kritika

0

Bűbáj és kéjelgés (Las Brujas de Zugarramurdi)

Publikálta Koimbra

bubajes

Képzeljük el, hogy a egy keresztet cipelő ezüstszínűre festett Jézus fiával, az ólomkatonával, Spongyabobbal, Minnie egérrel és a Láthatatlan emberrel kirabol egy zálogházat. Megvan? Álex de la Iglesia nem csak elképzelte, hanem le is forgatta. Nem, nem animációs filmről van szó, hanem lemázolt, elmaszkírozott színészekkel dolgozott. És ez még csak a kezdet.

Néhány legatyásodott szerencsétlen végső elkeseredésében úgy dönt, hogy szépen megszabadítják a zálogfiókot az értékes gyűrűktől. A rablás kicsit Woody Allen-es lesz, csak itt éppen nem a cicón vitatkoznak a jelenlevők, hanem a tartásdíjról. A kigondolt terv felemás sikerrel ér véget, némi tűzpárbaj után Jézus fiával és katonával bepattan egy utast szállító taxiba, ahol megszabadulván a rengeteg felesleges testükre kent festéktől úgy határoznak, hogy másik országba szöknek, csakhogy út közben pont olyan helyen állnak meg pihenni, amelyet boszorkányok laknak. A menekülő balfácánok nyomában pedig ott lohol a srác édesanyja és a nőt követő nyomozók. Olvasd tovább →

1

Dom Hemingway

Publikálta Koimbra

domhemingway

Ha angol gengszterekről esik szó akarva-akaratlanul is arra gondolunk, hogy a helyén van-e még a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső agyonnézett videókazettánk vagy esetleg illene-e újra elővenni a Blöfföt. Vitathatatlan, hogy ezen filmek rendezője remekbeszabott filmeket tett le az asztalra és a Dom Hemingwayt is lépten-nyomon megpróbálták összehasonlítani velük. De miért? Hiszen már a Spíleren is látszott, hogy Guy Ritchie kezd fáradni, meg akar felelni a rajongóinak és hiába lett korrekt végeredmény idézhető, igazán emlékezetes pillanatok nem akadnak benne. Még Richard Shepard is elmondta, hogy nem állt szándékában a Ritchie-filmekhez hasonlót készíteni, de ha már rokonítani kell valamivel, akkor Martin McDonagh munkásságához áll közelebb. Ha ő mondja…

Olvasd tovább →

4

A pofon egyszerű (Grudge Match)

Publikálta Koimbra

grudgematch

Sajnos a film csak tovább erősíti a gyanút, hogy Sylvester Stallone nem hajlandó elfogadni, hogy véget értek a 80-as évek, az elmúlt időszakban csakis olyan művekhez adja a nevét, amelyek 30-35 éve számítottak volna messzemenően szórakoztatónak. A Harcban élve forgatókönyvével egyedül az volt a probléma, hogy rossz évtizedben született, a Fejlövés pedig jobb lett volna, ha akkor készül, amikor Walter Hill még energikus volt és nem egy fáradt öregembernek nézett ki. A Grudge Match is gyakorlatilag múltidézés, létrejöttét annak köszönheti, hogy Robert De Niro és Stallone repertoárjában akad kiváló bokszfilm és akarva-akaratlanul folyamatosan fel lehet emlegetni a marketing során el lehet sütni a Jake La Motta vs. Rocky szöveget, de legalább kellőképpen vicces és néhol feleslegesen próbál drámai lenni. Olvasd tovább →

2

Röviden: Oldboy (2013)

Publikálta Koimbra

oldboyEmlítettem már, hogy egy remake akkor éri el igazán célját, ha a játékidő alatt elfeledteti a nézővel az eredeti filmet. Steven Spielberg fogadkozott, hogy a zseniális koreai alkotás és saját elképzelése között nem sok hasonlóság lett volna, de jogi problémák miatt más stúdió és direktor lépett a színre, ahol inkább a remake szót részesítették előnyben. Mégis mi szükség volt az amerikai Oldboyra? (Az eredeti filmről két kritika is született, az egyiket erre, a másikat pedig itt éred el.) A filmet látva azt feltételezném, hogy valakik lenyúltak a költségvetésből néhány millió dollárt.

Joe Doucett (Josh Brolin) nemtörődöm, link alak, családjával sem foglalkozik, csupán annyi érdekli, hogy minél többször igyon alkoholt. Képes úgy elcseszni élete bizniszét, hogy a tehetős ügyfél nőjét próbálja szobára vinni. Az eset után egy bezárt szobában tér magához, fogalma sincs, hogy miért tartják lakat alatt, viszont minden nap kap ételt, le tud fürdeni és még tévéje is akad, amiből arról értesülhet, hogy exnejét megölték, a gyanúsított pedig ő maga. Bosszúra szomjazik, minden nap edzésben tartja magát, majd hirtelen, 20 év után a szabadban találja magát.

Olvasd tovább →

8

Noé (Noah)

Publikálta Koimbra

noe

Eléggé szomorú, hogy olyan emberek, mint Carl Rinsch (47 Ronin) és a Rupert Sanders (Hófehér és a vadász) bemutatkozó filmjükre kapnak több, mint 170 millió dollárt, de a tehetséges rendezők foggal-körömmel harcolnak azért, hogy megvalósíthassák régi álmukat. Hollywood már csak ilyen, Roland Emmerich-hez vagy Michael Bay-hez bármikor hozzávágnak egy halom pénzt, ha látványfilmről van szó, viszont azonnal becsukják a pénztárcát és eltüntetik a fiók mélyére, ha ők vagy a hozzájuk hasonló rendezők elő mernek huzakodni egy pár millió dollárba kerülő témával. A producerek és a stúdiók bekapcsolják a piros kockázatos villogót és idióta félmosollyal bevágják a ajtajukat. Ugyanez a helyzet – bár valamivel jobb – a karakterorientált drámák alkotói előtt, nyögvenyelősen tudják elérni, hogy végre nagyobb filmekkel is bizonyíthassanak. Senki nem vitatja (vagyis elég kevesen), hogy Darren Aronofsky tehetséges rendező, csak épp a régóta kigondolt Noé tervezete hangzott eléggé kockázatosnak, a monumentális filmre nagy nehézségek árán kapta meg a szükséges összeget. Ehhez viszont kompromisszumokat kellett tennie. Olvasd tovább →

2

Röviden: Pofázunk és végünk

Publikálta Koimbra

ridealongElőfordult már, hogy egy kis csendért rimánkodtál egy film alatt? Mármint nem azért kulcsoltad össze a kezed, hogy a körülötted ülők fogják be, hanem azért, hogy a szereplők ne nyissák ki a szájukat egy ideig? Érezted úgy, hogy ennél még az is jobb lenne, ha füledbe forró ólmot öntenének? Ezúttal Kevin Hart húzta ki a gyufát a folyamatos dumálásával, próbálja majmolni a nagy elődöket. Gondoljunk csak vissza Richard Pryorra, aki olyan szövegeket szállított, hogy a hasunkat fogtuk a nevetéstől és egykoron ittuk Eddie Murphy minden szavát. De Chris Tucker száját is jó átlagban hagyják el vicces mondatok, ha éppen kinyitotta a száját, márpedig eléggé jellemző rá, hogy soha nem hallgat el. Hart folyamatosan járatja lepénylesőjét, de hiába várjuk, hogy akár egy félmosolyra valót ki tudjon erőltetni magából. Általában egy rossz vígjátéknál meg szokták jegyezni, hogy 10 poénól jó, ha 1 ül, itt azonban örülhetünk, ha 30 után jön valami értékelhető szöveg. Hart totálisan idegesítő, végigpofázza a bő másfél órát és egy idő után bezsong tőle az agyunk. Tavaly valamennyire fellélegezhettünk, hogy van még szufla a zsarus „buddy action comedy” műfajában, most azonban csak lemondóan legyinthetünk. És leginkább az a szomorú az egészben, hogy mindenki csak asszisztál Hartnak, akinek mostanában egyre ismertebbé válik, stand up-os múltjának is sokat köszönhet. Ice Cube se nem oszt, se nem szoroz, egyszerűen csak meglátta a könnyű pénzt a filmben, nem bánta meg, hogy főszereplő-producerként részt vett a produkcióban, ami az év eddigi legrosszabbja. Olvasd tovább →

5

Non-Stop

Publikálta Koimbra

nonstop

Ismerős az a szituáció, amikor a szomorú múltú főhős kissé borostásan afféle „hagyjatok békén” arckifejezéssel rutinosan bekapja az aktuális alkoholadagját? Bruce Willis tudna erről mesélni, már ha éppen nem nyögné be a „Most nincs kedvem, untat a dolog” szöveget. De Liam Neesonnak amúgy sincs szüksége tanácsra, így 60-on túl már eléggé belerázódott az akcióhős szerepbe (köszönjük Luc Besson, kb az egyetlen, amire igazán büszke lehet a francia az eltelt évekből) és könnyedén el tud játszani egy alkoholista légimarsallt.

Egy utasszállítóval nem történhet túl sok minden, a lehetőségek száma eléggé kevés. És sajnálatos módon csekély az utóbbi időben készült repülőgépek fedélzetén játszódó jó filmek száma (a Légcsavaron kívül volt más?). Adja magát a lehetőség, hogy némi színt vigyenek az egyébként érdekes alapfelállásba: A rezignált Bill Marks (az Elrabolva filmekben szintén B.M. Neeson monogramja) épphogy elfoglalja helyét, máris furcsa üzenetet kap. 20 percenként valaki meg fog halni a fedélzeten, ha nem utalnak egy bizonyos számlára sok-sok millió dollárt.

Olvasd tovább →

3

Need for Speed

Publikálta Koimbra

needforspeed

Az aszfaltszaggató, benzingőzzel telített történetekre egyszerűen nem vevő a közönség. Csupán a Diesel-motorral hajtott Halálos iramban filmek tudták bevonzani az embereket a mozikba, ami eléggé eltolódott abba az irányba, hogy nyugodtan blődnek lehessen nevezni, ám továbbra is veszettül szórakoztató tud lenni. Az eltelt évek alatt több nyögvenyelős próbálkozás is volt, hogy valamiképpen besoroljanak a Vin Diesel és Paul Walker mögé, de jöhettek akármilyen cool verdával vagy remek motorral a vége csak az lett, hogy félre kellett állniuk, mert túlságosan sok kipufogófüstöt nyeltek (pl. Biker Boyz, Vas, Redline). Ezúttal a DreamWorks volt oly bátor, hogy megpróbálkozzon egy korrekt konkurensfilmet összebütykölni, méghozzá egy igen-igen népszerű számítógépes játékkal, a Need for Speeddel robogtak fel a vásznakra. Olvasd tovább →

0

Röviden: Rushlights

Publikálta Koimbra

ruslights

Billy Brodynak (Josh Henderson) bejön a Sarah (Haley Webb), az étkezde pincérnője,a pult túloldalán álldogáló mosolygós lánynak is szimpatikus a srác. Így amikor Billy elhívja randira gyorsan össze is melegednek. Pár nap később az éjszaka közepén a nő szobatársa túladagolja magát. Kit is hívna ezekben a nehéz órákban, mint barátját. Nem sokra rá kiderül, hogy a néhai öreg rokona elhunyt és kisebb vagyont örökölt. A pincérnő pedig hasonlít a szobatársára, így jön az ötlet, hogy szépen átvegyék a helyét. Tehát: Ha elfogadjuk, hogy egy személyi és azonos kinézet elég egy ilyen esetben, akkor túl nagy csalódás nem fog érni. Hova máshova is kellene menni, mint egy texasi kisvárosba, ahol első ránézésre mindenki gyanús. Vagy talán megbízhatónak tűnik a helyi seriff vagy az ügyvéd, esetleg a vén bejárónő? Akad itt néhány fordulat és egydimenziós karakter, Beau Bridges és Aidan Quinn némileg próbálnak színt vinni a noir-os thrillerbe, amely eléggé  igyekszik, hogy többnek tűnjön, ami. Olvasd tovább →

0

3 nap a halálig (3 Days to Kill)

Publikálta Koimbra

3napahalalig

Ethan Renner (Kevin Costner) nem tud kiigazodni lányán, bár nem is ismeri igazán, sajnos munkája miatt nem jutott elég ideje a családjára. Mielőtt eljő a vég szeretne több időt tölteni vele, így amikor újabb feladatot kell végrehajtania kissé elkalandozik. Küldetése elvégzéséhez fontos információkra van szüksége, de mivel családja jár a fejében egy összekötözött férfitől a spagettikészítés rejtelmei felől érdeklődik, míg egy másik alaktól azt tudakolja fegyverrel a kezében, hogy vajon mit kell tenni, ha a lánya bezárkózik a szobájába.

Előfordul, hogy valaki nem bírja megállni, hogy felcsapja a közhelyszótárat és kimazsolázzon belőle néhány unalomig ismert helyzetet. Ám Luc Besson még azzal sem szerette volna fárasztani magát, hogy rábökjön valamire, kellett neki az összes. Ugyanakkor mintha Besson mostanában a család fontosságáról szeretne értekezni, de valahogy nem tud kiszakadni az akciófilmes keretek közül. A Vérmesék is afféle műfajegyveleg volt, ahol a maffiafamília együtt próbálja átvészelni a tanúvédelemben töltött nehéz időket. Ezzel szemben a 3 nap a halálig inkább családegyesítő dráma néhány humoros jelenettel megspékelve némi akcióval. Tehát senki ne számítson Taken 2.5-re, Kevin Costner ugyan elhiteti magáról, hogy mindenkit el tud intézni, ám ő nem verekszi át magát másfél órán. Olvasd tovább →

5

300 – A birodalom hajnala (300: Rise of an Empire)

Publikálta Koimbra

300poszter

Az előzőt részről itt esett szó.

Történelmi hűség? Ha nem lett volna tiszta, már az első részben is világosan a néző arcába nyomták, hogy elég kevés köze van ahhoz, amit az iskolában a fejünkbe vertek. Frank Miller képregénye alapján készült, amiben gyakorlatilag csak annyit emeltek át a legendás csatából, hogy 300 harcedzett spártai dacolt a perzsa haderővel a thermopülai szorosban. Éppen ezért a folytatás esetében is felesleges számon kérni, hogy a történéseknek semmi köze a régmúlt históriájához, ez a szalamiszi ütközet szintúgy Miller agyszüleménye.

Themisztoklész hatalmas csapást mér Marathonnál a perzsákra e és halálosan megsebesíti királyukat, Dareioszt. Bosszúszomjas fia előbb szomorkodik, majd miután szintet lép (értsd: isten-királlyá válik) újra nekifeszül a görögöknek. Kiváló esélyekkel indul, hiszen a meghódítandó országban a városállamok nem egységesek, a nehéz időkben a hellének saját érdekeiket nézik, morognak egymásra. Azonban a marathoni ütközet hőse, Themisztoklész megpróbálja a lehetetlent, maroknyi csapatával a tengeren dacol Xerxes jobbkezével, a harcos amazon Artemisziával, de jól tudja ha a spártaiak nem futnak be időben hiába minden bevetett csel, előbb utóbb elbuknak. Olvasd tovább →

3

The Imposter (2012)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

2014-03-the-imposter-1

Innen-onnan hallva, internetszerte olvasgatva lassan gyűlő fergetegként jutott el hozzám, hogy van egy film, amely lepipálja az elmúlt évtized összes vérfagyasztó thrillerét, miközben alapos gondolkodnivalót is kínál. Hittem is meg nem is, mindenesetre leültem elé. A The Imposter tényleg komoly élmény, noha a magasztaló kritikák talán túlzóak voltak. S hírével ellentétben nem egészen dokumentumfilm, hanem egy könyörtelen vaslogikával végigjátszott tételbizonyítás. Mégpedig annak a szociálpszichológiai alapvetésnek a levezetése, miszerint azt tapasztaljuk, amit szeretnénk.

Olvasd tovább →