8

Noé (Noah)

noe

Eléggé szomorú, hogy olyan emberek, mint Carl Rinsch (47 Ronin) és a Rupert Sanders (Hófehér és a vadász) bemutatkozó filmjükre kapnak több, mint 170 millió dollárt, de a tehetséges rendezők foggal-körömmel harcolnak azért, hogy megvalósíthassák régi álmukat. Hollywood már csak ilyen, Roland Emmerich-hez vagy Michael Bay-hez bármikor hozzávágnak egy halom pénzt, ha látványfilmről van szó, viszont azonnal becsukják a pénztárcát és eltüntetik a fiók mélyére, ha ők vagy a hozzájuk hasonló rendezők elő mernek huzakodni egy pár millió dollárba kerülő témával. A producerek és a stúdiók bekapcsolják a piros kockázatos villogót és idióta félmosollyal bevágják a ajtajukat. Ugyanez a helyzet – bár valamivel jobb – a karakterorientált drámák alkotói előtt, nyögvenyelősen tudják elérni, hogy végre nagyobb filmekkel is bizonyíthassanak. Senki nem vitatja (vagyis elég kevesen), hogy Darren Aronofsky tehetséges rendező, csak épp a régóta kigondolt Noé tervezete hangzott eléggé kockázatosnak, a monumentális filmre nagy nehézségek árán kapta meg a szükséges összeget. Ehhez viszont kompromisszumokat kellett tennie.

A történetet felesleges részletezni, hiszen annyit mindenki fel tud idézni, hogy kiűzettünk a Paradicsomból, Noé hívő és istenfélő ember, Ádám leszármazottja, Lámek fia, aki megépíti a hatalmas bárkát, hogy túléljék az özönvizet. Mint ismeretes a tesztvetítések során a vallásos közönség alaposan kiakadt, amit nem úgy kell elképzelni, hogy csendesen térdre rogytak a vetítőteremben azért rimánkodva, hogy semmisüljön meg Aronofsky filmje, hanem legalább úgy kiengedték a gőzt, mint azok a hardcore képregényfanok, akik alaposan berágnak, ha kedvenc karakterükön változtatásokat eszközölnek. A stúdiók ha nem is Isten haragjától félnek, de eléggé kényelmetlen számukra, ha egyes közösségek odaszúrnak nekik, bár nagy sóhajtottak, szerencsére nem kondult meg a bojkottra szólító nagyharang, ami Az arany iránytű vesztét is okozta.

 

Tény, hogy Aronofsky nem ragaszkodott a Bibliában leírt sorokhoz, csak úgy, mint Quentin Tarantino is sutba vágta a történelemkönyvet A becstelen brigantyknál. Itt bizony sziklaóriások masíroznak, dolgoznak és küzdenek, nagyobb hadsereg próbálja bevenni a gigantikus méretű bárkát, illetve az embereknek végleg befellegzene. Így gyakorlatilag kapunk egy fantasy elemekkel megspékelt posztapokaliptikus kalandfilm drámát. Aronofsky képes bárkiben megtalálni a színészt és eddigi műveiben csak dicsérni tudtuk a főszereplőket. Joggal gondolhattuk ha mást nem is, de a Noé bárkájában ezzel nem lesz gond. Russell Crowe kihozza magából a maximumot, megdolgoztatták a pénzéért, az elején még egy családjáért foggal-körömmel harcoló, de egyébként szelíd családapa, később inkább egy gyötrődő vallási fanatikusra hasonlít és még Jennifer Connelly fenyegetése, Emma Watson kérlelése, Douglas Booth morgása sem hatja meg. Nem túl gyakori, hogy a kedvelt főhős egy film második felére negatív karakterré váljon. Az emberi gonoszságot az Úr nem tűrheti, ki kell takarítani a fajtánkat a Földről, nincs apelláta. Logan Lerman és Booth jelenlétét betudnám annak, hogy a stúdió erőszakolta be őket a filmbe, a legutóbb aranygyapjút hajkurászó és a Rómeóként tetszelgő, modellkedést meg nem vető srácok a produkció abszolút mélypontjai. Ray Winstone kiváló választás volt Káin leszármazottjának, de karakteréből bőven ki lehetett volna hozni többet

 Eddig nem tudtuk, hogy mire lenne képest Aronofsky ekkora büdzsével. Majdnem ő készíthette a Robotzsarut és a Farkast, de a Noé után biztosak lehetünk benne, hogy az említett két filmet sem húzta volna fel élvezhető szintre. A derék direktor folyamatosan emlékeztet minket és szereplőit, hogy ki fia borjai és honnan jöttek, merre kellene tartaniuk. Éppen ezért a hosszú felvezetésben sokszor megbicsaklik a történet, mintha maga Aronofsky sem tudta volna igazán hogy mihez kezdjen. (Örömében? Vagy tanácstalan volt?) Az unalomból egy Gyűrűk urához hasonlító ütközetet rázza fel az embert, majd láss csodát, a négy fal közé zárt film cselekménye hirtelen működni kezd, mintha Aronofsky otthonos közegbe került volna.

 

A Noé inkább egy hat egy szárnyait próbálgató újonc direktor munkájának, mint egy tapasztalt karakterdrámákat készítő filmes sokadik munkájának. A felmerülő (többnyire morális) kérdések többnyire olyan fáradtan érkeznek, hogy csak legyinteni lehet rá és a régmúlt – modern kor közötti párhuzam körülbelül 2 másodpercig érdekes. Kár ezért a filmért. 50 %

imdb:  6,9
rottentomatoes: 75 %

Büdzsé: 125 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel (nyitány): 44 millió dollár

8 komment

  1. Néhány részletben (történetvezetés, Isten megjelenítése) nekem Jon Voight-féle Noé jobban bejött. Természetesen ezen látszik, mire költöttek több mint 100 millió dollárt.
    Viszont nagyon pozitív csalódás volt számomra “Hermione” játéka. Russel Crowe mellett az ő játékát lehetne kiemelni.

    • Watson kisasszony is jól játszott, csak a fiatal ficsúrokat kellene volna elzavarni. Booth és Lerman nagyon nullák voltak. Hopkins meg a vicces szálat biztosította volna, hát elég érdekes, hogy még az árvíz előtti pillanatokban is bogyókat keresett. Kissé olyan volt, mint egy régi drogos, akinek újra eszébe jutott, hogy milyen jó is volt anno,:)

  2. Érdekes volt a kritika, mert kb. a 3/4-ig szinte egy rossz szó sincs a filmre, majd hirtelen mindent lehúzol.

    Mindegy, nekem tetszett, szerintem rendben volt a film is, meg a színészek is, főleg Russell Crowe, Emma Watson és Jennifer Connelly voltak jók, de Anthony Hopkins is rendben volt. A két srác tényleg nem hozta az elvárt szintet, de annyira nem volt ez zavaró.

    A látványvilága okés volt, a zenéje (Clint Mansell) is egészen kiemelkedő, szerintem a forgatókönyv is kihozta a sztoriból a maxot. (Ha tényleg a bibliai történetet nyomják egy az egyben, akkor a film vagy egy órás és fele ennyire érdekes.)

    Nálam ez 80%-ot érdemel.
    Megérte a mozijegy árát.

    u.i.: A film alapjául szolgáló Noah képregényt (szintén D.A.) nagyon érdemes fellapozni, mert nagyon profin filmre vitték az abban ábrázoltakat. A képregény egyébként csodaszép.

  3. Semmi baj nincs vele, tökéletes bibliai film. Nekem csak annyi hiányérzetem volt benne, hogy jobban örültem volna ha Isten beszél is Noéhoz szóban, és nem csak látomásokat mutat neki. De amúgy részemről hibátlan.

  4. Én az esetleges bakikat illetve gyenge vagy átgondolatlan történetszálakat betudom annak, hogy a stúdió erőteljesen beleszólt a kész film egyes elemeibe. Látszik a végeredményben, hogy részleteiben azok a részek működnek igazán amelyek Aronofsky eddig filmjeire is jellemzőek voltak.

    Nem tudom, hogy miért nem lehet teljes kreatív kontrollt adni egy tehetséges embernek, aki nem most pottyant ki az iskolából, hanem már bőven bizonyított. A stúdiónak is most ennyire fontos 130 milla? Mikor az ablakon kidobálnak tízszer ennyit a nagy semmire.

    Kívánok még a rendezőnek sok nagyobb költségvetésű filmet, ha ezt szeretné a jövőben, de azt mondom, hogy jobban jár, ha visszamegy aprópénzből gyártani.

  5. Minden le van írva, amit érdemes lehet tudni a filmről. Középszerű film egy remek Crowe-val és a második felében kezd működni a sztori.

  6. Tegnap neztem a filmet. Nagyon bejott, de csak nekem tunt ugy hogy ez jovoben jatszodott volna es nem i.e. elott?! Crowe hangjatol raz a hideg, Hermione nekem mindig Potter noje marad, ha szineszkedik ha nem. A gyerekek kellettek mert benne vannak az “eredetiben”. A film hozta amit vartam, de hogy azt a kigyobort meg mindig nem ertem. 🙂
    8/10

  7. Sokkal jobban sikerült, mint ahogy számítottam rá. Itt-ott felbillen, látszik, hogy a stúdió belematatott (az özönvíz közvetlen előzményeinél), de ahol Aronofskyé a terep, ott szépen felível a sztori, pl. az elején és a közepétől.
    A változtatások szerintem belefértek, kifejezetten tetszett az ökológiai értelmezés, ami a bárkán való dilemmázáskor szép lassan átment egy Ember tragédiája-parafrázisba.
    A megvalósítás felemás: egyrészt míves és grandiózus, másrészt megdöbbentően közhelyes (mese a teremtésről? Malick után ez igen gyenge volt) és giccses (a filmvégi szivárvány).
    Tavalyelőtt Ridley Scott (Prometheus) meg a Wachowski-tesók (Felhőatlasz) próbált lételmélkedni blockbuster keretein belül, ez mindkettőt magasan lekörözi. Kár, hogy nem sok követője lesz ennek az irányvonalnak.

    (Kiegészítésként: az amerikai keresztények valószínűleg neo-protestáns irányultságukból adódóan húzhatták az orrukat a film láttán. Náluk ugyanis a Biblia olyannyira kiemelt szerepet foglal el, hogy gyakorlatilag abból vezetnek le mindent hitükben. Ezért érzékenyen reagálnak, ha valaki “kreatív módon” közelít az ott leírtakhoz. Aronofsky ezt tette, de szerintem abszolút tisztelettudóan, jószándékkal.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *