11

47 Ronin – írta Mini Me

47ronin

A 47 ronin története megegyezne Japán történetével?

Milyen magasztos és pátoszos felvezetése ez egy olyan filmalkotásnak, ami valós események észvesztően „elfantáziált” adaptációját fogja a következő majd 2 órában a vásznon megmutatni. Mondhatni nagy várakozások előzték meg a filmet, amely többszöri csúszással, kisebb-nagyobb cirkusszal a forgatás közben, de végül elérte a mozikat. Bárcsak csúszott volna még egy évet és csinálták volna meg rendesen. Egy ilyen történet, amely megtestesíti a szamuráj hagyományok legbensőbb emlékezetét és hagyományait megérdemelte volna, hogy Akira Kuroszava klasszikusa vagy akár Edward Zwick filmjének nyomdokaiba lépjen, ehelyett azonban új léptéket teremtett. A hogyan degradáljuk le a történelmet, posványos, látványorientált, giccstengeres mesévé szintet érte el.

 

Kezdjük az elején: Adott Ako tartománya, amelyet Asano nagyúr (Min Tanaka) kormányoz. A tartomány virágzik és őrzi, védi hírnevét a Sógun (Cary-Hiroyuki Tagawa) szemében és tiszteletétől övezve. Itt él a nagyúr udvarában Kai (Ki?anu Reeves – bocsánat, de ez itt teljesen jogos érzésem szerint) a félvér fiú, majd férfi, aki származása okán szamurájjá nem válhat, de élvezi Asano vendégszeretét és lányának, Mikának (Ko Shibasaki) gyengéd érzelmeit is magáénak tudhatja. Oishi (Hiroyuki Sanada), az akoi szamurájok vezetője fenntartásokkal kezeli a Tengu erdőből előbukkanó jövevényt és kapcsolatuk kezdetét ez a távolságtartás, sokáig megpecsételi. A Tengukat ugyanis különleges démoni lényekként tartják számon, akiktől nem idegen a varázslat és boszorkányság tudománya. A sógun látogatása idején Ako ura vendégül látja a szomszédos tartomány nagyurát, Kirát (Tadanobu Asano), aki első lépésként Asano birtokára, majd lányára és végül a sóguni címre áhítozik. Ármánykodásában kulcsszerepet játszik a boszorkány (Rinko Kikuchi), aki különböző bűbájokkal és varázslattal addig élezi a helyzetet, amíg Asano-t seppuku-ba, Kai-t rabszolgaságba, Oishi-t tömlöcbe, míg Mikát, akarata ellenére ugyan, de Kira nagyúr karjaiba hajszolja. Miután Oishi-t fia, Chikara (Jin Akanishi) kiszabadítja börtönéből, a roninná, gazdátlan szamurájjá vált harcos, szembeszegülve a sógun akaratával hozzálát a bosszú megszervezéséhez, mellyel ura becsületét, Ako lakosságát és Mika hajadonságát megmentheti. Csatlakoznak hozzá természetesen régi katonái és a szolgaságban, harcossá edződő Kai is. A kis sereg tűzzel-vassal indul hát útra, hogy megbosszulja sérelmeit…

 

Az alakítások tekintetében sajnos nincs említésre méltó momentuma a filmnek. Ki?anu Reeves botrányosan semmilyen. Annyira érzéketlen és érzelemmentes, amennyire egy cipőtalp lehet, ha belelép valamilyen számára kedvezőtlen állagú anyagba. Se íze, se bűze nincs az alakításának, amit jelen esetben az alakítás szó megcsúfolásának tekinthetünk. Sanada, mint Oishi egyedül többet ér, mint bárki más az egész szereplőgárdából, de hozzá kell tegyük ő sem lépi meg Ujio magasságait, amely szerepben egyszerűen lenyűgözően hatásosnak bizonyult. A többi szereplő teljesen semmilyen. A negatív karakterek közül Rinko Kikuchi boszorkánya érdemel említést, aki ugyan szintén borzalmasan alakít, de legalább nem hord magán több tonnányi robotot. A hatalmas méretű szamuráj harcos, Kira nagyúr bajnoka pedig olyan hatást kelt, mintha Noisy Boy lépett volna át a Vasököl filmből átfestve, komikus. Kira, Mika, Asano, a sógun, csak papírkarakterek, akiket az első nagyobb szellő összetépne, ha lenne ilyen a filmben. Sajnos azonban nem hogy szellő nincsen, még huzat se. A filmet egyetlen szál mozgatja, ami nem más, mint a látvány. Nem a nagy csatajelenetek vagy a végtelen pontossággal megkomponált vívás, hanem a fantasy filmek alapvető kellékeinek számító természetfeletti lények megjelenítése és létük elhitetése a nézővel. A látvány még talán rendben is lenne, de ha ehhez kapunk egy ilyen történetet, amiből meg lehetne csinálni akár minden idők legjobb szamurájos bosszúfilmjét is, akkor úgy gondolom, érezhetünk némi csalódottságot. Hiszen mit ér a míves külső, ha belseje üres?

A stábról mindössze annyit, hogy aki ezt a Carl Rinsch „gyereket” ennek a filmnek a rendezői székébe ültette, az kövessen el seppuku-t, mert a film jellegtelensége folytán a történetvezetésre és tartalomra igényesebb nézők ezt fogják tenni a vége főcím után. A forgatókönyvet író páros, a Halálos iramokon megedződött Chris Morgan és a „zsír új” Thorfehérke és a vadászt jegyző Hossein Amini, valami rendkívüli módon szégyellje magát, amiért egy ilyen alapanyagból, ezt sikerült papírra vetniük. Rinsch pedig azért, mert még ezt is el tudta tolni, sőt nem tolta, hanem húzta, de olyan mélységesen mélyre, hogy tomporával elérte Kai alakításának tetejét.

 

Összességében nézve a 47 Ronin, véleményem szerint egy lebutított, fantasy-mese, amelyet valós események alapján sikerült majdnem tökéletesen felejthetővé tenni. A látvány tartja a filmet a mozikban és a film iránt tanúsított érdeklődés, de egészen biztosan nem sokáig. A film egy rossz, pacsmagolt giccs, ami pont arra hoz szégyent, amellyel fennhangon azonosítani próbálja magát, Japán történelmére és 47 ronin hősi emlékezetére.

imdb: 6,7

rottentomatoes 11 %

Büdzsé: 175 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 36,4 millió dollár
Eddigi összbevétel: 106,2 millió dollár

Vendegszerzo

11 komment

  1. Megnéztem és nyugodt szívvel kijelenthetem hogy tisztességesen összerakott film. Amit el lehet várni tőle azt megadja, se több, se kevesebb. Én csak a film tragikus végét sajnálom, miért kellett a 47 roninnak,47 halott roninná válnia? Inkább azt a rohadék sógunt kellett volna a 47 roninnak 47 karddal 47-szer ledöfni. Szomorú a vége, nagyon szomorú.

    • el is mondta a főronin, hogy tuti halállal lakolnak, hiszen parancsot szegtek.
      De nekik így volt jobb, hősiesen meghalni becsülettel, semmint becsület nélkül élni.

  2. Nekem az a legnagyobb bajom a filmmel, hogy egyértelműen latvanyfantasyt akartak csinálni, viszont a 3 perces előzetesben el is lőttek mindent. Az óriásszamuraj, az erdőlakók, boszorkány, hatalmasleny. Ezt a 3 percet tolták ki 2 órára.

  3. Abszolút egyetértek a kritikával és lothor véleményével ellentétben azt kell mondjam igenis tisztességtelenül összetákolt dögunalmas szar az egész…Nálam egy gyenge 4 pont.

  4. Aki zombie boy miatt nézné…nézegesse csak a trailert, kíváncsi leszek a bővített/rendezői változatra ha lesz…amúgy korrekt film, Reeves-hez nagyon illett a szerep.

  5. még egy ilyen unalmas vontatott szutykot, mint ez a film. sose kapom vissza a két órát az életemből. :S

  6. A film összecsapottsága főleg akkor érzékelhető, ha az eredetileg gondolt koncepcióhoz viszonyítunk; ez volt az alapja annak a több, mint 500 oldalas remekül sikerült regénynek, ami párhuzamosan idehaza is megjelent. Sok minden egészen más, és ami fő, lényegesen kidolgozottabb benne, mint a filmben (ez persze a formátum különbségéből is adódik). A történet maga nem egyértelműen rossz, talán némelyeknek meghozza a kedvét is a japán kultúra alaposabb megismeréséhez. Várjuk ki a home video verziót, azon még lehet csiszolni.

  7. Azért használhatnátok a SPOILER jelzést O.o bakker :P.
    Nekem azt mondták nagyon zs kategóriás, meg asylum minőségű film, de Reeves miatt csak meg kéne nézni.

  8. Tudtátok, hogy Carl Rinsch-t ajánlotta maga helyett Ridley Scott a Promehetues megrendezésére? De a Fox hallani sem akart arról, hogy a reklámfilmes dirigálja le a produkciót. Szerintem jobban jártunk.

    A 47 Ronin leginkább semmilyen. Egyes helyzetek bitang gyorsak, más meg dög lassú. Elvétették az arányokat. És azt sem értem, hogy miért volt egy ennyire drága. Voltak effektek, de szerintem annyira nem sok, hogy 175 milliót kelljen költeni rá. Még egy normális ütközetet sem lttunk.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *