FilmDROID 
Sokan élcelődtek azon, amikor az X-Men: Apokalipszisben viccelődve arról beszél az egyik karakter a mozizás után, hogy mindig a harmadik rész a leggyengébb. A legújabb Amityville filmben felmerül, hogy vajon A rettegés háza 1979-es eredeti változatát vagy az előzményét nézzék meg, esetleg a 2005-ös remake-et. Nagy egyetértésben arra jutnak, hogy az új változatot nem teszik bele a lejátszóba, mert biztos, hogy sz*r. Hogy ezen a kijelentésen miért nem rugóztak szerte az interneten? Mert kevesen látták és akik esetleg mégis eljutottak a végéig inkább sóhajozva a szemüket forgatják.
A történet szerint egy anya lányával és kómában lévő fiával új helyre költözik. Hamarosan kiderül, hogy nem volt jó ötlet, mivel pont ebbe az elátkozott Amityville házba tették be a lábukat. Szépen lassan történik is pár furcsa dolog, majd az izgalom a tetőfokára hág.
Szó szerint értendő, hogy lassan zajlanak az események, a feszültséget pedig maximum a karakterek élik át, a néző enerváltan ásítozhat. Hiszen a játékidő feléig maximum egy-két jump scarre futja…és hát tulajdonképpen a második felében sem markolásszuk a szék karfáját. Franck Khalfoun azért nem reménytelen eset (P2, Maniac), de a rendező ezúttal vért izzadhatott, hogy össze tudja tákolni a filmjét. Unalom a köbön. Érthető, hogy Amerikában miért nem akarják évek óta bemutatni. Egy-két kérdés ugyan felmerül a cselekmény során, gyorsan el is felejtődik, de ha szükséges lenne beszélni róluk akkor már inkább vállalom be többszöri megnézésre a 2005-ös filmet. Olvasd tovább
