Röviden: Oldboy (2013)

Említettem már, hogy egy remake akkor éri el igazán célját, ha a játékidő alatt elfeledteti a nézővel az eredeti filmet. Steven Spielberg fogadkozott, hogy a zseniális koreai alkotás és saját elképzelése között nem sok hasonlóság lett volna, de jogi problémák miatt más stúdió és direktor lépett a színre, ahol inkább a remake szót részesítették előnyben. Mégis mi szükség volt az amerikai Oldboyra? (Az eredeti filmről két kritika is született, az egyiket erre, a másikat pedig itt éred el.) A filmet látva azt feltételezném, hogy valakik lenyúltak a költségvetésből néhány millió dollárt.

Joe Doucett (Josh Brolin) nemtörődöm, link alak, családjával sem foglalkozik, csupán annyi érdekli, hogy minél többször igyon alkoholt. Képes úgy elcseszni élete bizniszét, hogy a tehetős ügyfél nőjét próbálja szobára vinni. Az eset után egy bezárt szobában tér magához, fogalma sincs, hogy miért tartják lakat alatt, viszont minden nap kap ételt, le tud fürdeni és még tévéje is akad, amiből arról értesülhet, hogy exnejét megölték, a gyanúsított pedig ő maga. Bosszúra szomjazik, minden nap edzésben tartja magát, majd hirtelen, 20 év után a szabadban találja magát.

Josh Brolin erősen próbálkozik, hogy Park Chan-wook művének emlékképeit kihessegesse fejünkből, csak valahogy nem mindig sikerül elhitetnie, hogy ő végletekig elgyötört bosszúszomjas férfi, akinek úgy bírja az ütéseket, mint Rocky és olyan mázsás pofonokat oszt, mint Bud Spencer. Sharlto Copley viszont meggyőző a gonosz játékot űző milliárdos szerepében. Azonban Spike Lee-nek szívesen levetítenék néhány darabot, amelyet pályafutása elején készített vagy hogy mást ne mondjak megmutatnám A belső embert: „Nézd csak, régen még tudtad hogyan kell rendezni.” Míg a koreai műnél minden a helyén volt, a drámai részeket át lehetett érezni és a sokat emlegetett kalapácsos jelenet durvasága láttán még mindig fel lehet szisszenni. Lee ugyan képes volt egy-két úgymond emlékezetesebb jelenetet kitalálni (a nyakról való bőrlevágás és sebbeszórás jelenet miatt akár a kalapom is megemelhetném, ha nem szorítottam volna erősen a szék karfáját), de jó néhány történetszállal mintha nem is törődtek volna, illetve többször átgondolatlanul haladnak előre a cselekményben. Eléggé kapkodósra, néhol sietősre vették a tempót és az ominózus kalapácsos percek a közelébe se érnek az eredetihez. Lee a gonosz producereket okolja a blamáért, 35 percet kivágattak a filmből, emiatt Brolin is berágott. A plusz fél órával jobb lett volna? Egyes helyeken bizonyára, de a megváltoztatott helyzeteken/perceken még így sem tudták volna javítani. Ha valaki még nem látta volna a dél-koreai filmet javaslom, hogy pótolja, de ha mégis inkább Lee verziójával tesz egy próbát a 2003-as alkotás ismerete nélkül talán élvezni fogja.