy) részéről, szellemtelen riposztok és vulgáris poénok. Harley Quinn (Melissa Rauch) vibráló kisugárzás nélküli idétlen bábu: őrülete súlytalan, indulatkitörései gyerekesek, csábítása egy buta fruskáé.

Történet? Méregcsók (Paget Brewster) Növényemberrel (Kevin Michael Richardson) karöltve zöldlevelessé kívánja változtatni a teljes földi élővilágot az emberiséggel együtt, Batman és Éjszárny pedig Harley Quinnel kénytelen összefogni, hogy megállítsák a gonosz duót. Okok, motivációk, összefüggések sehol, tényleg ennyi a szüzsé. A forgatókönyv felesleges epizódok felhízlalásával próbálja orvosolni a hibát, mely közjátékok közül a leginkább a rettenetesen túlhúzott, mesterkélt bárjelenet késztet fészkelődésre. Quinn felpoposított műrockra riszál, az obligát gengszterek együtt rázzák, a két denevéres feszeng és tejet iszik – nem tudom elképzelni, ki gondolhatta ezt komolyan a stúdiónál.

Működhetett volna ez a történet, ha jobban megírják és megfelelően súlyozzák (néhány érdekesebb pillanatból látszik, hogy volt is erre némi törekvés), ám a szertehúzó műfaj-jegyek, a csapongó hangnem és az érdektelen cselekmény a feledés mélyére temeti a rajzfilmet. Majd talán jövőre…