Még a 80-as évek végén láttam egy fantasy-t, ahol egy bölcs, öreg, hosszú szakállú, összeszűkült szemű varázsló maga köré gyűjtött néhány legényt, majd felkerekedtek, hogy szembeszálljanak a stop motion segítségével sárkányszerű lényekké átalakuló gonoszokkal. Nem tudom a címét, sem azt, hogy ki játszott benne, de nagyon is élveztem, mint ahogy akkoriban a tékák polcain fellelhető hasonló műfajú filmek többségét (Lou Ferrigno Herkulesét pláne). Megvolt ezeknek a maga bája és a színészek mindegyike elbírt az egydimenziós karakterekkel, akiknek kedvét az éppen aktuális zenehasználattal lehetett tudni. Akinek morognia kellett az morgott, de volt, aki vicces egysorosakat osztogatott két kardcsapás között. Az említett alkotás a komorabb kategóriába tartozott, elhullott néhány szimpatikus szövetséges, akadt egy-két áruló és a leküzdendő akadályokon nem futottak végig olyan könnyedén, mint a törpök a goblinok között A hobbitban. Szóval bátran nevezném dark fantasy-nek, A hetedik fiú viszont bátortalanul akar ebbe a kategóriába tartozni.
Gregory mester profi démonvadász, lehet, hogy vénnek tűnik, de nagyon is fiatalosan mozog és ha kell, elbánik a gonosz fattyakkal. Sajnos legutóbbi asszisztense elhalálozik, ezért újabb segéd után néz. Ilyenkor ugye a hetedik fiú hetedik fia jöhet szóba. Rá is talál a megfelelő legényre, azonban a kiképzésére nincs túl sok idő, hiszen Gregory egykori nemezise kiszabadult börtönéből és rettenetes dolgokra készül. Olvasd tovább →
FilmDROID 
