Dom Hemingway

Ha angol gengszterekről esik szó akarva-akaratlanul is arra gondolunk, hogy a helyén van-e még a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső agyonnézett videókazettánk vagy esetleg illene-e újra elővenni a Blöfföt. Vitathatatlan, hogy ezen filmek rendezője remekbeszabott filmeket tett le az asztalra és a Dom Hemingwayt is lépten-nyomon megpróbálták összehasonlítani velük. De miért? Hiszen már a Spíleren is látszott, hogy Guy Ritchie kezd fáradni, meg akar felelni a rajongóinak és hiába lett korrekt végeredmény idézhető, igazán emlékezetes pillanatok nem akadnak benne. Még Richard Shepard is elmondta, hogy nem állt szándékában a Ritchie-filmekhez hasonlót készíteni, de ha már rokonítani kell valamivel, akkor Martin McDonagh munkásságához áll közelebb. Ha ő mondja…

Hemingway nagypofájú kasszafúró, 12 éven keresztül rohadt a sitten, ahol szerszámát természetesen nem hanyagolta el és folyamatosan löki az olykor fennköltnek hangzó dumáját. Mindazonáltal képes titkot tartani és miután elhagyja a fegyintézet falait úgy gondolja, hogy megpróbál közelebb kerülni lányához, de előbb behajtja járandóságát.

 Mivel a történet nem túl egyedi, így Hemingway megformálóján áll vagy bukik minden. Hiszen a hosszú-hosszú mondatokat, monológokat, terjedelmes szövegeket valakinek ki kell préselnie magából. Jude Law inkább mellékszerepekben szokott tündökölni, ezúttal ő állhat a középpontban és él a lehetőséggel. Érzelmek széles skáláját mutatja be miközben ontja magából a körmondatokat, olyan alak, aki képes dicsőítő ódát szavalni saját férfiasságáról, miközben valaki éppen kielégíti. Általában véve nagyképűen, vagy ha ittas lenézően, „különben is ki vagy te?” stílusban adja elő a magát alfahímnek képzelő, kissé rosszul öltözködő (nem volt ideje követni a divatot) fickót, de ha úgy adódik képes a megbánás, szomorúság jeleit mutatni.

Shepard az apa-lánya kapcsolatra kevés figyelmet fordít, inkább azzal foglalkozik, hogy mi lesz Hemingway sorsa. Túl sok helyszínt nem járunk be, mivel emberünk csak ritkán képes befogni és mindenkinek megmondja a magáét, így a türelmes főgengszternek is beolvas, ráadásul akkor sem száll le a magas lóról, amikor új munkát keresve próbálja meggyőzni a kinézett munkaadóját. Law-ból pedig ömlik a szó, a színésznek és a hazai ferdítőknek hála a karakter kellőképpen szórakoztató, csöppet sem idegesítő, csak éppen a játékidő vége felé válik kényelmetlenné a szék, mivel olyan végkifejlet felé taszítják el a cselekményt, ami nem igazán passzol a filmhez. 60 %

imdb: 6,3
rottentomatoes:  52 %