Batman: Gotham by Gaslight

írta Nikodémus

Igazi csemegének ígérkezett Mike Mignola és Brian Augustyn kultikus képregényének megfilmesítése: a sötét köpenyes a múlt századelő Londonját öltő Gothamben Hasfelmetsző Jack után nyomoz. Sam Liu rendezése igyekszik hű lenni az egyébként nem túl terjedelmes alapanyaghoz, de az eredmény túl illedelmes – s így gyorsan feledhető.

Batman viktoriánus-korabeli kalandjának sava-borsát alapvetően sajátos, kissé steampunkos atmoszférája, valamint véres stílusa adja, ám a Warner Animation-nél sajnos úgy gondolták, maradnak az eddig bevált rajzstílusnál. Az eredeti képregény szikár, szálkás, hosszú árnyékokkal teli világa így alig köszön vissza a vásznon. Innen már nehéz felállni, de Liu megpróbálja, s a sztori egész jól indul: a rejtélyes Hasfelmetsző újra lecsap, s miközben a Wayne-birodalom világkiállítást rendez új csodákkal, a város sikátoraiban szembetűnő a nyomor. Főhősünk (Bruce Greenwood) nagyonis jól tudja, mi zajlik a csipkés estélyik és elegáns szalonok háttere mögött, alteregóját azonban csak módjával engedi szabadon. Le is marad pár akcióról, olyannyira, hogy gyanúba keveredik, és őt börtönzik be.

Selina Kyle (Jennifer Carpenter), a társ-főszereplő segít neki, szellemes riposztokban megnyilvánuló ellentmondásos viszonyuk ábrázolása a film egyik legjobb pontja. Más azonban nem nagyon dicsérhető: Liu próbál egyéb kultikus ellenfeleket behozni, ám közülük több gyorsan margóra kerül, amint meglódul a cselekmény. A megoldás pedig, híján a megkapó korrajznak, hervasztó, s tulajdonképpen olcsó B-horrorba fullasztja a filmet, noha a frissen leleplezett ellenfélnek van bizonyos igazsága – már ha engedné a film, hogy meghallgassuk, de nem, inkább maradnak a patetikus kinyilatkoztatások, aztán a gyors vég.

A Gotham by Gaslight nem kínos, mint a Batman and Harley Quinn, nem kapkodós, mint a Justice League Dark, s nem is totálisan mellékalibrált, mint a Killing Joke. Tisztes munka, de nem ér fel a képregényes eredetihez.