0

Suicide Squad: Hell to Pay / Batman Ninja

írta Nikodémus

Míg a Warner-DC élőszereplős fronton évek óta kínlódik (most épp cégátrendezés és sokadik újratervezés zajlik), az animációs részleg meglepő nyugodtsággal baktat a maga útján. Nem mintha errefelé nem lennének balfogások, és a stúdió bizony képes minket időnként alaposan meglepni. Én is így jártam, amikor legújabb két munkájukat megnéztem: elvárásaim érdekes módon épp fordítva teljesültek.

Sokra nem lehetett számítani a Suicide Squad legújabb iterációjától, főként a mozifilm csúfos leszereplésével. A Hell to Pay alcímű, Sam Liu rendezte szösszenet azonban képes volt felülírni a rossz előjeleket: a képregényesen bugyuta MacGuffin köré szokatlanul izgalmas történetet sikerült eszkábálnia Alan Burnettnek. A sztori egy rejtélyes kártyalap körül forog, amely birtoklóját halála pillanatában állítólag egyenesen a mennybe repíti (pokol, purgatórium kikerülve). A nehezen bevehető alapszitu képregényes mércével mérve szokatlanul erős lélektani drámába fordul, miközben összesen három csapatnyi rosszfiú is hajkurássza azt a bizonyos kártyát. A főbb karakterek között mindenkinek megvan a maga motivációja, miért is kell neki olyannyira a beígért örök élet: van, aki megúszni akar, van, aki menekülni, van, aki üdvözülni. Sam Liu elegánsan adagolja a fordulatokat, és egyetlen, a fináléban elhangzó magyarázó-monológtól eltekintve ügyesen szövi a szálakat. A szinkronhangok kitesznek magukért, a képi világ pedig brutális: fröccsen a vér, robban a fej, reped a csont – ahogy az egy mocskos, komor elkárhozás-történethez illik.

Különleges egzotikumot ígért a stúdió idei másik projektje, a Batman Ninja. Japánba helyezni a sötét lovagot? Egyszerre képtelen és izgalmas ötlet, Junpei Mizusaki rendező mindent meg is tesz azért, hogy emlékezetessé varázsolja a feketeköpenyes távol-keleti kiruccanását. Csak hát a forgatókönyvet kellett volna megírni… Kazuki Nakashima (és Leo Chu, valamint Eric Garcia) azonban képtelen volt koherens sztorit faragni az alapötletből. Időutazás (mi más?) veti a középkori, feudális Japánba hősünket, ahol némi megkésett föleszmélés után szinte az összes ikonikus ellenségével fel kell vennie a harcot. Batman nindzsa-sereget gyűjt maga köré, hogy egyesítse a hadurak szabdalta, polgárháborúban fetrengő országot. A cselekmény akcióról akcióra halad, s a látványos összecsapásokat nem nagyon köti össze semmi, így gyorsan érdektelenné válik az egész. Egyedül a látvány dicsérhető, mely eltér a DC Animation szokásosan szemérmes, klasszicizáló stílusától, és alaposan merít a japán képzőművészetből, egy zseniális szekvencia erejéig a tusrajzok világát is megidézve. Az alkotók felvonultatnak mindent (többek között óriás mecha-robotokat is!), merész kameramozgásokat és váltásokat alkalmaznak, ám nem tudják elfedni, hogy hősük normális történet híján csak bolyong a grandiózusra rajzolt díszletek között. Fájdalmasan kevés ez az üdvösséghez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *