Sajnos a film csak tovább erősíti a gyanút, hogy Sylvester Stallone nem hajlandó elfogadni, hogy véget értek a 80-as évek, az elmúlt időszakban csakis olyan művekhez adja a nevét, amelyek 30-35 éve számítottak volna messzemenően szórakoztatónak. A Harcban élve forgatókönyvével egyedül az volt a probléma, hogy rossz évtizedben született, a Fejlövés pedig jobb lett volna, ha akkor készül, amikor Walter Hill még energikus volt és nem egy fáradt öregembernek nézett ki. A Grudge Match is gyakorlatilag múltidézés, létrejöttét annak köszönheti, hogy Robert De Niro és Stallone repertoárjában akad kiváló bokszfilm és akarva-akaratlanul folyamatosan fel lehet emlegetni a marketing során el lehet sütni a Jake La Motta vs. Rocky szöveget, de legalább kellőképpen vicces és néhol feleslegesen próbál drámai lenni.
Henry Sharp (Stallone) sikert sikerre halmozott a szorítóban, akárcsak a korszak másik fenegyereke, Billy McDonnen (De Niro). Rengeteg dicsőséggel tarkított pályafutások során csupán egyetlen alkalommal kaptak ki, méghozzá egymástól. Ám a harmadik meccsük előtt Sharp váratlanul, mindenféle magyarázat nélkül bejelentette visszavonulását, McDonnen pedig azóta nem tud túllépni azon, hogy elmaradt a visszavágó. Úgy alakul, hogy egy játékhoz (a Rocky Balboánál szintén egy játék miatt tért vissza a legenda) vennék fel a két rivális mozdulatait, ahol véletlenül összefutnak, majd miután kakaskodásuk felvétele szenzáció lesz a világhálón, egy egykori sztármenedzser rasszista dumákat hajtó fia nagy pénz reményében eléri, hogy Sharp és McDonnen újra megmérkőzzön egymással.
Vajon miért nem vállalt Stallone romantikus filmeket pályafutása során? Igen, ő is nagyot nevethetett, amikor a tükörbe belenézve szomorú boci szemeivel és lefelé konyuló szájjal megpróbált szerelmes szövegeket kinyögni. Ha a szerelmi háromszöghöz nem álltak volna hozzá komolyan a forgatókönyvírók meg lehetett volna bocsátani, de egyszerűen képtelenség elhinni, hogy Stallone érez valamit – az egyébként hatvanon túl is gyönyörű – Kim Basinger iránt. Ő inkább akcióhős, mint színész, De Niro-ról pedig ellenkezőjét lehet elmondani. Hajlamos bevállalni szóra sem érdemes produkciókat, néha megvillan, majd jön egy-két számára pihentető film. Mintha ő is a múltidézést részesítené előnyben, a Last Vegasban kifejezetten karrierjére szabott karaktert alakított. Esetleg jobban működött volna a dolog, ha szerepet cserélnek? Elgondolkodtató.
De amikor éppen nem erőltetik a családi és szerelmi szálat egészen korrekt kép tárul elénk. A két főszereplő egymás egreciroztatása valóban vidám pillanatai a produkciónak és ahogy a Last Vegasban itt sem Supermanként viselkednek, csupán azt próbálják megmutatni, hogy öreg ember, nem vénember. Kezdetben a riporterek és bokszvilág sem veszi komolyan az egykori csillagokat, még egy MMA meccsen is csúnyán leszólják őket, de egy-két kiosztott mázsás pofon (LL Cool J is padlót fog saját edzőtermében) után felsejlik egy nagyszerű viadal ábrája. De amíg eljutunk eddig Basinger aggódik, Hartnak be nem áll a szája (sokkal viccesebb, mint a rossz emlékű Pofázunk és végünk filmben) és Alan Arkin edzőként emeli a produkció fényét. Majd McDonnen végre megkapja a visszavágóját, ami már felér egy kisebb háborúval és ahol már nincs helye viccelődésnek. Az alkotók komolyan vették a meccset, nem zavarták le 1-2 percben, kinyílik a pofonláda és jöhet a jobbegyenes, balhorog. Kemény boksz a javából, ahol az ellenfelek olyan sportszerűséget mutatnak, ami ritka ebben a sportágban.
A Grudge Match meglepően kellemes szórakozás, bár ha a szkriptet gondjaiba vette volna még egy tehetséges író akár kiváló is lehetett volna a végeredmény. Elsül néhány Rockyhoz köthető poén (a húspüfölés marhaság) és a kakaskodásokon is mulattatóak. Nem vallottak szégyent a filmmel, de a legjobb és legütősebb momentum a végén érkezik: Hart karaktere Mike Tysont és Evander Holyfieldet próbálja rávenni egy újabb közös mérkőzésre, térdcsapkodós jelenet.
imdb: 6,6rottentomatoes: 30 %
Büdzsé: 40 millió dollár
Amerikai bevétel: 29,8 millió dollár
Eddigi összbevétel: 41,9 millió dollár
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Valóban kellemes csalódás. Szerintem nagyon jó film, persze helyén kell kezelni. Ülnek a poénok, Kim Basinger még mindig gyönyörű, Alan Arkin pedig pótolhatatlan.
Nekem nem volt kellemes, csak csalódás. Majdnem elaludtam rajta. A színészek rendben voltak, de valahogy…nem működött a film nekem.
A Tyson-Hollyfield jelenet viszont tényleg térdcsapkodós a végén. 🙂
Baromira nincs időm mostanában filmet nézni, csak az első fél órát láttam, de az alapján teljesen korrekt kis film. Nyilván egy Sly rajongó némi extra lelkesedéssel nézi.:D
De Niro nem volt számomra hiteles. Egyrészt, nincsenek egy súlycsoporban. A másik pedig, Stallone nem hagyta el magát az évek során, neki olyan szerepei voltak, nyilván. De ha kettejüket összeeresztenénk, nem hiszem hogy nagy kérdés lenne, ki fog győzni. Nem tudtam komolyan venni a meccset. Minden más rendben volt.
Más színészekkel, kicsit fiatalabbakkal és nem ilyen elhanyagolt De Niroval nekem jobban működött volna.