Említettem már, hogy egy remake akkor éri el igazán célját, ha a játékidő alatt elfeledteti a nézővel az eredeti filmet. Steven Spielberg fogadkozott, hogy a zseniális koreai alkotás és saját elképzelése között nem sok hasonlóság lett volna, de jogi problémák miatt más stúdió és direktor lépett a színre, ahol inkább a remake szót részesítették előnyben. Mégis mi szükség volt az amerikai Oldboyra? (Az eredeti filmről két kritika is született, az egyiket erre, a másikat pedig itt éred el.) A filmet látva azt feltételezném, hogy valakik lenyúltak a költségvetésből néhány millió dollárt.
Joe Doucett (Josh Brolin) nemtörődöm, link alak, családjával sem foglalkozik, csupán annyi érdekli, hogy minél többször igyon alkoholt. Képes úgy elcseszni élete bizniszét, hogy a tehetős ügyfél nőjét próbálja szobára vinni. Az eset után egy bezárt szobában tér magához, fogalma sincs, hogy miért tartják lakat alatt, viszont minden nap kap ételt, le tud fürdeni és még tévéje is akad, amiből arról értesülhet, hogy exnejét megölték, a gyanúsított pedig ő maga. Bosszúra szomjazik, minden nap edzésben tartja magát, majd hirtelen, 20 év után a szabadban találja magát.